Ollé János bejegyzései

A nyílt kurzus, mint a beiskolázási marketing eszköze

Az intézményi beiskolázási stratégia egyik mérföldköve a felsőoktatási felvételi jelentkezések ponthúzása. Ez a nap nem csak a jelentkezők életében, hanem az intézmények munkatervében is meghatározó fordulópont. Évről-évre lélektani pillanat, amikor szembesülnek azzal, hogyan alakul a felvettek száma a korábbi évekhez képest. A hallgatói létszám alakulása (függetlenül az intézmény többi profiljának eredményességétől és forrásteremtő képességétől) fontos indikátor, de méginkább fontossá teszi az előrejelző érvényességre. A tények nemcsak a tudománymetriában makacs dolgok.

Tovább a folytatáshoz

A fórum modul és az interaktivitás jelensége az online kurzusokban és tananyagokban

Ha egyszer valaki veszi a bátorságot illetve az időt, és nekilát “a nagy internet történelem” című visszatekintés megírásának, akkor az első interaktív kommunikációs lehetőségek között szerepel majd az online fórum. Eredete messze megelőzi az online tanulási környezetek, keretrendszerek kialakulását. Az információmegosztás, és később a tartalommegosztás olyan ősi megoldásáról van szó, ami technikailag komoly fejlődésen ment keresztül, de a lényege változatlan. Ha kitalálnánk az internet periódusos rendszerét, akkor az email és a szinkron idejű cset alapvető elemek vegyületeként határozhatnánk meg a fórumot. Nem több mint egy lépésre a hírcsoportoktól és levlistáktól. A “származása” alapján nem csoda, hogy már az első LMS rendszerekben is megjelent alapbeállításként. Ha visszaemlékezem az általam ismert és használt legrégebbi moodle rendszerre, már abban is jelen volt. Sőt, a későbbi moodle vál‐ tozatokban ilyen kurzustípussal is találkozhattunk.

Tovább a folytatáshoz

A nemzedékelméleteken innen és túl

Még egy-két hanyag nekifutás, és sikerülni fog a digitális generációkról alkotott spekulatív elméletek árnyékának átugrása. Komolyabb tudományos konferencián nemzedéki modellről, vagy X-Y-Z-generációról már nem illik beszélni. A népszerű eszmecsere-rendezvények programjában felbukkan még néha a fogalom, de a generációs elméletek már csak árnyékai egykori önmaguknak. Egy évtizeddel korábban még ez volt az IKT véleményvezérek domináns témája, az IKT-hype hullámvasútján szinte le sem vettük róla a szemünket. 6-7 évvel ezelőttre tehető a trendforduló, amikor felmerült, hogy mégiscsak lehetséges megismerni, vizsgálni, mérni a nemzedékek digitális kompetenciáit, nem csak megbecsülni vagy kitalálni. A valóság sokszor sokkal érdekesebb tud lenni, mint amit szeretnénk helyette.

Tovább a folytatáshoz

Digitális láthatatlanság

Ha a szellemeket időként nem takarjuk le valamivel, akkor nehezebben lennének láthatók és még a végén nem is vennénk őket észre. Természetesnek látszanának, mint ahogyan egy másik nézőpontból megfigyelve valószínűleg azok is. Szemléletmódunk stabilitásához nagy szükségünk van az elrejtőzésükre. Egy kényelmes, csak a nekünk és környezetünknek tetsző tények által megrajzolt világ biztosítja azt a nyugalmat, amiben kevésbé kell gondolkodni, egyszerűbb érezni és csak így jut elég idő a felületes dolgok gyorsan elmúló befogadására. A titkos szellemet letakarjuk, mert egyszerűen nem tudunk, nem akarunk, nem szeretnénk szembenézni vele. A valószerűségének a mértéke a zavaró. Nem a megszokott jelenség, de annyira azért elképzelhető, hogy lehetőséget biztosítson egy kis félelemre. A letakarás, titokban tartás, törlés, elfelejtés alapvető cselekedet a nehezen kialakított, ám annál komfortosabb nyugalmunk megőrzésének érdekében.

Tovább a folytatáshoz

Arckönyv retúr

Megirigyeltem néhány facebook ismerősöm tematikus oversharinghez közelítő online tevékenységét és a régi kísérlet folytatásaként megpróbálkoztam egy radikális újratervezéssel. A szerzői oldalam a facebook marketingszabályainak és ezzel szorosan összefüggő haszonszerzési terveinek köszönhetően, fizetős reklám hiányában, már csak erős fényképaktivitással érte el látogatóit. A személyes információmegosztás a szerzői oldalra (annak ellenére, hogy külön alkalmazás is van rá) meglehetősen körülményes. Az így kialakult helyzetből egyenesen következett az újabb kísérlet ötlete: a szerzői oldalra szánt tartalmat a személyes profilban szolgáltatom, a közvetlen (szűk körben megmaradt) ismerőseimnek szánt tartalmat pedig majd személyesen, ha alkalom kínálkozik rá. A szokatlan terv alapján a személyes profil lenne a szakmai, közéleti tevékenység megosztásának a helye és ezzel együtt megszünne a szerzői oldal és a blog oldala is. A személyes jellegű megosztás pedig teljesen megszűnne. Tovább a folytatáshoz