A változás általában egy folyamat és csak nagyon ritkán egy pillanat. A web2 agyonhasznált és elcsépelt fogalma mögött álló rendszereket és kultúrát mostanában veszik ki az átlag internetező kezéből. Ez egy óvatos folyamat, amit segít az is, hogy az a bizonyos kéz nem egészen markolja szorosan. Nem is olyan régen a web2 a szabadság érzését adta és a kreativitás próbáratételének számított. Kitaláltunk valamit és az általában ingyenes eszközökkel viszonylag hamar össze is lehetett rakni, gyorsan működésbe lehetett hozni és mindenki örült neki. Elégedettek voltunk a rugalmassággal, a gyorsasággal és azzal, hogy milyen kicsi idő- és energiabefektetéssel milyen jót lehetett létrehozni és máris áramlott a tartalom, keletkezett az interaktivitás. A működtetés és üzemeltetés már sokkal nehezebb volt, de a lelkesedés és a dolgok természete segített megoldani ezeket a feladatokat is. A web2-nek ez a kultúrája mára már visszaszorult, nemsokára szinte teljesen el is tűnik.

A web2 világa azelőtt professzionalizálódik, mielőtt a célközönség (egyben az alkotó közönség) érdemben megsimerte volna és elkezdte volna használni. Ma már nem elég az amatőr lelkesedés, hiszen egyre több profi, célzott, támogatott szolgáltatás és interaktív információforrás jelenik meg a környezetünben. A minőség mögött tudatos tervezés, komoly munka és az amatőr lelkesedés által soha el nem érhető energiaszint áll. Ne feledjük, hogy ezek a források még a felhasználói interaktivitás könnyű és egyszerű megoldásait is úgy építik be a rendszerbe, hogy ne kelljen sokat tenni érte. (Pl. beérik egy lájkolással és nem kérnek kommentet, a blogbejegyzésre pedig nem is gondol már senki.) A helyzet leginkább a félkész, gyorsfagyasztott ételekre hasonlít. Ezekért ma már nem kell elmenni vadászni, nem is nagyon kell küzdeni (kivéve ha akciós), sőt, az elkészítés teendőit is részben leveszik a vállunkról. Nem véletlen a népszerűségük, akárcsak az interaktivitás látszatát (egyszerű és gyors élményét) adó online szolgáltatásoknak.

Egyszerű modell lenne azt gondolni, hogy a web2 kultúra kettészakad majd, de talán inkább egy hármas felosztást lehet vizionálni. A professzionális web2 mellett megmaradnak a régi harcosok, akik nem most kezdték, vagyis nem most léptek az interaktivitás online útjára és valóban belsővé vált számukra ez a kultúra. Egyre inkább el fognak szakadni attól, hogy a professzinális web2 felhasznált munkásai legyenek, legfeljebb egy-egy szolgáltatást passzív állapotban kezdenek el használni. A harmadik részcsoportba azok tartoznak, akik most kezdik, kezdenék, de a profi szolgáltatók web2 megoldásai, vagy a gyakorlott és sok digitális lábnyomot hagyó web2 felhasználók portfoliója gátat, akadályt, magasa falakat jelent nekik. A gördülő vonatra már nehéz felkapaszkodni, még akkor is ha van lekesedés, stratégia, hiszen nincs (és nem is lehet) gyakorlottság. Nem irigyelem a mai kezdő bloggereket. Könnyebben látszik a feladat, hiszen látják, hogy milyen profi blogok vannak és talán senki sem fogja kinevetni őket, ha a terveikről beszélnek. Az adott terület szemlélése közben pedig rátalálnak a profi szolgáltatókra (az interaktivitásmenedzsment is komoly iparág, nem csak a tartalomszolgáltatása) és találnak működő, vagy ijesztőbb esetben elhagyott blogokat ugyanabban a témában.

Nekem úgy tűnik, hogy az amatőr web2 korszak utolsó szakaszában járunk. Nem számolom ide az egyre látványosabb, médiadúsabb digitális lábnyomokat, csak a célzott, a produktivitás elvárásával és igényével történő tartalommegosztást. Már az is intő jel, hogy könnyen definiálhatjuk az amatőr web2 fogalmát, amihez sokat segít a profi szolgáltatások megjelenése. A hivatalos online marketing létezése is arra utal, hogy csak úgy spontán már nem érdemes facebook oldalt indítani, működtetni. A nem profi megoldások szépen el is halnak, hacsak néhány résztvevőnek az adott témában nincsen küldetéstudata. Hasonló a helyzet az online csoportoknál is. Az online elhasználható idő a legtöbb embernél maximalizálódott, esetenként már az életvezetést károsítja, így ezért a tovább nem növelhető mennyiségért kell megküzdenie az amatőrnek, profinak és mindenki másnak, aki részesedést kér a legnagyobb kincsünkből, az időnkből és a figyelmünkből. Már ott járunk, hogy azok a csoportok és oldalak, szolgáltatások is elkezdenek visszaesni, amelyek mögött szervezetek, vagy offline csoportok állnak, de nincs elég idejük arra, hogy a profi szintet megközelítő szolgáltatást állítsanak elő nap mint nap.

A profi megoldások pedig szépen lassan hódítják meg a web2 területeit. A szakmai és céges blogok, a támogatott, üzleti alapú blogok példája mellett a hírportálok új web2 stratégiája (vagy akár egy hírportál web2 formáló új trendje) is kiváló példa. A hírportálok egy ideig szomorkodtak, hogy az online időt egymásra és az egyébként mások számára nem értékes információforgalmazásra fordítjuk (pl. lájk a tegnapi fényképre, amire holnap már nem is emlékszünk, vagy továbbosztás, továbbküldés csak úgy, mert éppen jó ötletnek tűnik) ahelyett hogy a tartalommal és a mellette megjelenő reklámokkal foglalkoznánk. Az új stratégia szerint áruba bocsájtották a hír jellegű tartalmat is, felvállalva a kommentekkel járó újabb feladatokat.

Az amatőr web2 korszak lezárása nagyon hosszú folyamat lesz. Az utolsó mérföldőnél akkor járunk majd, amikor a profi szolgáltatók felfedezik, hogy mi mindent lehet kezdeni a wikipediával, vagy úgy általában a wiki rendszerekkel. Addigra persze már nem ez lesz a gond, hanem az aktuális idő- s információmenedzsment lesz a slágertéma.