A didaktika áltudományosságának harmadik esete, amikor professzionálisan felhasznált kutatási apparátussal találkozunk, magas szintű és összetett statisztikai eljárásokra épülő következtetésekkel ismerkedhetünk, ellenben ezek tartalma ténylegesen függetleníthető a didaktika alapkérdéseitől. A kifogástalan módszertan és a bonyolult matematikai számítások a didaktikai terület minőségi kutatási eredményének látszatát keltik. A következtetések logikája helyes, de akár a kiindulási alapként szolgáló kutatási probléma, akár az eredmény, szinte tartalomfüggetlen, neveléstudományi relevanciája nem értékelhető. Ezek a (valójában alkalmazott matematikai) kutatások könnyen felismerhetők arról, hogy ha a tanulóktól, vagy más vizsgálati helyzetből származó számsorokat, információkat más tudományok adataira cseréljük, a következtetéslogika és az eredmények (a neveléstudománi relevancia hiányának köszönhetően) érdemben szinte nem is változnak.

A didaktika és ehhez kapcsolódóan a neveléstudomány áltudományos megközelítésének negyedik és egyben leggyakrabban megjelenő és legveszélyesebb esete a gyakorlatias didaktika, vagy másképpen gyakorlatias neveléstudomány. Az áltudomány itt a következetes, kutatási eredményekre épülő fejlesztések hiányát használja ki és funkcionálisan ténylegesen erre a területre épül. A gyakorlatias tudomány egyrészt a hétköznapi gyakorlat neveléstudomány által egyelőre nem kellő alapossággal megmagyarázott jelenségeinek csoportosított gyűjteményéből, másrészt pedig a tudomány eredményei alapján bizonyítottan rossz gyakorlathoz tartozó kutatási eredmények, elméleti modellek felületes vázlatából áll. Szinte minden esetben tartalmaz személyes, szubjektív elemeket, egyedi történeteket, a kutató vagy az előadó saját tapasztalatainak érzelmek segítségével történő túláltalánosításait.

A gyakorlatias tudomány a hétköznapok gyakorlata számára kellően tudományos, hiszen egy-egy kutatási eredmény alapján is a jelenségek megértésének, magyarázatának látszatát képes kelteni. Különösen igaz ez abban az esetben, ha áltudományos kutatási eredmények látványos bemutatására épül (pl. statisztikai elemzések, táblázatok, grafikonok). A gyakorlatias tudomány a hétköznapi tapasztalatok alapján megoldhatatlannak állít be bizonyos kutatási problémákat, illetve egy-egy gyakorlati eset kiemelésével igyekszik látványosan cáfolni a túláltalánosító empirikus kutatási eredményeket. A gyakorlatias tudomány általában lokális, a nemzetközi beágyazottságot érthető okokból nélkülözi, tartalmi területe a társadalmi közbeszédben megjelenő didaktikai kérdések, vagy aktuális, újszerű trendek köré koncentrálódik. A hétköznapok gyakorlatában a látványos, tudományosnak látszó elemek segítségével komoly meggyőző erővel rendelkezik, de ebben a meggyőzési, nézetformáló folyamatban nem tudományos eredményekre, hanem szubjektív, ötletszerű elemekre épít. A látványos retorikai elemek tudományos módszertan szerint felületes, elnagyolt állítások, ahol nem ritka a hatásvadász csúsztatás sem. A retorikának kiemelt szerep jut, hiszen a nézőközönség figyelmét sok esetben kell vezetni, esetenként a logikai csúsztatásokon diszkréten át kell segíteni. A látványos retorikai elemek jól leplezhetik a kutató felkészületlenségből eredő zavarát.

A gyakorlatias tudomány a gyakorlati esetek kiemelt hangoztatásával a minőségi tudományos kutatások következtetéseit igyekszik elbizonytalanítani, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja ezeket. Pedagógusok, vagy a szakterületen kevésbé jártas hétköznapi emberek erős szimpátiával figyelik az egyszerű, számukra is érhető, így őket is megerősítő, vagy akár szakértővé felemelő állítások sorozatát. A magyarázatok minden esetben triviálisak, a következtetések láncolata pedig nagy kerülő után megnyugtató általános igazságokig, a mesterségesen keltett érzelmi feszültséget feloldó, gyakran közhelyes állításokig jut el. Kifejezetten népszerű a hétköznapi gyakorlatban dolgozó pedagógusok, illetve a fejlesztéseket piaci alapon végző, tudományos kutatási kérdésektől eltávolodó egykori kutatók körében.

Az áltudomány a korszerű technológiának köszönhetően, illetve a tudományos közéleti tevékenység szokásainak másolásával könnyen terjed és napjainkban jelentős befolyással van a didaktika kutatási területére és a didaktikáról, neveléstudományról való gondokodásra.