Arckönyv retúr

Megirigyeltem néhány facebook ismerősöm tematikus oversharinghez közelítő online tevékenységét és a régi kísérlet folytatásaként megpróbálkoztam egy radikális újratervezéssel. A szerzői oldalam a facebook marketingszabályainak és ezzel szorosan összefüggő haszonszerzési terveinek köszönhetően, fizetős reklám hiányában, már csak erős fényképaktivitással érte el látogatóit. A személyes információmegosztás a szerzői oldalra (annak ellenére, hogy külön alkalmazás is van rá) meglehetősen körülményes. Az így kialakult helyzetből egyenesen következett az újabb kísérlet ötlete: a szerzői oldalra szánt tartalmat a személyes profilban szolgáltatom, a közvetlen (szűk körben megmaradt) ismerőseimnek szánt tartalmat pedig majd személyesen, ha alkalom kínálkozik rá. A szokatlan terv alapján a személyes profil lenne a szakmai, közéleti tevékenység megosztásának a helye és ezzel együtt megszünne a szerzői oldal és a blog oldala is. A személyes jellegű megosztás pedig teljesen megszűnne.

2014-03-02 14.57.26

Zárt körben, megmaradt ismerőseim felé a tartalommegosztásom egyre unalmasabb, egyhangúbb és már csaknem feleslegessé vált, így ennek az elhagyása vélhetően nem okozna gondot senkinek sem. Ez önmagában az elmúlt hónapok tanulsága. Ha az ismerettségi kör olyan mértékűre szűkül le, ahol már szabadon osztjuk meg, amit megosztásra szánunk, akkor csekély érdeklődést és reakciót váltunk ki. Amit egyébként is tudunk, az nem olyan érdekes. Még akkor sem mozgatjuk meg a közvetlen ismerősöket, hogy ha a megosztás bővelkedik helykoordinátákban, fényképekben, személyes közlésekben. Ők már mindent tudnak, meg nem lepődnek és csak a kegyes szerencsének köszönhetően reagálnak bármire is. Nem kérdeznek semmit, mert mindent tudnak. Nem lájkolnak semmit, mert be sem kerülök a “hírek közé”. A hírek okozta izgalom nem a közvetlen ismerősöknél kezdődik, hanem az ő ismerőseiknél. Minden más csak az elvárt, kapcsolatfenntartó és sértődéselkerülő lájk esetére korlátozódik. Minél kisebb a személyes kör mérete, az eredeti facebook funkciót tekintve annál feleslegesebb a közösségi portál használata.

2014-03-02 14.57.40

A kísérlet első lépése a személyes profil szakmaivá alakításának művelete volt. Két lehetőség kínálkozott. Vagy a régi profilból törlök minden olyan információt, ami személyes és a későbbi szakmai közönség számára nem érdekes, vagy én nem szeretném, hogy érdekes legyen. (A profil egyszerre szakmai és magán használatának kényelmetlenségét eleve kizártam a lehetőségek közül.) Vagy nyitok egy teljesen új profilt és a régit törlöm, felfüggesztem. Biztonsági, de méginkább praktikus okokból, hosszú, többnapos gondolkodási idő után az utóbbi megoldás mellett döntöttem. Nehéz lett volna a régi profilt törölni. A timeline elérte hatását, végigtekintve a megismételheteten bejegyzéseken, az tényleg olyan lett volna, mintha a családi fényképalbumot és a nem létező naplókat dobnám ki. A régi profilról biztonsági mentést készítettem. Eddigi többéves facebook tevékenységem 15,1 MB. A letöltés és weboldalként való böngészés érdekes, mert többmindent tartalmaz, mint amit az aktív profilhasználat közben látunk, megéri kirpóbálni. A profil felfüggesztését a rendszer több akadállyal is nehezítette. Az általam adminisztrált oldalak, elkészített alkalmazások sorozatát túl ismerőseim közül néhányat fényképpel együtt megjelenített, majd közölte, hogy ha felfüggesztem a profilt, akkor nekik hiányozni fogok 🙂 A személyes érintettség ellenére kitartottam elhatározásom mellett és felfüggesztettem a régi profilt.


2014-03-02 15.44.09

Az új profil létrehozása gyors és könnyű volt. Nem volt egyetlen ismerősöm sem, az adatlapom minmálisan volt kitöltve, de a facebook olyan ismerősöket ajánlott, akik között a többség közeli ismerős, vagy legalábbis ismerős volt. A teljesen üres profilhoz a böngészési előzményeket, vagy általam nem ismert megoldást használt, hogy ismerős ismerősöket kapjak. Ebből arra következtethetünk, hogy a rendszer számára valójában nincs új profil és nincs üres profil. Az általam menedzselt oldalak admin jogának biztosításához egy rövid ideig egyszerre kellett a régi és az új profillal is jelen lennem a rendszerben. Régi profilom ismerősnek jelölte az újat, majd ajánlotta neki az oldalakat. Az új profil lájkolta ezeket, majd a régi adminná tette az újat és törölte magát az adminok közül. A különböző böngészők és profilképek segítettek a művelet gyors és humoros megoldásában. Az új profilommal két embert jelöltem be ismerősnek, akiket szóban tájékoztattam a változásról és kértem, hogy jelöljenek vissza. Az új profilom a családi kapcsolataimat kérdezte és én be is állítottam volnam az addigra már ismerettséget visszaigazoló feleségemet, de a rendszer közölte, hogy ő bizony már kapcsolatban van (a régi profilommal) 🙂 A profilátállítás vicces pillanatai véget értek és a kevés, zárt körű ismerősök megszokott és biztonságos közegén túli világ közönséges elwiwesedésével gyorsan szembesültem. Az új profil használata nagyon jó és megnyugtató érzés volt. Mivel egyetlen oldalt sem lájkoltam, alig volt ismerősöm, így a rendszeres benézegetés rendre eredménytelen volt. Egy új, tartósan üres vagy családi körben használt profillal teljesen le lehet szokni a reflex jellegű belépésről, hiszen többnyire eredménytelen, de mindenképpen unalmas.

