A korábbi blogbejegyzésekben gyakori téma volt az online közösségi portálok használatával kapcsolatos vélekedésem, tapasztalataim, merész jövőbelátásom. Az alábbi bejegyzés is ebbe a sorba tartozik. Az általam leggyakrabban használt közösségi portál (a facebook) lassan kezd olyan lenni, mint egy vadhajtásokban bővelkedő digitális parlagfű, vagyis megközelítette az email felhasználás kultúráját és hétköznapjait. Régóta tudjuk, hogy túl sok információ, vagy információtúlcsordulás nem létezik, csak rosszul beállított és gondatlanul használt információszűrök vannak. Az online közösségi portálok tudatos felhasználása egyelőre csak az információbiztoság területén kopogtat, de a digitális állampolgárság kompetenciarendszere még elkerüli a többség figyelmét és tevékenységét.
A kettős szerep sokféleképpen értelmezhető. Van aki azért hoz létre két profilt, hogy megtévesszen másokat, vagy valamilyen okból más nevében, más személyként is meg tudjon jelenni online (esetleg ebből kiindulva offline) környezetben. Ebben az esetben az online felhasználóknak egy szerény rétegéről beszélnénk, de a bejegyzés nem kívánt velük foglalkozni. A kettős szerep gondolata nem csak destruktív, vagy erkölcstelen céllal került elő az online közösségekről szóló eddigi diskurzusban. A munka és magánélet szétválasztását szem előtt tartó pedagógusok esetében is kézenfekvő megoldásként jelent meg a dupla felhasználó profil és az egymástól elválasztható kommunikáció. Az elmúlt években én gyakran támadtam ezt a megoldást, amely szerint egy pedagógus valójában egyetlen ember és kongruens viselkedése, nem csak a szaktárgyhoz kapcsolódó modellértékű online megjelenése rendkívül fontos és értékes lehet a tanulók számára. Természetesen csak akkor, hogy ha jelenléte nem az iskolában megszokott ellenőrző, felügyelő funkciókat jelenti az iskolán kívüli információs és kommunikciós szabadságban fürdőző tanulók számára. A közösségi portálok hivatalos felhasználói alapelvei és szabályzatai (hánya olvasták el?) valójában tiltják, hogy egy személy két profillal jelenjen meg ugyanabban a rendszerben. Aligha erőforrás problémák állnak a háttérben, sokkal inkább a tartalomelemző algoritmusokat zavarja, hogy ugyanaz a személy kétféle reklámcéltábla megrajzolását várja el tőlük.
A kettő szerep elleni ellenérveket alaposan át kell gondolnunk. A közösségi portálok korábbi felhasználási gyakorlata, annak mértéke, módja, tartalommegosztási gyakorisága nem indokolta a kettős szerepet, ami többek között a fentebb említett modellértékű megjelenés elvesztésével járna. A közösségi portál felhasználása azonban jelentősen átalakult, ma már nem csak információ és tartalommegosztás, hanem a kommunikáció egyik alaprendszere lett. A kommunikáció az online ismerettség mértékrendje szerint napjainkban ma már folyamatosnak mondható. Nincs azzal gond, hogy a közösségi portál egyetlen rendszerben szolgáltatja az információszerzés, információmegosztás, tartalommegosztás és a kommunikáció lehetőségét, de a felhasználók többsége nem olyan tudatos felhasználó, hogy képes legyen a funkciók szétválasztására. Ha valaki ezt nem hiszi, akkor lépje be a facebook felületre és tegye magát próbára! Döntse el, hogy a tanulócsoportok kommunikációját nézi meg, vagy válaszol a közeli ismerősök üzeneteire, esetleg a gondosan átszűrt tartalmakat olvassa el. A felhasználás gyakorisága miatt ma már mindegyik lényegében folyamatos. Ezt jól mutatja, hogy a facebook felhasználás függőségi szintjénél szinte mindenhol említik azt, hogy a felhasználó nem csak napközben használja, hanem azzal fekszik és azzal kel fel, hogy megnézi mi az online helyzet.
A fejlett időgazdálkodás egyik alapelve a kommunikációs funkciók nagyon határozott és nagyon következetes szétválasztása. A facebook jelenlegi felhasználási gyakorisága és a visszacsatolásokban bővelkedő, éppen ezért a függőséget könnyen kialakító rendszer ezt érthető okok miatt egyáltalán nem támogatja. A facebook érdeke a tartalomforgalmazás, a felhasználó érdeke az értékes információcsere és a hatékony kommunikáció. A fegyelmezett, tudatos, következetes felhasználónál (vö. digitális állampolgárság) nincs is gond, de a facebook ismerőseink döntő többsége nem ilyen. Az idpgazdálkodással kapcsolatos döntéseink nem annyira rendszerfüggők mint az elsőre gondolnánk. Valójában csak döntés kérdése, hogy email, cset, üzenőfal, blog, RSS mennyi időt vesz el tőlünk. Ki tudjuk alakítani úgy a program és alkalmazáskörnyezetet, hogy akár mesterségesen is távol tartjuk magunktól a digitális stresszt okozó értesítéseket és megérkezés pillanatában általában lényegtelen információkat. A tartalomfogyasztásunk is “csak” döntés kérdés, hiszen az online rendszer szerencsére nem akadályozza, hogy ha valamit nem akarunk, akkor azt is mégis be kelljen fogadni. Ezeket a dolgokat ne nevezzük feleslegesnek, de akkor megmarad a kérdés, hogy hol megy el az a sok idő?
