A facebook kísérlet eddigi 2 hónapja alapvetően jól sikerült. Az elmút 1 hónapban érdemben nem változtattam a stratégián, úgy tűnik, hogy a korábban leírt szabályok alapján újrarendezett ismerettség hosszabb távon is tartható, szívesen ajánlom bárki figyelmébe. Az 1 hónap alatt néhány alkalommal eszembe jutot, hogy esetleg még 1-2 embert töröljek, de a saját magamnak felállított szabályokhoz igazodva erre végül nem került sor. A döntés természetesen ideiglenes. Ismerősnek jelölés csak olyanok esetében merült fel komolyan, akik (egyelőre?) nem regisztráltak facebookra. Komoly tapasztalat, hogy sokkal jobban oda tudok figyelni minden egyes “ismerősömre”, így az is feltűnik, hogy ha valakitől egy ideje nem tapasztalok információmegosztást. 1 hónap alatt összesen 6 ismerősnek jelölés érkezett, ezek közül kettőt külön üzenetben is megerősítettek, a többinél erre nem került sor. 1 kivételével olyanok jelöltek ismerősnek, akikkel már korábban ismerősök voltunk. Összességében kijelenthetjük, hogy az ismerettség újraszerkesztését a környezetem, a tényleges ismerősök elfogadták, tudomásul vették.

Az ismerősök alkalmazkodása alatt a törölt ismerősök hozzállását értem. A megmaradt ismerősök esetében érdemben nem változott a felém irányuló facebook kapcsolat, vagyis senki sem érezte úgy, hogy új helyzet van és ehhez igazodni kellene. Ebből persze adódik a kérdés, hogy magunknak facebookozunk, vagy másoknak és lehet-e egyáltalán igazodni akár kevés számú ismerős facebook stílusához vagy sem? Egészen eddig a napig én sem változattam a viszonyag szerény tartalommegosztásomon, de a mai naptól ezt a tevékenységet is kísérleti területnek tekintem és sokkal intenzívebb felhasználásba kezdek. (Nem az a cél, hogy mások töröljék az ismerettséget, bízom benne, hogy tűréshatáron belül maradok.) A napi szintű facebookhasználatom a kísérlet eredeti feltételezéseivel ellentétesen nem csökkent, illetve kisebb mértékben mintha emelkedett volna. Néhány ismerősre sokkal jobban oda tudok fgyelni, az érdeklődés fokozódott, párbeszéd alakult ki és mondhatni volt olyan eset is, hogy valakit egészen másképp látok már az intenzívebb kommunikáció alapján. A kevesebb ismerős még nem kedvez a Slow Budapest mozgalom szemléletmódjára való áttérésnek, mert az oldalak információáramlásával kiegészülve a rendelkezésre álló, vagy a facebookra felhasználható időben nincs üresjárat. Ha újabb kísérletbe kezdek, akkor a Slow Mozgalom biztosan az esélyesek között lesz.

Az ismerősök, volt ismerősök vagy jól fogadták, vagy többségében érdemben nem is foglalkoztak a kísérletemmel. A facebook kezdetben intenzíven törekedett arra, hogy ismerősöket ajánljon, de ez kb. 4-5 hét után megszűnt. A facbook stratégiát váltott és a régi ismerősökre egyszerűen úgy tekint, mintha jelenleg is ismerőseim lennének. Megtalálok, kikeresek egy oldalt, ahol látszik, hogy bizonyos ismerőseim is kedvelik az oldalt. Az itt szereplőknél egyre több olyan “ismerős” jelenik meg, aki már nem ismerős. A facebook az ismeretség megszűnése mellett továbbra is úgy tekinti őket, mintha ismerőseim lennének és még arra sem fordít figyelmet, hogy a felém publikus webfelületen ne mutassa meg valódi szándékát. Szintén lehetőséget ad arra, hogy egykori ismerőseim üzenetet írjanak nekem, legalábbis volt, akinél ezt engedte. Meg nem valósult szándékról nem tudok. A facebook olyan sokat ajánlgatta, hogy hozzak létre publikus oldalt, hogy a törlésből visszaszereztem korábbi “szerzői oldalamat”, ami visszafogottan, de egyre inkább elkezdek majd használni elsősorban a korábbi célnak megfelelő szakmai tartalommegosztásra.

A nem szakmai tartalommegosztásban egy első közelítésben önzőnek látszó stratégiára térek át. Amennyire lehetséges, kerülni fogom azokat a fényképmegosztásokat, bejegyzéseket, stb. amelyekben nem csak én szerepelek. A fényképalbumokból töröltem majdnem minden képet, ahol mások, pl. gyerekek megjelennek. Ez nem kísérlet, hanem hajlok arra a belátásra, hogy másokról nem osztok meg tartalmat, különösen nem abban az életkorban, amikor ezt érdemben még nem látják be és nem tudnak róla felelős véleményt formálni. Felnőttek esetében is érzékeny terület és ha lenne rá időm időt szánnék rá, akkor az online viselkedésultúra részkompetenciának ezt a részét szívesen kidolgoznám.

A következő időszak felfokozott tartalommegosztását azzal a merész kísérlettel egészítem ki, hogy egy ideig megpróbálom elkerülni a hírportálokat. Napi szinten, az RSS olvasón kívül 3-4 hírportálból tájékozódom, illetve van, ahol a médiafelhasználást és interaktivitást figyelem kitartóan. Ezektől egy időre elköszönök, illetve a mai nap reggelétől már el is kezdtem a hír- és információdiétát. A blogbejegyzés megírása előtt arra gondoltam, hogy beérem majd a facebook ismerősök által megosztott hírekkel, habár ennek van némi kockázata, hiszen kevesen osztanak meg híreket (lásd saját kiválasztási szempontjaim). (Ma délelőtt mindenesetre kaptam egy célzott hírt, talán mégiscsak járható ez a fajta tájékozódási kísérlet.) A hírportálok átmeneti (?) elhagyása mellett továbbra se nézek TV-t, illetve továbbra sem olvasok nyomtatott újságot. A hírportálok helyett a LinkedIn, illetve az RSS által begyűjtött hírek alaposabb tanulmányozására teszek kísérletet. A tartalommegosztási kísérlet lesz a facebook kísérlet utolsó szakasza, amitől az ismerettségi kör kisebb átrendeződését, illetve más kommunikációs csatornák tartalomforgalmazásának változását várom. Meglátjuk milyen eredménnyel.