Virtuális környezet, virtuális oktatás

1 hete, a Kazinczy-esték sorozatában megtartott előadásomra érkezett meg a kiadóból a “Virtuális környezet, virtuális oktatás” című könyvem. A kiadvány a virtualitás témáját, annak elsősorban pedagógiai vonatkozásait igyekszik elméleti modellekkel megalapozni, illetve a téma kutatásában fontos irányokat és eredményeket összegezni. Szerepelnek benne a kutatási projektünk eredményei is és egyféle jövőkép arra vonatkozóan, hogy ezen a tágan értelmezhető területen szerintem hogyan érdemes fejleszteni, illetve milyen kérdésekre lenne érdemes a következő kutatásokban kiemelt figyelmet fordítani. A könyv három nagyobb szerkezeti egységre osztható.

Az első általában a virtuális környezetről szól, egészen onnan indulva, hogy milyen virtuális világot képzelünk el magunknak, amikor például olvasunk. A virtualitás értelmezése, különösen az online környezetektől való megkülönböztetése egy olyan alfejezet, amit nemcsak a fogalmi rendszert tisztázza, hanem megalapozza a különböző virtuális világok bemutatását is. A virtuális világok felépítésének megismerése után az offline, online és virtuális környezetek összehasonlítása következik, amiben a térhasználat, interakció, kommunikáció kérdéseit veszem sorra. A virtuális környezet belső világát  a virtuális “tér”, a virtuális “én”, a virtuális közösség, a virtuális kommunikáció alfejezeteken keresztül járhatjuk körbe. Mindegyikből külön könyv és külön kutatási program születhetne, mint ahogyan az előbbire angol nyelven látni is jó példákat. A virtuális interakció alfejezet már rejtve utalgat arra, hogy a pedagógiai alkalmazásnak is helye van ebben az elsőre furcsa témában. A kompetenciák vázlatos rendszertana, reményeim szerint kiindulási alap egy virtuális tanulásmódszertan kidolgozásához, illetve a tanári tevékenység fejlesztéséhez, tanári szerep támogatásához.

Egy külön fejezetben igyekszem bizonygatni, hogy különálló virtuális környezet valójában nincs, vagyis a virtuális világokat mindenképpen valós, vagy online környezetekkel együtt használjuk. A virtuális környezet általam használt fogalma szerint nem mi magunk jelenünk meg a virtuális térben, hanem számítógép és hálózat segítségével csatlakozunk. Az integrált környezet számos típusa, mind külön oktatási környezetként értelmezhető, de közülük is kiemelkedik az un. “hibrid” oktatási környezet, amikor egyszerre alkalmazunk offline, online és virtuális megoldásokat is. Egy önálló alfejezetben kapott helyett a kutatási-fejlesztési projekt fontos eredménye, a valós és virtuális környezet integrálása is. Az egyes oktatási környezetek leírása a területek kutatását is igyekszik támogatni azzal, hogy a fejlesztéseket meghaladó, sok esetben tapasztalati, vagy kutatási eredményeket mutatnak be.

A virtuális környezet bemutatása, megismerése után a virtuális oktatás a második nagyobb szerkezeti egység. Utólag belegondolva, ez a rész lehetett volna hosszabb, vagy arányosan nagyobb a könyvben. Az oktatási felhasználást foglalja össze, rendszerezi, illetve a didaktikai kérdéseket alapozza meg a kommunikáció és kollaboráció elemzése, az interaktív és demonstrációs lehetőségek hasonló műfajú átgondolása. Külön fejezetet kapott a tanulók és a tanulás, a tanárok és a tanítás kérdése. Ha a tanulásmódszertani kérdéseket a kompetenciák felől közelítem, akkor valóban rövid, a terület határait éppen kijelölő fejezetekről beszélhetünk. A tapasztalatokon és elméleteken keresztül itt már olyan kérdések kerülnek elő, amelyekre kutatások, kísérletek szervezhetők. Szintén csak alapokat ad a tanítás általános leírása és nem is volt cél egy teljes tanítási segédkönyv, vagy módszertani útmutató összeállítása, legalábbis ebben a könyvben nem. Későbbi kutatási eredményekkel, tapasztalatokkal kiegészítve persze ez egy fontos cél lehet a kutatócsoportunknak. Külön szerepelnek a módszerek, oktatásszervezési és tanulásszervezési témák is, ahol igyekeztem az oktatási és fejlesztési projektben tapasztaltakat is modellbe rendezni és besorolni a gondolatmenetbe.

