V. Oktatás-Informatikai Konferencia

eLearning és oktatás-informatika területen alig lehet olyan konferenciát szervezni, ami nem a különböző területekről érkezők találkozója lesz. A legtöbb konferencián együtt van a kutató, oktató, fejlesztő, piaci értékesítő, érdeklődő és gyakran a kíváncsi felhasználó is. A jelenség mindig ugyanaz, csak a résztvevők aránya változó. Az oktatás-informatikai konferencia nem is akart mást, mint ezt a találkozást erősíteni. Az eLearning területen kell lennie egy olyan rendezvénynek, ahol a pedagógiai és a pszichológia a kiindulási alap és a szervező közösségben az oktatás, kutatás, fejlesztés és az oktatási szolgáltatás egyaránt jelen van. Lehetne kísérletezni egy lényegesen erősebb és a bírálati eljárásban szigorúbb tudományos rendezvénnyel, de erre alighanem kíváncsiak lennének a fejlesztők és a piaci szereplők, ugyanúgy, ahogy a legjobb innovatív kutatási ötleteket a fejlesztők beszélgetéseiben lehet felfedezni és éppen ezért a kutatóknak érdemes ilyen rendezvényeke látogatnia. Az oktatás-informatikai konferencia igyekszik a középutat megcélozni és minden oldalnak megmutatni a másik oldal nézőpontját ugyanazon a területen.

A néhány óra múlva kezdődő ötödik konferencia már elegendő történetet halmozott fel ahhoz, hogy erről vidáman lehessen beszélgetni. Jó érzés, amikor egy konferenciának már története van, mert ez mégiscsak valamilyen maradandó értéket jelent, sok-sok személyes emlékkel. Az első rendezvény megszervezése késett, mert az akkori szakcsoport olyan sok dolgot csinált egyszerre, hogy a rendezvénynek ki kellett várni a sorát. Az akkor még egynapos konferencián a nézők talán nem is gondolták, hogy az előző nap megkezdett, majdnem egész éjszaka folytatott és hajnalban újrakezdett szerelés és tesztelés ellenére az élő közvetítés működőképessége a plenáris megnyitó előtt 3 perccel (!) javult meg. Számos hasonló történet tudnék mesélni, de lehet, hogy majd csak a 10. konferencia után írom meg 🙂

Képernyőfotó 2013-02-07 - 23.12.56

a beküldött és elfogadott absztraktok szófelhője

Az első konferencia délutánján a négy párhuzamos szekció volt az egyetlen, ami ellen sokan kifogást emeltek. A szervezés kezdetekor minden bizakodásunk ellenére nem gondoltuk, hogy egy kétnapos konferenciára elegendő szakmai jelentkezéssel kell számolnunk. Az első konferencián a konnektivizmus lett az egyik vezető téma, ami a plenáris előadás után kerekasztal beszélgetésbe, majd végül szekciók munkájába vándorolt át az évek során. Az ePortfolió témaköre is jól indult az első rendezvényen és a konnektivizmussal párhuzamosan, 2010-ben egy jól sikerült kerekasztal-beszélgetés lett belőle. Sajnos ezek a témák az idei évre csaknem teljesen eltűntek, háttérbe szorultak. Erősödött a felsőoktatás és specializálódott a web2 témaköre, megjelentek a tartalomfejlesztés kérdései és egy-egy technológiai jó gyakorlat is. 2010-ben a plenáris előadások mellett nagyon sikeresek voltak a kerekasztal beszélgetések, de később ez a műfaj már szerényebb elégedettséggel szolgált és a mostani rendezvényre el is tűnt, pedig külön jelentkezési műfajjal igyekeztünk támogatni.

2011-ben a plenáris előadások és a szekciók elkezdték lebontani a digitális nemzedékelméletek bálványait. A bontás mára még nem fejeződött be teljesen, de az újjáépítés már több szálon el is kezdődött. 2010-ben és 2011-ben erősen jelen volt a gyógypedagógia, ami mára sajnos teljesen eltűnt a szakmai programból. 2011 a tanulás környezetek éve volt és nagy örömömre sikerült megszervezni a kisgyermekkorral, gyermekkorral kapcsolatos tematikus szekciókat is. Az ELTE Pedagogikum három karának három területe közül a gyógypedagógia és a kisgyermekkor mára még a pedagógiához és pszichológiához képest is háttérbe szorult, de leginkább eltűnt. 2011-ben a pedagógusról szóló előadások megmutatták erejüket, majd ez a tendencia 2012-ben tovább erősödött és 2013-ban is kitart. 2012-ben a keretrendszerek és a technológia tovább erősödött és végül ez a jelenlegi programnak is meghatározó elemévé vált. A nemzedékelméletek 2012-ben értek el egy lokális csúcsot és meglepő módon az idei évre már (a vélhetően csak átmeneti) visszaesés jeleit mutatják. 2012-ben a virtualitás témája váratlan erővel tűnt fel a programban. Ez az év az eddigiek közül talán a leginkább sokszínű volt, a legtöbb különböző téma és terület egyszerre volt jelen.

2013-ban, a konferenciasorozat történetében először a jelentkezők létszáma érzékelhetően csökkent, ami arányosan magával hozta a szakmai anyagok számának csökkenését is. A válsághelyzetből adódó teljesítménycsökkenés késleltetve érződik, hiszen az egyes kutatási-fejlesztési programoknak van egy átfutási ideje, így a következő konferencián egy esetleges fellendülés jelei lehet, hogy még nem fognak megmutatkozni. Az idei program az előző évhez hasonlósan nagyon változatos, a kerekasztalok és műhelybeszélgetések helyett most könyv- és projektbemutatók színesítik a tartalmi kínálatot. A korábbi tervek között szerepelt, hogy a konferenciára külföldi előadót is meghívunk, amire végül nem lett lehetőségünk, de a konferenciát csendben kétnyelvűvé alakítottuk és van olyan jelentkezőnk, aki már élt is a lehetőséggel. Szintén jelentős változás, hogy idén először nem jelenik meg nyomtatott konferenciakiadvány, ellenben a konferencia weboldalán nem csak lapozni lehet, hanem le is tölthető három különböző eBook formátumban.

A konferencia teljes programja látható lesz élő online közvetítésben a konferencia weblapján, illetve utólag felvételről is megtekinthetők lesznek az előadások és a bemutatók. A vágott és rendszerezett podcast felvételek pedig a korábbi évek teljes anyagához hasonlóan elérhetők lesznek a videotorium portálon.