Különösebb empirikus vizsgálat nélkül is megbecsülhető, hogy az egyes szerepek, az azokból következő tevékenységek gyakori váltása, váltogatása milyen komoly időt és energiát visz el. 5 perc üzenőfal és 5 perc (soha nem annyi…) csevegés, illetve 5 perc állapotfrissítés egymás után 15 perc, de párhuzamosan lényegesen több. A sokat emlegetett online rendszer pedig mindent megtesz azért, hogy a párhuzamosság megmaradjon. Az “egy rendszer” praktikus megoldás és időt nyerünk azzal, hogy csak egy helyen kell ott lenni, ugyanakkor mérhetetlen idő és ezzel együtt sok mentális energia megy el azzal, hogy az “egy rendszer”-ben valójában folyamatos a multitasking üzemmód. Sőt, a multitasking egészen más jelentést kap egy online közösségi portálon. Az átgondolt időgazdálkodás első lépése tehát a közösségi portál funkcióinak szétválasztása kell hogy legyen. (Blogbejegyzés erről a témáról később…)
Ha már az oktatás adta a meg nem valósítható kettős szerep ötletét, akkor érdemes még egy gondolatot szánni a facebook oktatási felhasználására. Sokan vitatják, hogy egy közösségi portálnak lehet-e egyáltalán szerepe oktatást támogató online felületként. Ha a funkciókat nézzük, akkor a minőségi és szabványokhoz igazodó digitális tananyagok kivételével szinte minden rendelkezésre áll, ami egy csoport kommunikációjához és információmegosztásához szükséges lehet. Csak az a sok ismerős ott ne lenne 🙂 akik azonnal elviszik a hallgatókat és az oktatókat a multitasking feneketlen verme felé vezető, jó szándékkal kikövezett útra. Az elmúlt félévekben a hallgatókkal való kapcsolattartásban kísérleti jelleggel a facebook rendszerét használtam. Számos előnye ma már kényelmesen megszokottá vált. Lényegesen kevesebb hallgatói emailt kapok és nem kell többször ugyanarra a kérdésre ugyanazt a választ megírnom. A csoportokban azonban ebben a félévben egészen érdekes jelenségeket tapasztaltam. A hallgatók természetesen örömmel fogadták a korszerű (cool) kommunikációt, de a csoportfelület alacsony aktivitása arra enged következtetni, hogy párhuzamosan üzemeltetnek olyan csoportokat, ahol mindenki jelen van, kivéve én. Számos érthető és nem érhető oka van a párhuzamosságnak, de minden jel szerint a kettős oktatói profil elvi lehetősége mellett a hallgatók is megteremtették ugyanabban a rendszerben a kettős profilt, csak ehhez alternatív csoportokat használnak. Mindez lényegesen nagyobb kommunikációs aktivitást jelent, növeli az értesítések okozta digitális stresszt, a multitasking rontja a hatékonyságot és ha a hallgatók jól menedzselik az alternatív csoportot, akkor a kiüresedett hivatalos kurzuscsoport lényegében feleslegessé válik, vagy erősen megközelíti egy levlista, vagy akár az email szintjét.
A facebook oktatási felhasználása számos előny emellett olyan hátrányokat is produkál, hogy a mérleg már nem is olyan biztos, hogy pozitív. A hatékony időgazdálkodás kiemelt ellensége, a multitasking ellen folytatott küzdelem pedig egyértelműen megköveteli a kommunikáció tartalmi szétválasztását. Egyetlen rendszerben nem szabad kettős életet élni, akkor sem, hogy ha ezt nem két profillal tesszük meg, hanem két külön csoportban. Különösen rossz megoldás, hogy mindez tovább csökkenti a felhasználható időt és rontja az adott területre történő koncentrálás esélyét. Ha a keretrendszerben létrejön a párhuzamosság, akkor megfogalmazódik a kettős profil, de valójában akkor járunk jól, hogy ha nem magunkat, hanem a rendszert kettőzzük meg. Keresni kell még egy facebookot, ahol egyetlen profillal kezdhetünk egészen új online életet. A következő félévben ez lesz a google plus.