A harmadik és egyben utolsó nagyobb egység a fejlesztésekről, illetve a kutatási lehetőségekről szól. A környezetfejlesztési tapasztalatok hasznosak lehetnek azoknak is, akik szeretnének önálló fejlesztéseket elindítani. Itt már erősen dominálnak a gyakorlati tanácsok, vagy a kutatásokból közvetlenül levezethető és a fejlesztésekben is felhasználható következtetések. A kutatások alapkérdései alfejezetben lehetséges, a fejlesztések és tapasztalatok, illetve önálló eredmények alapján kirajzolható, általam legfontosabbnak gondolt kutatási problémákat vázolom röviden.

Nagyon szerettem írni ezt a könyvet, még akkor is ha reálisan kevés időm volt rá. 2008 után már nagyon hiányzott a szakmai feladatoknak ez a műfaja. A legnehezebb talán a fényképek, felvételek, képrészletek kiválogatása volt. Egyrészt azért, mert egy-egy izgalmas pillanatban kevés idő vagy kevés figyelem jutott az archiválásra, esetleg nem volt annyi gép, vagy monitor, vagy billentyűzet, vagy kéz, amivel meg lehetett volna oldani 🙂 Másrészt pedig sok kedves emlékről sok fénykép került elő, ami emlékeztetett arra, hogy milyen hosszú volt ez a pár év. A virtuális környezeteket csak nehezen képzelik el azok, akik még nem használták, így a szemléltetés és a szemléletesség sokkal nagyobb feladat volt a korábbiakhoz képest. A szakirodalmak olvasása majdnem olyan jó érzés volt, mint egy SLCC, vagy VWBPE konferencián résztvenni és átélni virtuális közösségi élményeket. Természetesen most már van amit másképp írnék, vagy többet írnék róla, de ezeket igyekszem majd a folytatásban megoldani 🙂

Szeretnék köszönetet mondani azoknak a kollégáknak, akikkel együtt dolgozhattam a kutatási-fejlesztési projekt különböző szakaszaiban. Köszönet illeti a hallgatócsoportokat, a képzéseken résztvevőket is, kísérletek vizsgált személyeit, akik vagy kísérleti kurzuson, vagy csoportfoglalkozásokon valamennyire részesei lettek a virtualitásnak. Nem szabad elfelejteni a technikus kollégákat, akik segítettek akár a virtuális, akár a valós környezet felépítésében. Hálás vagyok a projekt szakmai és szervezési, illetve gazdasági menedzsmentjének, a pillérnek és vezetőjének, hogy befogadták ezt a nem mindennapi témát és komoly lehetőséget kínáltak ahhoz, hogy ennek a területnek a kutatását megalapozzuk. Rengeteg ember segített abban, hogy ez a projekt és végül lezárásaként ez a könyv megvalósuljon. Köszönöm az opponenseknek a gyors munkát és az érdemi, konstruktív észrevételeket, ami manapság már egyre ritkább. Köszönöm a kiadónak, hogy a megszokott alapos szerkesztési munka mellett a borító ügyében (a kalandos lehetőségek sorozatán túl) végig kitartottak egy nyomtatott színvilágában is igényes megoldás mellett. Külön köszönöm a családomnak, hogy tolerálta, elfogadta, elismerte a virtuális környezetben töltött időt, amit nyilván valós környezetben, valós személyekkel is eltölthettem volna.