Oktatástechnológiai távolugrás

A legújabb és leginkább korszerű technológia és a hétköznap technológia közötti távolság tanulási folyamatra, eLearning kutatásra gyakorolt hatása nem hagy nyugodni. Vélelmezhető, hogy ez a távolság mindig is megmarad, de minél inkább nagyobb, annál inkább elnyomja a fejlesztések és a kutatások pedagógiai vetületeit. Ha ennek a távolságnak engedünk, hagyjuk magunkat, akkor könnyen egy technikaközpontú szemlélet kezd el dominálni és ugyanúgy kezdünk el gondolkodni fejlesztési és kutatási kérdésekről, mintha kívülállók lennénk.

IMG_0607

A korszerű technika és a felhasznált technika közötti távolság az eLearning témákon belül a professzionális tartalomfejlesztés, a technikai környezet fejlesztés és az egyéni tanulási környezet fejlesztése területein csak részben eltérő módon jelenik meg. A tartalomfejlesztés esetén a technikai távolság (legújabb technika és az elterjedt technika különbsége) leginkább az egyén saját tanulásáról való gondolkodásában okozhat kellemetlen hatásokat. Minél inkább jól kitalált és fejlesztett a tartalom (és ezzel párhuzamosan minél inkább drágább) a felhasználó annál inkább ingoványos talajra téved a tanulásba befektetett saját energiájával kapcsolatban. A távolság ezen a területen az eredményességi kockázatok mellett nem okoz gondot. A fejlesztők a piacorientáltság miatt (ideális esetben) a hétköznapi technikából indulnak ki és eleve igyekeznek elkerülni a felhasználók kedvenc kifogásait. A kutatás ezen a területen egyelőre szerény és inkább az ember-gép (ember- oktatási tartalom) irányba fókuszál. A játékfejlesztések, oktatóprogramok fejlesztése esetén a technikai távolság szintén nem okoz gondot, mert legtöbbször a felhasználó számára helyben eleve elérhető eszközökből és környezetből indul ki. Ez a terület a technikai távolság kérdésében sok mindenben hasonlít a tartalomfejlesztéshez.

IMG_0610

A tanulási környezetről való gondolkodás területe már sokkal kritikusabb. Ha a tanulási környezet építőelemei egyszercsak hétköznapokban is felhasznált eszközökké válnak, vagyis az internethasználat, a tudásmegosztás, a web2 alkalmazások és technikák is a hétköznapok részei lesznek, akkor az eLearning kutatások és fejlesztések komoly bajban lesznek. Ha a digitális tolltartó helyes, aktív és konstruktív felhasználása, a digitális írástudás természetessége, a hétköznapi ember tudástársadalom értelmezése mindenkinél eléri az optimum vagy  befejező szintet (vö. DIFER 🙂 ) akkor a jelenlegi eLearning fejlesztések és kutatások stratégiájának jelentős része használhatatlanná válik. Ha a blogírás olyan természetes lesz, mint a munkafüzet használata, a twitter pedig úgy jelenik meg a mindennapi tanulásban, mint ma a színes kihúzó filc, akkor a hagyományos eLearning értelmezések nagyobb része okafogyottá válik.

IMG_0611

 

Természetesen nem kell megijedjünk, mert a technikai fejlődésnek köszönhetően a technikai távolság értéke aligha közelít nulla felé, ugyanakkor ez a gondolatkísérlet alkalmas lehet arra, hogy bizonyos kutatási kérdéseket, azok általános érvényességét, relevanciáját, tudományosságát újragondoljuk. Intő jel, hogy az eLearning, oktatás-informatika diszciplináris kereteinek az erősítéséhez csak olyan területek kutatása járulhat hozzá érdemben, amelyeknek akkor is van értelme, hogy ha a technológiai távolság nulla. A technológiai távolság soha nem lesz nulla, de a mértékével arányosan homályosítja el a kutatók tisztánlátását és tereli őket olyan könnyű (és egyben könnyelmű) kutatási területek felé, mint az attitűdök, a saját tevékenységről való gondolkodás, a motiváció, tanulási stílusok tág és éppen ezért ezerféleképpen értelmezhető kérdései. Nem véletlen, hogy ezek a területek, amelyek a technikai távolság legyőzéséből, annak tervezéséből, az arról való gondolkodásból, vagy az erre való visszaemlékezésből táplálkoznak, meglehetősen gyakoriak mostanában. Nincs azzal gond, hogy ha ezeket a területeket szeretné valaki kutatni, de akkor gondolatkísérletre építve fontolja meg, hogy a hipotéziseinek akkor is van-e értelme, hogy ha a technikai távolság nulla közeli értéket vesz fel. Ha igen, akkor ne habozzon nekilátni a munkának. Ha elbizonytalanodik, akkor inkább már az a kérdés, hogy vállalja-e az alkalmazott oktatástechnika kutatásának minden előnyét és hátrányát, vagy sem.