Ha a szellemeket időként nem takarjuk le valamivel, akkor nehezebben lennének láthatók és még a végén nem is vennénk őket észre. Természetesnek látszanának, mint ahogyan egy másik nézőpontból megfigyelve valószínűleg azok is. Szemléletmódunk stabilitásához nagy szükségünk van az elrejtőzésükre. Egy kényelmes, csak a nekünk és környezetünknek tetsző tények által megrajzolt világ biztosítja azt a nyugalmat, amiben kevésbé kell gondolkodni, egyszerűbb érezni és csak így jut elég idő a felületes dolgok gyorsan elmúló befogadására. A titkos szellemet letakarjuk, mert egyszerűen nem tudunk, nem akarunk, nem szeretnénk szembenézni vele. A valószerűségének a mértéke a zavaró. Nem a megszokott jelenség, de annyira azért elképzelhető, hogy lehetőséget biztosítson egy kis félelemre. A letakarás, titokban tartás, törlés, elfelejtés alapvető cselekedet a nehezen kialakított, ám annál komfortosabb nyugalmunk megőrzésének érdekében.