2013. tavaszi félév

Minden félévkezdés előtt bujkál bennem a kisördög, hogy kellene már egy nyugodt, innovatív megoldásoktól mentes félévet terveznem. Egy olyanra gondolok, ahol semmi különleges nincs. Csak bemegyek órát tartani és nem foglalkoztat, hogy a hallgatók hogyan jutnak az előadás anyagához, hol fogunk kommunikálni, hol lesz a gyakorlatot támogató online kommunikációs felület, stb. Nem kellene bajlódni az élő előadás beállításaival, naponta akár többször megnézni, hogy írtak-e a csoportba a hallgatók, van-e kérdés, van-e probléma. Az előadás anyagát egyszerűen a gépen hagynám és a csoport vagy megoldaná, hogy a többiek is hozzáférjenek, vagy nem. Hallgatókkal csak a fogadóórán kommunikálnék és a hivatalos egyetemi email címet is csak munkaidőben, mondjuk csak a fogadóórán nézegetném. Mindez persze ellentmondana annak, amit tanítok információs társadalomról, közösségi kommunikációról és mondjuk fura lenne úgy előadni a web2 eszközökről, hogy se blog, se twitter, se podcast, se semmi. A web2 még addig se tartana, ameddig az előadás, hiszen már menet közben is offline-1 üzemmódban lennék egy meg nem osztott prezentációval. Az ellentmondás más kollégáknál látszólag nem okoz gondot, így vélelmezhetően én is megúsznám és persze rengeteg időm szabadulna fel, illetve rengeteg energia maradra sokminden másra. Ebben a félévben is megvolt a kísértés és “sikeresen” ellenálltam a passzív, hagyományos oktatói tevékenységnek.

IMG_0840

A félév sokszínű kurzusokkal indult el. Az andragógia MA nappali és levelezős hallgatók tanítása mindig kihívás, hiszen nem vagyok andragógus, de talán ez a képzésben nem hátrány, hogy ha naprakész, gyakorlati és hiteles tartalmat és tevékenységeket mutatok nekik. A levelezős hallgatók körében még nyomokban megjeleneik az a tévképzet, hogy a nappalis hallgatóknak bezzeg milyen jó, mert rengeteg idejük van és nincsenek kötelezettségeik. Tapasztalataim szerint ma már nincs régi értelemben vett nappali tagozat, ahol a hallgató nem dolgozik, hanem a nap nagyobb részét tanulással tölti. A levelezősök kedvenc érve a feladatok, a tanulás ellen, hogy nekik munka és család mellett kell tanulni. Ez az aktuális félévkben nyomokban azért még megjelenik, de nem olyan erős mint régen. A félév egyik nagy meglepetése, az andragógia MA távoktatás kurzus, amit a Virtuális Egyetem projekt részeként teljesen nyitottá tettem. Jelenleg a kurzuson több olyan résztvevő van, aki nem andragógia szakos, hanem “külsős”, mint azok a hallgatók, akiknek ez egy kötelező tanegység. Ez önmagában egy érdekes válasz az andragógia levelezősök szoksásos felvetéseire, hiszen az egyetemen kívülről érkezők is dolgoznak, családjuk van és munka mellett úgy vállalják a kurzust, hogy nekik nem is kötelező a diplomához. Megjegyzem az első két hétben mutatott aktivitásuk messze megaladja az andragógia szakos hallgatók átlagos aktivitását. A nyitott kurzus egyik komoly előnye lehet, hogy ha a valós piaci környezet szereplői, az érdeklődő külsős résztvevők és az egyetemi hallgatók nappali és levelezős hallgatói együtt dolgoznak. A kuzrus tevékenységelemei nem kedveznek ennek annyira, de a későbbi félév során (ha nem győz a kényelemre bíztató kisördög), akkor kísérletezni fogok ezzel. Az információtudomány kurzusnál többségben vannak a hallgatók, de megtisztelő, hogy milyen nagy a kurzus iránti külső érdeklődés.

IMG_0875

A hallgatók mindkét kurzusnál csoportblogon dolgonak, amelyeket ajánlok minden olvasó szíves figyelmében. A Távoktatás és eLearning kurzus blogja a tavoktatas-2013.blogspot.hu címen, az Információtudomány és média kurzus csoportblogja pedig az informaciotudomany-2013.blogspot.hu címen érhető el. Az előadás után pár nappal már megjelentek az első bejegyzések, amelyekben egyelőre még sok a személyes, szubjektív elem, de a téma átgondolása is jól látszik. Twitteren az #andm129 és #andm127 hastag mutatja a témával kapcsolatos gondolatokat. Egyelőre a tapasztalt twitterezők, elsősorban külsős résztvevők aktivitását figyelhetjük meg. Hátha ebből is tanulnak majd az andragógia szakos hallgatók. Néhány hét és a blogbejegyzések után vélhetően lesznek majd önálló podcast kiselőadások és nemsokára sor kerülhet az elős virtuális csoportfoglalkozásra is. Most még a közös jegyzetelésről való gondolkodás az információs trend, de szépen fedezik fel ennek a módszereit, tanulságait és az saját példájukon keresztül gondolkodhatják át az információmegosztás irányelvét az információs társadalom oktatásában, vagyis a nézetformálódás első szakaszába léptünk. Az előadásoknak a korábbi évektől eltérően nem uStream, hanem Google Hangouts alapú yootube csatornát indítottam. A biztonsági felvételek és a prezentációk továbbra is a slideshare portálon jelennek meg, ahova pár napja, egy másik kurzussal kapcsolatban feltöltöttem a #100. prezentációmat. A kurzus zárt facebook csoportjaiban egyelőre kiváló hangulat és visszafogott aktivitás érzékelhető, kognitív trolloktól mentesen haladunk előre. Az aktuális félévben az eetikett irányelveit be nem tartókkal szemben a korábbi félévtől eltérően lényegesen határozottabban lépek majd fel, illetve szintén nem mérlegelem az egyértelmű plágiumhelyzetekkel szembeni cselekevést, hanem azonnal megteszem az ilyenkor szükséges lépéseket.

