A blogbejegyzés-maraton 3. részében is a “Digitális pedagógus konferencia 2013” rendezvény kerekasztal beszélgetésének kritikai elemzésével foglalkozunk. Az első bejegyzés a konferencia plenáris szakaszáról, illetve egy szekció munkájáról szólt. A második bejegyzés már a kerekasztalbeszélgetést vette célba, mert annak tartalma, jellege, az ott meg nem jelenő kérdések, illetve a megjelenő kérdések valódi problémákat beárnyékoló hatása szerintem kifejezetten kockázatos. A digitális pedagógus téma hazai diskurzusa bizonyos értelemben megmaradt az 1998-as pedagógiai rendszernél (ekkor jelent meg például a mai napig érvényes Didaktika könyv első kiadása). Az ISTE kompetenciák időszámítása szerint a hazai párbeszédben éppen 2000 felé közelítünk és ez nagyjából 4-5 éve tartó folyamat, amitől a kerekasztal-beszélgetés se nagyon rugaszkodott el. A következő pár évben, különösen az új tanárképzési modell tartalmi kialakításánál alaposan meg kell fontolni, hogy a 13-15 éves lemaradás ledolgozása lesz a cél (például a tanárképzésbe bejelentkező digitális nemzedéket kell “fejleszteni” arra a szintre, amit a nemzetközi modellek 4-5 éves korában képviseltek), vagy egy nagy (és fájdalmas) ugrással, legalábbis az ISTE 2008-as szintekből kell kiindulnunk?. A digitális pedagógus kompetenciafejlesztés megközelíthető úgy is, hogy összegyűjtjük egy olyan kompetenciamodell alapjait, ami a saját helyzetünkre jellemző és így keressük a következő lépést, de úgy is, hogy alapként határozzuk meg azt a szintet, ami nemzetközi értelemben is korszerű tanári kompetenciamodellt jelent. A kerekasztal középső harmadában az ISTE 2000 felé mozdultunk tovább…
2013. május hónap bejegyzései
Digitális pedagógusok akadályversenye 5/2
Ez a bejegyzés a Digitális Pedagógus konferencia 2013 kerekasztal beszélgetésének konstruktív kritikáját igyekszik összefoglalni. A kritika értük íródik és nem ellenük, sőt a téma miatt és nem a résztvevők kritikájaként. A kerekasztal meghívott vendégei jól oldották meg a feladatot. Egy régi eLearning legendával szimbolizálva a helyzetet: jó volt a válasz, de mi is volt a kérdés? Mielőtt saját magammal szemben fogalmaznék meg kritikát, hogy miért azzal van a bajom, ami nem hangzott el és miért nem örülök annak ami elhangzott, szeretném jelezni, hogy ez a kerekasztal egészen kiváló beszélgetés lett volna 1998-ban, de talán még 2005-ben is, ugyanakkor veszélyesen eltereli a figyelmet 2013 aktuális kérdéseiről. Tipikus és hasonló példa a kézírás-billentyűzethasználat vita. Addig-addig sikerült a kézírás tanításának megszüntetéséről vitatkozni (álprobléma, nálunk soha nem is volt valódi kérdés), amíg végül mindenki elfelejtette a gépírás tanításának hasznosságát és ezügyben valójában semmi sem történt.
Digitális pedagógusok akadályversenye 5/1
A hétvégén rendezték meg 2. alkalommal a Digitális pedagógus konferenciát. A rendezvény a tartalmát, jelentőségét és mértékét tekintve bizonyosan elérte (meghaladta) már az eredeti célját, ami a digitális kor, az információs társadalom pedagógusának alapkérdéseivel foglalkozó interaktív rendezvényként lett annak idején megfogalmazva. A digitális nemzedék konferenciasorozat a tanulóval, a digitális pedagógus konferenciasorozat pedig a pedagógussal foglalkozik. Mindkettő esetében a pedagógusok, a témához kapcsolódó kutatók, fejlesztők és szolgáltatók együtt alkotját a célközönséget. A pedagógusokkal foglalkozó rendezvényen második alkalommal alapvetően jobb tartalom és hasonló méretű érdeklődés volt megfigyelhető, vagyis a konferencia sorozattá alakult, megkerülhetetlen, de jelenleg még körbejárható tényezővé vált.
Szemüvegesek leszünk?
A hírfogyasztást (hírhabzsolást) kiszolgáló gyorséttermek kínálatából már éppen eltűnni látszik a Google egyik kiváló újítása: a Google szemüveg. Az online hírek ilyen gyors tartalomváltozása önmagában is tanulságos. (Mi kell ahhoz, hogy valami tech témájú hír több héten keresztül is felszínen tudjon maradni? Tényleg ennyire gyorsan változik a technika, vagy tényleg ennyire felületesen foglalkozunk a hírekkel?) A Google szemüveg szerintem egy egészen kiváló, kreatív ötlet. Nem annyira technikai előrelépés, mint amennyire ergonómiai fejlesztési eredmény. Az apple az iPhone és iPad megoldásokkal lényegében új tárgyakat hozott létre, ami talán egy kicsivel nagyobb lépés, mint egy régóta ismert tárgyban, a szemüvegben felfedezni a lehetőségeket. A tartalomszolgáltatással kapcsolatban pesszimista vagyok, aligha hiszem, hogy a szemüveget, telefont, vagy esernyőt, vagy nyakláncot és karórát, esetleg gyűrűt jobb tartalommal töltenénk meg, mint amire most az online és digitális kollektíva összességében képes.