A mai napon útjára indult egy érdekes hazai médiakísérlet, amiről 2-3 hónapon belül ki fog derülni, hogy választ ad-e az online tartalomfogyasztás egyre gyakrabban megfogalmazott kérdéseire. Sokféle szempontból lehet közelíteni az új hírportál (UJ-hírportál) felé, de ez a bejegyzés szigorúan a közösségi média és online aktivitás, illetve a tartalomfogyasztás kísérletének leíró elemzését vállalja fel. Ez a kísérlet komoly számosságú vizsgált mintával és nagy nyilvánosság előtt zajlik. Természetesen szó sincs hipotézisekről és a naplózott tevékenységek elemzése is aligha szolgál nyilvános következtetések alapjául, ugyanakkor a problémamegfogalmazás elég egyértelmű: van-e arany középút a tumblr kultúra, a népszokássá formálódó facebook áramlás, az információfüggést gerjesztő, majd okosan kielégítő online tartalmak között?

Az információnak márpedig áramolnia kell. A rendelkezésre álló idő nem változott, az elérhető információmennyiség elképzelhetetlen méretűre növekedett. Nincs más lehetőség, szembe kell nézni az adott időegységre jutó információ olyan paramétereivel, mint relevancia, idő / érték arány, társas beágyazottság, stb. Már nem az a kérdés, hogy figyelünk-e arra, hogy a magunk közelébe engedett információ milyen minőségű, hanem az a kérdés, hogy ennek a minőségnek a leírására hány egymástól független változót tudunk pontosan definiálni. Az információs táplálkozástudomány új korszakába léptünk.

Az ügyes online ember nem kihasználja, nem felhasználja, nem is alkalmazza az ismerőseit, de megtalálta azt az egyelőre még hajszálvékony lehetőséget, hogy  észrevételnül beépítse őket az információszűrőjébe, illetve kiterjesztett információfelderítésre társuljon a korábban valamilyen ok miatt ismerőssé vált online partnereivel. Mások segítségével látjuk közösen az online világot, ami az első lehetőség arra nézve, hogy a web2, közösségi média komolyan visszahasson a felhasználókra. A közösség színre lép és nem a tartalom előállításában kap szerepet (amire szintén van jó online példa), hanem a tartalom interaktivitásában élhet át lehetőséget. Ha úgy tetszik, akár viheti is a saját közösségébe, vagy éppen távol tarthatja őket tőle azzal, hogy nem lép egyet se az interaktivitás felé. Most már három különböző médiafogyasztási alternatívával kell számolnunk:

• professzionális hírportál: a gyári precizitással készült diszkont termék, amelyik soha nem fogy el a polcról. Ehhez tudni kell boltot, polcot, kosarat és árkategóriát választani. Biztosak lehetünk benne, hogy mindig nyitva van és az akciós terméket minden hátsó szándék nélkül személyesen nekünk találta ki. Minden hír végén ott a megosztási lehetőség, ami termékmintaként szolgál a következő ügyfélnek, vagy a kitartó kipróbáló számára.
• népi internet, tartalomgyűjtő csomópontok: a piac, ahova mindenki behozza otthonról, amit eladásra kínál és vállalja a minőségellenőr vizsgálatát és döntését. Régen ilyen volt az erdőben szedett gomba piaci hatósági vizsgálata, és volt aki meg merte venni. A házi készítéshez és erdei gyűjtéshez nem fér kétség és még megbízunk az ellenőrökben. Különösen abban az esetben, hogy ha mi magunk is azok lehetünk.

• szomszéd által a kerítésen átadott kerti termés, ami a szemünk előtt növekedett és az ízét a kedves jóindulat is fokozza. Ha még beszélünk a szomszéddal és merjük tőle elfogadni, ti. nincs még letiltva és átnyújthat a kerítésen, vagyis írhat az üzenőfalunkra. A facebook-kék drótkerítés túlsó oldalán figyelő többszáz szomszéd többsége általában veszélyesen adakozó hangulatban van. Inkább a szomszédnak adom, mintsem a madaraké legyen, vagy éppenséggel megrohadjon a fán.
• minőségi termékeket kínáló termelői piac. A szervező egyszerűen megnézni, hogy kinél van mindig hosszú sor és őt biztosan elhívja máskor is árulni. Előnybe kerülnek azok, akik legközelebb már az ismerőseiket hozzák el és mutatják meg, hogy mit és hol és főleg kitől érdemes. Ezen a piacon kötelező a kostoló, néha még alkudni is lehet. A bizalom és a jó hangulat állandó. Az áruhoz hozzá tartozik a személyes kapcsolat: a név a domoináns az anonimitás helyett. Ha egy ismerős áll a sorban, akkor megtudjuk, hogy oda érdemes beállni. Ha már egyszer eszünk, akkor válasszunk minőséget. Az információs jóllakottságért nem biztos, hogy mindig a gyorséttermeket kell választanunk.

A web 3.0-t a szemantikus web és mindenféle elképzelhetetlen technikai innováció környékén keressük és közben megfeledkezünk arról, hogy mégiscsak az információ tartalma adja az információs táplálkozásunk alapját. Szemléletes példaként lebegjen előttünk az eset, amikor a professzionális és technikai újításokban bővelkedő grillsütőbe minden különösebb rácsodálkozás nélkül helyezik be a lejárt szavatosságú akciós virslit. Nem a hiányos és hibás wikipédiától kell félteni az online felhasználót, hanem az információs gyorséttermek nehezen változó kínálatától. Az online tartalomszolgáltatás is megteremtette a maga termelői piacát. Már csak arra kell ügyelnünk, hogy ha vásárolni megyünk, akkor ne azokkal tartsunk, akik ismerősnek jelöltek, hanem azokkal, akikkel együtt szívesen álljuk ki a hosszú sort egy minőségi megoldásért.

Már csak az a kérdés, hogy hogyan indul el közösséghódító útjára egy termelői piac? Honnan tudjuk, hogy van és hogy érdemes? Online változatban még a végén tényleg a tumblr lesz a megoldás.