2009 őszén, az akkor jegyzeteim szerint egy olyan oktatási portálon gondolkodtam, ahol az egyetemi kurzusokhoz hasonló stílusban és formában, teljesen szabadon elérhetők bizonyos kurzusok. Az akkor korszaknak megfelelően egy kibővített moodle rendszert vázoltam fel, ahol sok személyes oldal, blogok, hírportálok és fórumrendszerek állnak rendelkezésre, hogy ha valaki szeretne tanulni, vagy szeretne tanítani. Olyan tartalmakra gondoltam, amelyek kellően érdekesek ahhoz, hogy sokan beiratkozzanak, de nem illeszkednek egy egyetemi képzés kurzusrendszerébe. A tervek között szerepelt az is, hogy ezeknek a mindenki által elérhető kurzusoknak valamilyen népművelő szerepe is lenne, vagyis ha valaki tud valamit és meg akarja tanítani másoknak, akkor legyen egy megfelelő rendszer hozzá. Hirtelen felindulásból 2009. novemberében be is regisztráltam a virtualis-egyetem.hu domaint és vártam, hogy egyszer lesz időm, kedvem, kitartásom, esetleg társam, hogy a tervekből egy működő portál indulhasson el. Az ember mégsem indít el egyedül egy “egyetemet”, még akkor se, ha az virtuális.
#OFFTOPIC Egy kicsivel több, mint egy évtizedes kutatás-fejlesztés után be kell látnom, hogy az időzítésben kellene sokat fejlődnöm. Az ötleteim legtöbbször túl korán jelennek meg és végül nem marad elég motivációm a megvalósításhoz. Ennek szép példája a virtuális egyetem projekt, illetve a Pedagógia-Online portál, amit annak idején 2004 körül regisztráltam és indítottam el néhány lelkes civil harcostársammal együtt. A Pedagógia-Online eredetileg egy hírportál szeretett volna lenni, illetve civil szervezeteknek adott volna online támogatást. Az eredeti formában még aktívan beépült a Pedagógiai Lexikon és a 2005. évi ONK weblapja is. Később az MPT-nek, illetve a TKSZ-nek volt a “főbérlője”, majd önálló webinárium sorozatot, illetve egy kisebb konnektivista képzési kísérletet indítottunk el a keretei között. Rengeteg sikeres online előadás után, ahogyan az lenni szokott, a civil lelkesedés mindenki másban elfáradt és végül egy kis pihenő elteltével a HERJ lett a partnerünk, illetve a HERJ elindulását támogattuk számos eszközzel. Nem meglepő, hogy ez a helyzet sem tartott örökké és most ismét a pihenés időszaka következik. Izgatottan várom, hogy ki lesz a következő, akivel összehozza a domaintörténelem egyik elbeszélésére biztosan pályázó oldalt a sors 🙂 A Pedagógia-Online egyébként jó példa, jól megmutatja, hogy a civil kooperáció egyáltalán nem olyan, mint amilyennek hisszük, de még csak olyan sem, mint amilyennek a kooperációban résztvevők hinni szeretnék. A jelenlegi időszak pedig különösen nem kedvez a civil innováció és cselekvés irányzatának. Ha a Pedagógia-Online nem váltogatja, hanem begyűjti az egyes szerepeket és funkciókat, akkor vélhetően ott lenne a legnagyobb hazai pedagógiai oldalak között. #ONTOPIC A Virtuális Egyetem projekt számos ponton mutat hasonlóságot a Pedagógia-Online történetével, de erről majd 4-5 év múlva kell (illik) írnom 🙂
A Virtuális Egyetem projekt végül több mint 3 évvel az ötlet leírása után, az V. Oktatás-Informatikai Konferencián tartott bemutatóval indult útjára (lásd az alábbi podcastben 29:40kezdettel).