IMG_0870

Az andragógia szak mellett komoly feladat a doktori iskolában a kutatásmódszertan kurzus, ami ebben a félévben is műhely jelleggel szerveződik. A kurzust hivatalosan teljesítőkön túl sok olyan résztvevőnk van, aki csak azért jön, hogy tanuljon, tapasztalatokat szerezzen. A műhelyfoglalkozás során tervezünk és végig viszünk egy álkutatást az ötlettől az statisztikai elemzésekből levonható következtetések társadalomtudományi logikájának buktatóival bezárólag. Szintén kutatásmódszertani kurzus a pedagógia BA szakosok számára hirdetett Kutatási asszisztens gyakorlat, ahol a hallgatóknak lehetősége van új kutatást kezdeni, a meglévőt folytatni és célzott kutatásokba, előre megadott feladatokkal bekapcsolódni. A többség, nagy bánatomra célzott feladatokat kér, így mindent megteszünk azért, hogy tényleges kutatásra csábító feladatokkal próbáljuk irányítani a félévi munkájukat. Egy évtized kutatásmódszertan tanítás után nem bánom, hogy újra vannak ilyen kurzusaim. Szerintem a tudományos kutatói utánpótlás nagyon komoly válságban van, legalábbi szűkebb szakmai környezetemben biztosan. Manapság “nem divat” kutatónak jelentkezni, illetve ha valaki mégis, akkor általában az ambíció sokkal erősebb a tudományos kíváncsiságánál, ami hosszabb távon nem szerencsés.

IMG_0902

A hallgatók belekerülnek az empirikus nem empirikus és más látszatcsapdákba és gyakori, hogy komoly kutatásnak gondoljuk azt, amikor valaki egy témával elkezd foglalkozni és egyszerű tájékozottságra tesz szert. Nincsenek érdemi nagy kutatási projektek, amiben lehetne tapasztalatokat szerezni és ami van, azokban pedig sokszor nem megfelelő minőségi hátteret, vagy nem megfelelő feladatokat kapnak. Összességében nem is csodálkozom, hogy a kutatói utánpótlás ilyen helyzetbe került, de azon igen, hogy a hátromszintű képzésben előrehaladva nem javul, hanem esetenként romlik a helyzet. Nincs vonzó, csábító, megfelelő minőségre szocializáló kínálat, ami alapja lehetne egy doktori iskolába való belépésnek. Az erre a célra létrejött inzéményesült megoldásokban pedig a szakmai közéletszervezés sokszor erősen egybekeveredik a kutatásszervezéssel és végül háttérbe szorul a minőségi kutatás. Természetesen nem arról van szó, hogy nincs kutatási tehetséggondozás, hanem arról, hogy ez legfeljebb a saját maga által kitűzött célt teljesíti, de egy külső megmérettetésen többnyire már nem esélyes. Annál is inkább, mert az utóbbira végülis alig kerül sor. Példul az V. Oktatás-Informatikai Konferencián (lektorált, bírálati rendszerű konferencia) a korábbi évekkel ellentétesen nem is lépett fel hallgatónk. A magam reménytelen változtatásokra energiát fordító szemléletmódjával nagyrészt valami megoldás remélve nyitottá tettem egy kutatást, igyekszem eretnek gondolatokkal más szemléletmódra bíztatni a kutatásmódszertan kurzusaim hallgatóit, illetve az utolsó pillanatban beszéltek le róla, hogy kizárólag a kutatási utánpótlás nevelésének céljára ne kezdeményezzem egy önálló szakkolégium létrehozását.

A félév egyetlen, korábbról már ismerős csoportjának folytatom az oktatás-informatika módszertani elméletének oktatását, az Informatika az oktatásban 2. kurzussal. Szerény létszámban, jó hangulatban tellnek az órák. Az előző félév kemény alapozása megteremtett valamilyen közös nyelvet, ami érdemi párbeszédek esélyét villantja fel erre a félévre. Bizakodó vagyok. Utólag egy kicsit bánom, hogy ezt a kurzust végül nem tettem teljesen nyitottá, mert akkor a fejlesztési oldal résztvevői is aktívan be tudtak volna kapcsolódni, vagy legalábbi lehetőség lett volna rá. Szerintem ez mindkét oldalnak hasznos és érdekes lehetett volna.

Már csak 84 nap van hátra a szorgalmi időszakból 🙂