Néhány napon belül megkezdődnek a hazai legnagyobb (talán egyetlen) blogverseny előkészületei. A Goldenblog története, formálódása, az eredmények és a verseny nyilvánossága alapján kialakuló online internetes szaknévsor minden évben kiváló indikátorként szolgál az oktatáshoz kapcsolódó online és digitális tevékenység sajátos szempontú értékelésére. A helyzet változatlan, vagyis a lemaradás a korábbihoz képest is drámaibb képet mutat, hiszen minden más terület folyamatos változásban van.

A verseny kategóriáinak és a nevezési lehetőség médiaműfajának átalakulása is számos érdekességet mutat. A versenykiírás szerint indulhatnak youtube csatornák,  facebook vagy akár pinterest oldalak is, vagyis ezek szerepe, jelentősége, és vélt produktivitása más médiafelhasználással ugyan, de versenyben lehet a hagyományos, dominánsan szövegalapú blogokkal. A kategóriázálás szerintem megoldhatatlan feladat, de természetesen a versenyhez mindenképpen szükséges egy rossz megoldás kiválasztása. Az idei kiírás egyszerűbb, de ötletesebb és főleg egyértelműbb, mint a korábbiak.

Rajtam kívül kívül talán csak néhányan szomorkodnak azon, hogy a kategóriák között most sem jelent meg a tanári vagy a tanulói blog. Mindez természetesen nem a szervezők hibája, hanem az online kereslet-kínálat és tényleges tevékenység arányaiból következik. A hazai közoktatás intézményhálózata, kb. 3000 iskola, ha csak 1-1 tanárt és tanulót tudna delegálni egy ilyen versenybe, már akkor is az áttekinthetetlenséggel kellene küzdeni és méltó megoldás lenne külön iskolai blogverseny meghirdetése. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincs olyan tanár, vagy tanuló, aki ne írna blogot, de nagy valószínűséggel (az ismert, szerény számú példától eltekintve) ezt nem iskolai, vagy iskolához köthető témában teszi. A jelenleg működő iskolaközeli blogok persze beférnek egyik-másik kategóriába, de azért nem lehet szó nélkül elmenni a jelenség mellett, hogy egy ilyen méretű intézményhálózat, amelynek a legfontosabb céljai között a természeténél fogva szerepel a tudásmegosztás, az információmegosztás, a közösségszervezés, alig lehet jelen az online közélet egyre népszerűbb megmérettetésében. Számos szervezet online jelenléte és vállalt, vagy kapott feladata, megfelelő intézményi támogatással elegendő lehetne arra, hogy megszervez egy hazai tanári és tanulói blogversenyt, vagy legalábbis seregszemlét.

Miért is nem ír blogot egy tanár?

