A téli szünet előtt találtam rá (online, majd egy könyvesboltban offline) a NETSZÓTÁR című kiadványra. Az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában megjelent könyv az ELTE BTK Kommunikáció: internet és média (KIM) műhely tagjainak munkája. Az alcím nagyon találó, “@-tól a zukenbergnetig” valóban szinte mindent megtalálhatunk benne. A karácsony előtti forgatagban az index portálon is megjelent róla egy hír, de átlapozva el kell ismernünk, hogy lényegesen többről van itt szó, mint ami első látásra gondolnánk.

Annak ellenére, hogy a google jó eséllyel pályázik az emlékezetünk szerepére és a facebook is komoly lépéseket tett a kereshetőség érdekében, jobb lenne szembenézni azzal, hogy a megtapasztalható információáramlásban nincs emlékezetünk. Nem azért, mert nem lehetséges, vagy nem tudjuk megoldani, hanem azért, mert nincs rá szükség, de legfőképpen nincs rá idő, hogy éljünk a lehetőségeivel. Ez a könyv egy pillanatfelvétel, egy fénykép, még akkor is ha az exponálás gombja a megszokottnál tovább volt lenyomva. A benne lévő szavak egy korszak pillanatfelvételei, amelyek most is értékesek, de évek, évtizedek múlva sokkal fontosabbak lesznek, mint amit ma gondolnánk. Ha valaki nem hiszi, akkor lapozzon bele a blogokon ilyenkor szokásos év végi visszatekintő bejegyzésekbe, vagy nézegessen régi reklámokat a mobiltelefonokról. 10 év múlva ez a könyv is sokkal több lesz, mint az összehasonlító elemzések nyersanyaga, egyszerűen jó lesz visszanézni, visszaolvasni. A nemzedékek betűvel történő megnevezésének sokadik fordulójában, amikor talán már a görög “mű, nű, kszi, stb.” betűknél járnak a spekulatív elméletek szerelmesei, akkor gyerekeknek és unokáknak el lehet majd általa szemléltetni, hogy volt még olyan korszak (bezzeg az én időmben), amikor az internet több volt, mint a facebook.

Ehhez természetesen nyomtatott könyv kell, de a kiadványok történetében a közelünkben settenkedő mérföldkövekre tekintve érdemes lenne az ebook formátummal is kacérkodni. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy egy ilyen téma kiadványa nyomtatott, hiszen ez ebből a nézőpontból nem csak előny, hanem szükséges formátum is. Ha az online oldal felől közelítünk, akkor az ebook mellett érdemes lenne megkockáztatni pár év múlva egy wikipédia változatot is, ha másért nem, a továbbfejlesztés érdekében.

Kinek kell ma egy szótár? – tehetnénk fel a kérdést – hacsak nem mi írjuk a szócikkeket, mint ahogyan kulturált web 2 korszakban elvárható lenne. Ha fellapozzuk, akkor egyrészt keresünk benne olyat, amit még nem ismertünk, másrészt keressük benne azokat a szavakat is, amelyekre azt gondoljuk, hogy ez már nekünk is sok (és bezzeg az én időmben). Természetesen van benne olyan, amit nem ismerünk és alig találunk olyanokat, ami hiányérzetet okozna. nem a hiányra figyelünk, hanem elismerően mosolygunk, hogy valóban, magam sem fogalmazhattam meg volna jobban. Ezt a könyvet, ezeket a szócikkeket nem csak a szerkesztő és a munkatársak írták, hanem az online kultúra formálói, résztvevői, mindennapjainak aktív tagjai. Természetesen kellett hozzá egy csapat, aki végül összegzi és tényleg megfogalmazza, sorba rendezi. Ez egy olyan wikipédia, amit helyettünk írtak meg a könyv szerzői, pedig lehet nekünk illett volna. (Ha lett volna rá idő és lenne igény az online emlékezetre.)

Nem titkolt cél, hogy a könyv valódi szótárként is funkcionáljon és a szóhasználatban kevésbé jártasak számára eligazodást nyújtson. A digitális magabiztosság elefántcsonttornyában üldögélve persze azt gondoljuk, hogy ezt a világot nem szótárból kell megtanulni, hanem tapasztalat alapján. Komoly cáfolat erre egy fiatalkori barátom, aki menekültként feladatának érezte, hogy megtanulja a német nagyszótár összes kifejezését. Sorban haladt, heti beosztással és szabadon ellenőrizhettük, hogy a történet városi legenda, vagy hangulatkeltő túlzás. A digitális bevándorlók miért ne cselekednének hasonlóképpen, ha idejük, erejük és motivációjuk lehetővé teszi?

Komoly át kell gondolni azt is, hogy a tavaszi félév kurzusainál a kötelező fogalmak körét innen bővítsük ki. A bevezetés tárgynál egy magamfajta 4sq felhasználó (bejelentkezési gyakoriság országos lista 88. helyezet) csak nehezen tudja pár mondatban összefoglalni, hogy mi az a “fórszkver” (136.oldal) és miért jó a “becsekkolás” (44. oldal). Az oktatási tapasztalat jól mutatja, hogy a nemzedékek közül az elsőéveseknél szükség lehet egy kis szókincsbővítésre és nemsokára bevándorlónak gondolt felsőbb évesek pedig jobba ha megtanulják, hogy az iskolában milyen offline és online nyelvjárások alakultak ki azóta, hogy onnan elköszöntek. A könyv szócikkei nem csak szakszerűek, hanem vidám, jó hangulatban megírt, nem túlzó és nem is kioktató és nem is definíciószerű összefoglalások. Szerencsére nem szakszótárkísérletet szemlélhetünk és a szerzők meg sem kíséreltek mindent összegyűjteni, amit 1-1 szóról tudni lehet. Megjegyzem ez talán könnyebb és ugyanakkor múlandóbb lenne tömören megfogalmazni a lényeget.

Ha valaki bizonytalan a beszerzésben és tanácsot kérne, de éppen offline könyvesboltban jár, akkor ne hagyja ki a 116. oldalt, a 206-207. oldalakat.