Facebook-kék trendforduló

Egyik trend sem tart örökké, egyszer mindegyik átfordul másik irányba. Ha igazak a felmérésekről és statisztikákról szóló hírek, illetve komolyan tartalomelemezzük az ismerettségi kör online viselkedését és az arról való beszélgetéseket, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a facebook növekedés megtorpant. A felhasználók számának növekedése persze nem egyenértékű a már meglévő felhasználók aktív tevékenységének a gyakoriságával, de mintha lenne valami a levegőben. A facebooknak is elkezdett őszi eső illata lenni és mintha a kék nap se ugyanúgy sütne, mint a melegrekordok késő délelőttjén.

IMG_8138

Ha a felhasználó nem wiwesítették volna el, akkor talán más lenne a helyzet és a trend íve is másképp alakulna. Mire lett benne elég érdekes és aktuális tartalom (elsősorban nem az egyéni tartalomszolgáltatóknak köszönhetően), addigra már megszoktuk, hogy itt is az ismerősöket kell keresni, visszajelölni, utána pedig változó csoportokba sorolgatni, hogy kivel mit és mikor és miért is akarunk megosztani. Az offline szociometria online tudatosításának komoly hozzáadott értéke van, de a jellem digitális lábnyomokba formált tartós és médiadús megjelenése jelentős hatással lehet az életvezetésünkre. Az összes offline játszma és bonyolult kapcsolat beköltözött az online világba és ma már nevetünk azon a kérdésen, amitől pár éve még divat volt rettegni: biztosan másképp viselkedünk online, mint offline környezetben. Nem viselkedünk másképp, csak ugyanaz látszik sokkal élesebben. Minél inkább természetes része lesz a hétköznapoknak az online eszközhasználat, annál inkább meglájuk online, hogy a többiek milyenek offline. Annál is inkább, mert online sem lehet nem-kommunikálni. Ha lájkolod, annak is van üzenete és annak is, ha nem és annak is ha először és annak is ha csak lemaradva. Igyekszünk a jót online megmutatni, a rosszról meg persze hallgatunk és közben a tanult szabályok és online viselkedési normák szerint átgondoljuk, hogy egy-egy megosztásnak ki lesz a célközönsége, mi lehet a várt, nem várt, esetleg szándékolt célja. Ettől a tudatosságtól és megtanult átgondolási szükségletről szeretnénk azt hinni, hogy szűrőt képez az online és offline világunk között, pedig nagyon is a részévé válik és csak bízhatunk abban, hogy a rendszeres tudatosítás az offline világunkra nem hat nagy erőkkel.

IMG_8145

A facebook tagság bizonyos körökben elérte az email cím szintjét. Kellemetlen és gyanakvásra ad okot, hogy ha nincs. A hamis profilok, a zárt profilok, a dupla profilok is jól mutatják, hogy párhuzamosan haladunk az emailcímek fejlődéstörténetével és az online közösségek differenciálódása is segíti azt, hogy szétválasszuk az online tevékenységünk terepét. A trendforduló azért érdekes, mert nemrég még kellemetlen volt, hogy ha valaki nem aktív tag és az illető társaságban szükségét érezte, hogy valami magyarázatot adjon arra, hogy ő miért nem. Általában valami negatív leszólás, a kevés idő, az értelmetlenségek és a tipikus előítéletek felsorolása elegendő volt a többiek lenyugtatására (megnyugtatására persze nem). A trendforduló után mintha finoman érzékelnénk, hogy a rendszeres és aktív facebook használat kezd kellemetlen lenni. Én ugyan nem látom át, de lehet ez meg van írva a marketingtudományokban, hogy hasonló lesz az útja a facebooknak, mint az iPhone-nak, vagy a moncsicsi babának, hétzenés kvarcórának.

IMG_8146

Mindent megtudtunk már a többiekről, amit akartunk. Lehet ezért is csökken a trend, mert sok újdonság már nincs, hiszen feltérképeztük, kikerestük, bejelöltük, visszaigazoltuk, lájkoltuk, átpörgettük, megmorogtuk és letiltottuk az ismerőseink jelentős részét. Mindent megtudunk róluk, amit meg akartak mutatni online és mivel (elvileg) ismerjük őket offline, így a kettő különbsége (beleértve azt a hatást, hogy online csak pozitív dolgot illik megosztani) olyan tanulságokkal szolgál, amire offline nem lett volna esélyünk és akaratanul is sokkal jobban rajzolja meg nekünk offline az illetőt.