A virtuális szó jelentése a 3D környezetek kutatása miatt átalakult és ma már egy kicsit mást jelent, mint 3 évvel ezelőtt. A portál egy nyílt oktatási plattform, keretrendszerek és szolgáltatások összeépülő hálózata. Hivatalos besorolása szerint hibrid oktatási környezet, ahol egyszerre van jelen a kontakt tevékenység, vagyis az offline, illetve az online és a virtuális 3D tanulás és tanítás lehetősége. A portál igyekszik hasonló lenni, mint a Coursera, vagy más hasonló nyílt oktatási környezetek, azzal a jelentős különbséggel, hogy a képzések kialakításánál nem csak online, hanem virtuális 3D eszközöket és oktatási környezetet is felhasználhatnak a résztvevők. A portál a nyílt oktatás alapelvei szerint működik és bízom benne, hogy a kurzusok az oktatókat és a tanulókat is meggyőzik arról, hogy vagy olyan internettel és számítógépekkel támogatott oktatás, ahol nem a keretrendszer, vagy a technológiai környezet adja a korlátokat és lehetőségeket, hanem a kurzus tervezői szabadon választhatnak az ezek által biztosított eszköztárból, amikor egy képzés megterveznek és összeállítanak. Egészen más érzés egy kurzust megtervezni, amikor nincsenek technikai és más keretek, hanem bármit ki lehet találni, mert adott hozzá akár még a virtuális 3D környezet is.
4 nappal a felület elindítása utána a meghirdetett három kurzus információs oldalát összesen 556-an olvasták, ami a várakozásaimhoz képest is jónak számít. A nyílt oktatásról való általános vélekedést példázza, hogy sok olyan kérdés érkezik levélben, hogy beléphetnek-e a zárt facebook csoportba, hogy ha csak érdeklődnek? (természetesen igen) Szintén gyakori kérdés, hogy a kurzuson az órák anyagai mennyire lesznek online elérhetők és mennyire lesznek nyilvánosak? (mindegyik elérhető lesz) Sokan az átverést keresik és nem nagyon értik, hogy miért jó nekem, vagy másoknak, hogy ha online szeretnének valamit megtanítani, vagy esetleg szeretnének másoktól komolyan tanulni? Volt már kérdés azzal kapcsolatban is, hogy a jelenlegi szerény kínálatban szereplő andragógia szakos kurzus hallgatóinak, vagy akár a képzésnek miért jó, ha minden tartalma online szabadon hozzáférhető? Gondolom erre majd a kurzusba a piaci életből, vagy az aktív fejlesztők közül beiratkozók interaktív munkája, mint valós környezet oktatási hozzáadott értéke megadja a választ. Természetesen akadnak megjegyzések, amelyek arra utalnak, hogy ennyi energiát úgyse fektet majd be más a tanításba vagy a tanulásba és ne is gondoljam, hogy ez a módszer elterjed. Nem is gondolom, hogy elterjedne, pontosan ezért, mert a tanításba és a tanulásba a látszatmegoldásokhoz képest sokkal több energiát befektetni valóban felelős döntés és csak kevesen élnek a lehetőséggel még akkor is, hogy a technikai környezet akadályait mi elhárítjuk előlük. Meg kell említeni azokat is, akik a pénzügyi modellt keresik és várják, hogy mikor kell majd valamiért fizetni, illetve óvatosan puhatolóznak, hogy ez nekünk, nekem miért éri meg és miért jó 🙂
A portál szabad lehetőséget kínál arra, hogy ha valaki szeretne tanítani és a tartalom, módszertani tervek és célok egybeesnek a Virtuális Egyetem elképzeléseivel, akkor megvalósíthassa a kurzusát. Olyanokat várunk az oktatók közé, akik szeretnek tanítani és tudnak olyat mondani, ami érdekes lehet másoknak, vagy fontosnak gondolják, hogy másokat megtanítsanak valamire. Tanulónak pedig olyanokat várunk, akiket nem a papír, a kredit, a tanegység megszerzése, hanem a kíváncsiság és a tanulás öröme motivál. A portállal szemben nincsenek elvárásaim és nincsenek nagyszabású tervek sem. A bemutató előadásban is utaltam rá, hogy mindezt azért csináljuk, mert egyszerűen jó dolog tanítani és tanulni. Várunk minden érdeklődőt, akár tanítani, akár tanulni szeretne!