Decembere 4-én, kedden este a Kazinczy-esték sorozat részeként tartottam előadást “Virtuális környezet, virtuális oktatás címmel”. A megtisztelő felkérésre még a nyári szünet előtt mondtam igent, most tudtuk megszervezni az eseményt. A kutatási eredményeket és a tudományos kutatómunkát népszerűsítő előadásban igyekeztem a virtualitást bemutatni, kiemelve a különbségét az online környezetekhez képest. A virtuális környezetekről való gondolkodást a virtuális tér, a virtuális “én”, a közösség, a kommunikáció, az interakció és környezet használatához szükséges kompetenciák alapján mutattam be. A TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0003. A felsőoktatás minőségének javítása a kutatás-fejlesztés-innováció-oktatás fejlesztésén keresztül című kutatóegyetemi projektben, a Pedagogikum alprojektben “A szocializáció társadalmi-környezeti húzóerői” című 3. pillérben, az “Infokommunikációs környezet/társadalmi szakadék áthidalása 1.” elemi projektben zajlott a kétéves kutató-fejlesztő munka.
A virtuális környezet fejlesztésén túl foglalkoztunk valós és virtuális környezet integrálásával, illetve hibrid oktatási környezetben is folytattunk oktatási kísérleteket. Fejlesztési szempontból a legnagyobb eredménynek a valós és virtuális tér integrálását tartom, de az ONK 2012 és más konferenciákon bemutatott kutatási eredményekre is szívesen gondolok vissza. A 2010-túl induló projektjeink és kutatásaink legsikeresebb része a kerekesszékben élőbben foglalkozó empátia tréning, illetve a PPK andragógia MA szakos hallgatók Távoktatás és eLearning kurzusban lezajlott hibrid oktatási környezet kísérlete volt. A kutatás-fejlesztés során velünk részben párhuzamosan, részben pedig néha összekapcsolva haladt az ELTE IK és a DE-EK fejlesztése. Ezek a projektek, illetve az egymásra figyelő közös, vagy éppen párhuzamos munka az elmúlt 1 évben megalapozta azt, hogy a virtuális környezet oktatási felhasználásában, különös tekintettel a felsőoktatásra és a felnőttképzésre, valamilyen új korszak kezdődjön. Ilyenkor kellene azt mondani, hogy egy korszak lezárult, de sokkal inkább igaz az, hogy egy korszak most kezdődik majd el. Az előadás az eredmények bemutatása és az ismeretterjesztés mellett valamilyen összegző visszatekintés is szeretett volna lenni, amiben felidézem a kutatás ideje alatt bemutatott 3 “Kutatók éjszakája” rendezvényt, illetve más online és offline bemutatókat is. A Kazinczy-esték előadása a bemutatók sorozatát is lezárta egy időre.
Nehéz lenne felsorolni, hogy ki mindenkinek szeretnék köszönetet mondani azért, hogy az elmúlt 2-3 év végül sikeres lett. A kutatási probémamegfogalmazások most már távolinak tűnnek, így minden adott ahhoz, hogy ez a kutatási irány a jelenleginél sokkal jobban megerősödjön és kivételesen a módszertan és a kutatási eredmények ne maradjanak le a technikához képest, mint ahogy azt más területeknél sajnos szinte természetesnek gondoljuk. Kezdetben a terület kutatását, de sokszor még a virtuális környezetek használatát is sokan megmosolyogták, beleértve az amúgy online környezeteket ügyesen használókat is. A kutatási terület, az oktatási projektek, vagy a fejlesztések a semminél is sokkal mélyebbről jöttek, így különösen hálás vagyok azoknak, akik kezdettől fogva elhitték, hogy ebben azért lehet valami és talán nem véletlen, hogy más oktatási kultúrákban ezzel már egy ideje foglalkoznak. A szokatlanság miatt megjelenő ellenérzéssel nem csak a kutatónak, hanem azoknak is meg kellett küzdeni, akik nem mondtak nemet például egy képzésben, vagy fejlesztésben való részvételre. Már a téma elfogadását, kutathatóságát is fontos eredménynek könyvelhetnénk el, de azt hiszem egy lépéssel még tovább is jutottunk. Jó érzés visszaemlékezni, de egyben nehéz is, mert már a tavasz félévre vonatkozó tervekkel foglalkozom és a közeli múlt is távolinak tűnik. A Kazinczy-esték előadása fontos mérföldkőnek számít, amit kisebb pihenés után majd az V. Oktatás-Informatikai Konferenciára tervezett bemutató követ. A konferencián egy kisebb előadás keretében leleplezzük a következő mérföldkövet és a projekt újabb szakasza kezdődik el.