IMG_8147

Ma már mindenre találunk csoportot és számolatlanul vannak hátrahagyott, passzív csoportok, amelyek valójában (általában) nem érdemi tartalmat gyűjtöttek össze, hanem szép mintázatai egy lelkes pillanatnak, vagy korszaknak. Komolyan elhittük, hogy ugyanannyi, esetleg kicsit növekvő időráfordítás mellett egyre több dolog iránt érdeklődhetünk komolyan? A csoprtjaink, oldalaink növekedésével az aktivitás szükségszerűen egyre felszínesebb lett, a digitális stressz pedig növekedett. A kritikus szint fölött el kellett kezdeni szelektálni és nem csak csoportokat, oldalakat, hanem ismerősöket is. A legegyszerűbb szelektálás a belépés elhagyása lenne, de más online oldalak regisztrálása, csak itt érkező, vagy itt a leggyorsabban érkező üzenetek, információk végül visszahúzzák az igyekvő felhasználót. Aligha lenne megoldás a Google Plus, hiszen kellő tudatossák nélkül ugyanúgy iwiwet csinálnánk belőle mielőtt észrevennénk, hogy merre is tart az a bizonyos trend.

IMG_8149

A facebook oktatási felhasználása fölött eljárt az idő. Kommunikációra még felhasználhatjuk, de oktatástámogatásra egyre kevésbé. Ha azt gondoljuk, hogy az oktatás, vagy annak támogatás egyenlő a kommunikációval, akkor persze még hihetünk egy szükségszerű és logikus megoldásban. A rengeteg ismerős, a folyamatos ingerek mellett jó eséllyel jelenük meg egy sokaid csoportfelülettel a hallgatók, tanulók kommunikációs hálójának kifogott halai között. Nagyjából azt a figyelmet meg is kapjuk a csoportfelülettel, mint amennyit a többi, megszámlálhatatlan csoport, oldal is megkap. Ez méltatlan helyzetbe hozza az oktatási céljainkat. Nagyon komoly tartalomnak és erős motivációnak kell lenni, hogy érdeklődésfelkeltésben megverjük a többi csoportot. Majdnem olyan nehéz feladat ez, mint osztályteremben lekötni a serdülő tanuló figyelmét a számára közömbös oktatási tartalmainkkal. Ha bekerülünk a legjobbak közé és tényleg kapunk néhány rödítést, kattintást, lájkot, esetleg komentet, akkor se hihetjük már el, hogy ezek mögött érdemi tanulási feladatmegoldás van, így aligha viszik előre a folyamat hatékonyságát. Kommunikáció igen, de minden ami ezen felül szükséges lehet az érdemi tanuláshoz, az már kockázatos. Még a tanulók, hallgatók által nélkülünk, de a csoportnak létrehozott párhuzamos felület ismeretlenségével kiegészítvse sincs esélyünk. A kurzuscsoportból kilépni kellemetlen, provokatív, de benne görgetni, lájkolni már majdnem osztálytermi szintű megfelelés, miközben érzékelhető az igazi élet a párhuzamos titkos csoportban zajlik, de még ott sem éri el az impulzív hobbicsoportok kifulladásközeli szintjét.

IMG_8148

A facebook a hihetetlen bonyolult kapcsolati háló szinte teljes reprezentálásával, az összes lehetséges terület egy helyen történő megjelenítésével, az összes ismerőssel, majd oldalak, csoportok, személyek küzdelmes csoportosítgatásával és rendezgetésével, vagy a túlmegosztásnak látszó egyszerű felhasználási tájékozatlansággal elérte a digitális látványpékség szintjét. Szénhidrátdús online sütemények illata, íze és közelsége csábít, de ha az információs táplálkozástudományt nézzük, akkor vagy nem lakunk jól, vagy nem eszünk egészségesen és a féktelen online torkosságnak is lesznek látható következményei.

A számok és megérzések alapján trendforduló van, már csak az a kérdés, hogy mihez kezdünk ezzel.