2005. október 22-én a pedagógia szakos, esti tagozatos hallgatóknak “Információs társadalom és oktatás” címmel tartottam előadást. Az archivált anyagaim között találtam rá a prezentációmra és rövid átlapozás után úgy tűnt, hogy megér egy felidéző visszatekintést. Az előadás egy levelezős félnap tartalma volt, “Az oktatás technológiája” kurzus keretei között. Ez a kurzus a pedagógia szakon kötelező tantárgy volt, az eggyel korábbi (2004/2005. tavaszi) félévben még meg volt hirdetve “A tanulás programozása” címmel is. Ez utóbbi már elvezetne saját pedagógia szakos tanulmányaimhoz, amikor ezen a néven tanultam a didaktika speciális területét attól a Petri Andrásnétól, aki az 1998-ban megjelent Didaktika könyvben “Az oktatás eszközei, tárgyi feltételei” című fejezetet írta.

A prezentáció lényegesen rövidebb, mint a mai előadásanyagaim, ami talán azért sem meglepő, mert akkor még (amennyire vissza tudok emlékezni) a maihoz képest sokkal kevesebbet és sokkal lassabban beszéltem. A szerény szöveges tartalom egyszerű zöld-fekete színvilággal párosul és összekapcsolt animációs megjelenítések fokozzák a szemléltetés látványosságát. Sajnos nincsenek képek, ábrák és beágyazott videók sem 🙂 az online megosztásra pedig az elkészítéshez képest (2005. szeptember 19.) összesen 2681 napot kellett várni.

A korszerű és divatos kifejezések magyarázatával kezdtünk, vélhetően azt remélve, hogy a hétköznapi fogalmak megfelelő kiindulási alapot adnak. Már akkor is fontosnak gondoltam az információmegosztás irányelvét, pedig a web2 korszakról még alig tudhattam valamit, a tényleges tartalommegosztó gyakorlatot pedig valószínűleg el sem tudtam képzelni. Szintén jó visszagondolni arra, hogy az iskolán kívüli ismeretszerzés már akkor is tényező volt, pedig a facebook még nem is volt 2 éves és az források között erősebben jelent meg az akkori Sulinet Digitális Tudásbázis. Az oktatás alkalmazkodása mellett érveltem, vagyis igyekeztem vázolni, hogy az információs társadalom kihívásaira valamilyen formában reagálni kell. Akkor még nem gondoltam, hogy az alkalmazkodásnak ennyiféle formája létezik és egyáltalán nem biztos, hogy alkalmazkodás alatt az újdonságra nyitott innovációt érti mindenki. Az alkalmazkodás nekem akkor még változást jelentett, ma már nem annyira.

A technikától várt csoda ellen akkor is kellett beszélni, meglepő módon még ma is aktuális téma, hogy a technikai változás önmagában nem jelent semmi különöset az oktatás számára. A tudásintegrálás kifejezésre és annak magyarázatára már nehezen emlékszem vissza. Utólag persze jó lenne azt gondolni, hogy ez valamilyen közösségi tudásalkotás és web2 meglátás volt, de ez kevésbé valószínű. A módszertan fontosságának kiemelése azóta sem változott. A megfelelő módszertan teszi értékessé, vagy rosszabb esetben öncélúvá a technika oktatási alkalmazását. Az oktatási gyakorlat változásának összehasonlító táblázata talán ma is érvényes, mert valahol a két végpont között járunk, de ma már sokkal inkább idealizáltnak tűnik a tudásalapú, web2 eszközöket és közösségi tudásformálást gyakorló közösség, iskola, társadalom. Az emberek jelentős részének, beleértve ebbe az oktatás kulcsfontosságú szereplőit, nem sok ideje van arra, hogy éljen a web2 lehetőségeivel és nem is nagyon van igénye arra, hogy ennek egyéni, vagy közösségi előnyeit megtapasztalja.

Nem kevésbé izgalmas az akkor és a mai nézetünk a tanárszerep és a tanulói szerep változásával kapcsolatban. Ma újra elkezdtünk félni a tanárt helyettesítő technikától, de ez már nem annyira eszköz, hanem nyílt oktatási portál formájában jelenik meg. A tevékenységek változtatása, a tanári cselekvés kibővülése és a hangsúlyok újrarendezésének diája kisebb formálással szinte ma is megállja a helyét, vagyis ezen a területen nem nagyon léptünk előre. Örömmel fedeztem fel, hogy már akkor is fontosnak tartottam a tanuló egyéni felelősségét, amit a technika által támogatott tanulás csak jobban kiemel. Nehéz utólag visszaemlékezni, hogy mi lehetett a másféle közösségi élmény fogalma, hiszen ez ma már egyértelműen a web2 technikára épülő közösségek és természetesen a facebook.

Az első félnap még sorra került az akkor érvényes, hivatalos “oktatás-informatikai stratégia” is. A második félnapot HTML alapú tartalomszerkesztéssel töltöttük, amikor nem csak egyszerű tananyagot tanultak meg fejleszteni, hanem ezzel együtt ismerték meg a programozott oktatás alapelveit, az algoritmizálás lehetőségei és korlátait is. Már akkor megkülönböztettünk passzív és aktív digitális tananyagokat. A harmadik félnap a Sulinet Digitális Tudásbázissal indult, a digitális tananyagok értékelését, minőségbiztosításának alapjait tekintettük át. Természetesen kihagyhatatlan volt a Moodle keretrendszer is.

A moodle nem csak tananyag volt, hanem oktatásszervezésre is használtuk. A www.ollejanos.hu/moodle webcímen volt elérhető a saját moodle rendszerem, amibe egy HTML alapú programozott tananyagot kellett feltölteni. Szintén ide kellett csoportmunka alapján feltenni egy multimédiás elemekkel kiegészített, SDT alapokon készülő prezentációt is. Ezeket a feladatokat követte a szóbeli vizsga az órai témakörök és a szakirodalmak alapján.