A mai napon útjára indult egy érdekes hazai médiakísérlet, amiről 2-3 hónapon belül ki fog derülni, hogy választ ad-e az online tartalomfogyasztás egyre gyakrabban megfogalmazott kérdéseire. Sokféle szempontból lehet közelíteni az új hírportál (UJ-hírportál) felé, de ez a bejegyzés szigorúan a közösségi média és online aktivitás, illetve a tartalomfogyasztás kísérletének leíró elemzését vállalja fel. Ez a kísérlet komoly számosságú vizsgált mintával és nagy nyilvánosság előtt zajlik. Természetesen szó sincs hipotézisekről és a naplózott tevékenységek elemzése is aligha szolgál nyilvános következtetések alapjául, ugyanakkor a problémamegfogalmazás elég egyértelmű: van-e arany középút a tumblr kultúra, a népszokássá formálódó facebook áramlás, az információfüggést gerjesztő, majd okosan kielégítő online tartalmak között?
2013. április hónap bejegyzései
Kettős szerep és kettős könyvelés = két online közösség egyben?
A korábbi blogbejegyzésekben gyakori téma volt az online közösségi portálok használatával kapcsolatos vélekedésem, tapasztalataim, merész jövőbelátásom. Az alábbi bejegyzés is ebbe a sorba tartozik. Az általam leggyakrabban használt közösségi portál (a facebook) lassan kezd olyan lenni, mint egy vadhajtásokban bővelkedő digitális parlagfű, vagyis megközelítette az email felhasználás kultúráját és hétköznapjait. Régóta tudjuk, hogy túl sok információ, vagy információtúlcsordulás nem létezik, csak rosszul beállított és gondatlanul használt információszűrök vannak. Az online közösségi portálok tudatos felhasználása egyelőre csak az információbiztoság területén kopogtat, de a digitális állampolgárság kompetenciarendszere még elkerüli a többség figyelmét és tevékenységét.
Newton harmadik törvénye a felnőttképzésben
A színfalak mögötti erőtér mindig különösen izgalmas kérdés, de a helyzet sokszor odáig fokozódik, hogy ennek az erőtérnek az eseményei háttérbe szorítják a színpadi történéseket. Egyszer egy színészinterjúban olvastam, hogy a sokadszor játszott darabot már annyira unták, hogy a színpad mögött külön kis produkciókkal szórakoztatták egymást a színészek, ezzel téve elviselhetőbbé a monotonitást. Sokszor ez a színpad mögötti “előadás” már fontosbbá vált nekik, mert volt benne izgalom, motiválta őket. Komoly kérdés, hogy ezzel megkárosították-e a nézőket, akik nem tudtak róla, vagy sem? A probléma ott kezdődne, hogy ha a nézők is kitalálnának valami játékot és csak kisebb csoportokat hagynának a nézőtéren, miközben a folyosókon a nézőtér mögött jól elszórakoztatnák magukat. El kell kerülni ezt az állapotot, mert észrevétlenül bele lehet kerülni és utána kellemetlen a rádöbbenés. Tovább a folytatáshoz