2014-03-02 15.47.27

Az új profilnál az ismerősök kezelésének, az ismerettségi kör felépítésének két egyszerű szabályát alkalmaztam. Ha a rendszer ismerősnek ajánlott valakit és én valóban ismertem, akkor bejelöltem. Ha bejelölést kaptam olyan személytől, akit valóban ismertem, akkor visszaigazoltam. Kíváncsi voltam, hogy az ismerettségi kör milyen gyorsan épül vissza, de különösen érdekes kérdés volt, hogy a régi profil 50-60 személyes zárt körét mikor találja meg a facebook, vagyis mikor ajánlja őket, illetve mikor jelölnek be. A kapcsolati háló visszaépülését naponta három alkalommal, nagyjából mindig ugyanabban az időben mértem. Reggel 6-kor az éjszakai események, délután 2-kor a délelőtt és este 10-kor pedig a délután történései alapján bővült ismerőseim számosságát gondosan feljegyeztem.

Képernyőfotó 2014-04-19 - 14.49.39

A kapcsolati háló viszonylag gyors növekedésére számítottam, de az eredmény, különösen az első napon, minden várakozásomat felülmúlta. Reggel 6-kor mindösszesen 3 ismerőssel rendelkeztem és bejelöltem, akiket a rendszer ajánlott. A bejelöltek közül 1,5-2 órán belül csaknem mindenki visszaigazolt, vagyis ismerőseim szinte kivétel nélkül facebookkal kelnek, a reggeli teendőknek ez természetes részévé vált. Délelőtt még egyszer nekifutottam az ajánlásoknak és ebéd utánra már több mint 100 ismerősöm volt. A visszaigazolási arányt ilyen rövid idő alatt, illetve meglepettségem miatt nem rögzítettem, de óvatos becslés szerint is 80-90% fölött volt. Egyetlenegy kérdés sem érkezett a profilváltással kapcsolatban, a profilkép és a név elegendő volt, hogy szinte bármelyik ismerősömmel közvetlen kapcsolatba kerüljek a rendszeren keresztül. A biztonsági kockázat (felelőtlen visszaigazolás) mellett a másik fontos tanulság, hogy ismerőseim jelentős részének a facebook használata legalábbi napi szintű, vagy annál sokkal erősebb.

5 x 24 óra után jött el az a pillanat, amikor két ellenőrzési pont között az ismerőseim száma nem emelkedett. A rendszer 5 nap alatt a régi profil 58 ismerősből álló ismerettségi körének 58%-át ismét felépítette, ami meglepően alacsony arány. A facebook algoritmusa annak ellenére elkerülte például a családtagokat, hogy tudatos taktika részeként 1 ilyen személyt már az első pillanatban ismerősnek jelöltem. Bizonyos területek teljesen kimaradtak. A profilváltást 1-2 közeli ismerős érzékelte és távolabbi ismerősök közül összesen 4-en jeleztek levélben, szóban, facebook üzenetben, hogy itt mintha valami furcsa dolog történne. 2 személy rövid üzenetben megköszönte a bejelölést. 3 nap után elkezdtem lájkolni a régi profil biztonsági mentése alapján a korábban kedvelt oldalakat, hogy hátha ez érdemben változtat valamit. Az eredetileg kedvelt oldalak kb. kétharmadát ismét kedveltem, de ez nem változtatott az ismerősök ajánlásán.

2014-03-02 15.08.14

 

A visszaigazolt ismerősök a korábbi álapothoz képest szokatlan mennyiségű és minőségű tartalmat szolgáltattak, ami riasztó volt. A belépés utáni bosszankodások eszembe juttaták, hogy mi a különbség a szűrt és a szabadon hagyott hírfolyam között, illetve azt is, hogy a szimmetrikus kapcsolatok ellenére az információéhség közel sem nevezhető szimmetrikusnak. Az ismerettségi kör nem növekedett, a facebook tartalomszolgáltatás kezdett ingerültté tenni és ismét olyan oldalról mutatta bizonyos ismerőseimet, amit próbáltam elkerülni, így gyors döntés eredménye alapján az új profilt felfüggesztettem és visszaállítottam a régit. A facebook valóban az életvezetés részévé vált, mert visszaérkezni legalább olyan jó érzés volt, mint a teljes új profil nyugalma. Az új profil ismerőseinek tartalomforgalmazása alapján az ismerősök körét kicsit kibővítettem, néhány régi ismerős ismét online is ismerős lett. A hírfolyam jelentős része ismét az oldalak híreiből áll, amelyek közül a fontosabbakat a facebook szemle mellet gondosan gyűjtöm RSS olvasómban is. A kísérlet legfontosabb tanulsága 2 hét után is elég egyértelmű: az online viselkedésünk organikusan együtt fejlődik velünk, minden korábbi lépésnek, finom módosításnak oka van és a finomhangolás olyanyira természetessé válik, amit csak éles váltás esetén vagyunk képesek érzékelni.