• nincs rá ideje, a munkájában egy pluszfeladatnak tartja
  • A blogverseny nevezőinek többsége sikeresen küzdi le ezt az akadályt, annál is inkább, mert a többségnek talán nem is a foglalkozásához közeli témában készül a blogja, vagy ha mégis, akkor tudatosan átgondolta annak előnyét, hátrányát, célját, kockázatát és sikeresen építette be a hétköznapokba és formált belőle egy rendszeresen frissülő értékes online tartalmat.
• “a tudás = hatalom” elv félreértésével félti a tudását, mert úgy érzi, hogy ez biztosít neki előnyt másokkal szemben
  • A munkája és feladata nem a magánügye, hanem a közösség egy fontos feladatot bízott rá. A blog kiváló lehetőség lenne, hogy megmutassa a közösségnek, hogy a feladat megoldása nem csak botrányok, konfliktusok és negatív jelenségek sorozat, ahogy egyébként a pedagógus megjelenik a hírekben. Félteni kell egy sikeres osztálytermi jó megoldást másoktól? Nehéz elhinnem ezt az érvet, mert 12 év továbbképzésben eltöltött ideje alatt sokszor hallottam, hogy az a hely más, mint a többi és ott úgyse működne az, amiről én beszélek nekik.
• fél a következményektől, hogy ha kiderül, hogy ő írta azt, amit ő írt
  • Nem feltétlenül szükséges oktatáspolitikai blogot írni mindenkinek. Egy módszertani jó megoldás blog, egy sokak által várt és hiányolt receptgyűjtemény a fegyelmezetlen tanulók sikeres kezelésére lefeljebb a népszerűség következményével számolhatna. A blog sajátos műfaj, könnyen meg lehet tanulni úgy írni, hogy a benne szereplők személyiségi jogait ne sértsük, de mégse jussunk el az általánosítás gyakran kritikusan szemlélet szintjére.
• nem ismeri, nem tudja, hogyan kel és nem készítették fel erre a képzésben
  • A mostani képzésben már felkészítik, nem is beszélve a továbbképzésekről, vagy akár az egész életen át tartó tanulás iskolától nyilván nem idegen szemléletmódjáról. A blogversenyre benevezett más témájú blogok szerzői sem jártak hivatalos blogtanfolyamra, legfeljebb 1-1 kézikönyvet lapozhattak át, de talán még arra sem volt szükség, mert egymástól tanulták el, hogy mi a jó és mit nem érdemes. A technikai nehézségek emlegetésének divatja pedig már leáldozóban van, blogot írni nem nehezebb, mint emailt küldeni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy aki pedagógus, az diplomával rendelkezik, vagyis a felsőoktatásban szemináriumi dolgozatok, beszámolók, vázlat és jegyzetírás, szóbeli vizsgákon és diplomadolgozat írása közben megtanulta kifejezni magát, összegezni a gondolatait, vagyis értelmiségiként elvileg nagyon is jártas azokban a kompetenciákban, ami az online publikáláshoz szükséges.
• úgyse olvasá senki
  • Minden kezdő blogger ezt gondolja és mindegyik meglepődik, hogy a keresőmotorok és rajtuk keresztül az érdeklődő közönség milyen gyorsan megtalálja, felfedezi a blogot. Biztos lehet benne, hogy a kollégái és a tanulói, illetve a szülők egy része azonnal feliratkozna a frissítésekre. Ha ez éppen a félelem alapja, akkor nem a blog műfajával van a baj.
• átalakuló közoktatásban, gazdasági válságban, kinek van erre ideje, ereje, kapacitása?
  • Pont ez az az időszak, amikor a tudás és információmegosztás a közösség számára értékes lehet és azt sem szabad elfelejteni, hogy egy többéves átalakulás alatt sem szűnik meg az osztálytermi munka és a tanulók is ott vannak az intézményben, vagyis lehetne miről írni. Ha más nem, akkor meg lehetne mutatni, hogy az a bizonyos tanároknak járó hatalmas nyári szünet valójában meddig tart és hogyan tellik el. Néhány blog egy egész társadalmi tévképzet lerombolásához vezethetné el a közvéleményt.
• nincs üzleti modell, az eladható munkaidőt másra kell fordítani
  • Egy kiváló szakmódszertani blognak előbb-uóbb lennnek hirdetői, a látogatottság alapján már fel lehetne építeni egy pénzügyi modellt. Természetesen ez nem menne 1 héten belül, de nem is lenne esetleges és nem is érne véget 1 hét alatt. Van olyan hazai blog, ami köré egész szolgáltatásbirodalom épült fel, nem hiszem el, hogy ez az egyetlen lehetőség és ne lehetne a szakírás jövedelemszerző tevékenység.

Miért nem ír blogot egy tanuló?

• mert nem látott rá jó példát,
• mert nem szerepel a neki kiadott feladatok között,
• mert egymással versengve beszélnék le róla a szülők és a tanárok, nehogy bajba keveredjen,
• mert mindenki félne, hogy leírná azt, amit az iskolában tapasztal (vö. gyermek évszázada)
• mert a környezet haszontalan időtöltésnek tartaná, amit tanulásra is fordíthatna (mondaná a facebook-függő szülő)
• ír, ha a felsőoktatásban kényszerblogoltatják 🙂
• ír, csak nem az iskolához kapcsolódik és nem árulja el senkinek, csak az olvasói tudnak róla 🙂

Az iskolai, tanári és tanulói blogok szerény száma, megdöbbentő hiánya tökéletes mutatja, hogy az intézményesült oktatás milyen szerepre készülhet az információs társadalomban. Nem az iskolátlanítástól kell félni, hanem az iskola szerepének elértéktelenedésétől. Nézzük meg a blogversenyek kínálat és láthatjuk, hogy mivel foglalkozik az internethasználó író és olvasó. Ezekben egy-két jó szakmai blogtól, botrányblogtól eltekintve alig jelenik meg az iskola, ami önmagában is mutatja a társadalmi érdeklődés mértékét. Színvonalas blogok jönnek létre a legkülönbözőbb területeken és ezek köré gyakran közösség szerveződik, de ezekben egy-egy tantárgy tanítása, tanulása csak elvétve jelenik meg. A blogverseny nem csak a blogok minőségi versenye, hanem a szavazók érdeklődésének a tükre is egyben, a kategóriák is árulkodók.

A fentiek alapján ennek a blognak is érdemes átgondolni, újratervezni a jövőjét. Megszűnni nem fog, de egy alapos profiltiszítást mindenképpen indokolt. A szakértői blog, kutatói blog szerény érdeklődésre tarthat számot, ezért lehet érdemesebb az kapacitást átcsoportosítani a szülői blogra és be kell vallanom, hogy egy ideje foglalkoztat egy csoportblog indításának a gondolata is 🙂