Számos hírportál tudósított róla hosszabb vagy rövidebb cikkben, hogy december 3-án lett 20 éves az sms. Merenghetnénk az sms műfajteremtéséről, a szövegírásra gyakorolt romboló, vagy éppen fejlesztő hatásáról. Talán ma már senki sem ijedne meg komolyan attól a gondolattól, hogy az sms küldése az emberiség kommunikációjának zsákutcája és menthetetlenül rossz irányba haladnak majd azután a dolgok. Néhány még pontosan tudják, hogy az sms-t a nép az un. “bunkófonról” küldték, amit csak a “nagyonfontosemberek” engedhettek meg maguknak (kezdetben). Nekem még olyan emlékeim is vannak, amikor a szolgáltatók nem hiszik, hogy ez sikeres lehet, hogy ha ott a mobil a kezünkben, akkor miért üzengetnénk lassan és hosszasan, hogy ha egyébként beszélhetünk is. Ma már persze az sms elfogadott kommunikációs eszköz lett még a komoly megbeszéléseken is, ahol egyébként nem illene hangosan telefonálni. (A telefonok le nem halkítása nehezen megy ki a divatból és mostanában egyre gyakrabban látom, hogy akár konferencia közben fel is veszik, majd a döbbent szempárok hatására gyorsan közlik, hogy nem tudnak beszélni. Gyorsan szögezzük el, hogy ezt a hívó akkor is megtudta volna, hogy ha nem vesszük fel a telefont 1 mondatért.) Az “sms”-ről való gondolkodásra igaz, hogy régen még ez is jobban ment nekünk. Az sms kommunikációs hatása mellett azonban sokkal izgalmasabb, ha felfedezzük magunknak az “sms” generációt.

Az “sms” generáció sorolhatjuk azokat a fiatalokat, akik már az első “sms” elküldése után születtek, vagyis soha nem éltek olyan világban, hogy ne lett volna “sms”. Úgy is mondhatjuk, hogy az “sms” korszakában születtek és nőttek fel és ez bizony nagyon erősen meghatározta gyermekkorukat, majd ezen túl felnőtt életüket is. Ők lennének az a bizonyos “sms” generáció. Ide soroljuk azokat a fiatalokat, akik 1992. december 3. után születtek.

Azon persze ne is gondolkodjunk el, hogy a kezdő dátum aligha jelenthette az “sms” tömeges elterjedésének kezdetét, hiszen a kísérlet után még éveket kellett válni arra, hogy a hétköznapi felhasználók is részesülhessenek a technika vívmányaiból. Közben az “sms” nemzedék elkezdett növekedni és mire a családi környezetében valójában az “sms” megjelent, könnyen lehet, hogy már 7-8 éves volt, vagy annál idősebb. Ne felejtsük el azt sem, hogy az sms küldésére képes telefonok sem egyszerre, egy adott napon terjedtek el a világ minden országában és azokon belül sem egyforma mértékben és technikai minőségben jutottak hozzá a kisgyermekes családok. Az “sms” generációt kénytelenek vagyunk 1992-től származtatni, ha nem szeretnénk, vagy spekulatív elméletünkben nem tudunk szembenézni azzal a ténnyel, hogy a világ, benne a digitális “sms” nemzedék és környezet nem egyszerre lépett ebbe a korszakba. Különböző országok régióiban való elterjedés között akár 5 éves eltérések is lehetnek, ami a nemrég 20 évessé vált “sms” generáció életének a negyede, de ilyen kicsi hiba nem szabad megzavarja a generációalkotás folyamatát.

Tételezzük fel, hogy az “sms” generáció olyan újszerű technikát használó közegben növekedett fel, ami egész életét meghatározza. Ne zavarjon meg minket, hogy a gyerekeket az sms egészen odáig valószínűleg nem is érdekelte, ameddig nem tudtak olvasni, hiszen a szülők addig nem is nagyon jutottak ilyen eszközhöz, ugyanakkor tegyük félre azt a tényt is, hogy az “sms” nemzedék hazai viszonylatban az első 6-8 évét, vagyis a generációs szakasz harmadát valójában “sms” nélkül töltötte el. Sebaj, mire a gyerek megtanult írni-olvasni, addigra a szülőknek már lehetett mobilja, ami akkoriban drága dolog volt, így aligha engedték, hogy a gyerek a kezébe vegye (vö. villanyvasút effektus.)

Kis szerencsével az “sms” nemzedék 2002-2004 körül, vagyis 10-12 évesen került érdemben kapcsolatba az “sms” küldésének lehetőségével. Addigra már az általános iskola felső tagozatát ostromolták, így már csak pár évük volt arra, hogy erősen úgy tegyenek, mint aki az “sms” generáció befolyásolhatatlan sajátosságai miatt gyökeresen alakítja majd át az iskolát és az oktatást és általában a tanulásról való gondolkodást. Még ha volt is már általános iskolásként saját mobilja akkoriban a generáció lelkes aktivistáinak (max. 10-20%) aligha engedték be a terembe a tanárok, hogy ezzel változtassa meg a tanítási-tanulási folyamatról alkotott elképzeléseket.

Egy generáció persze nem csak az általános iskolát formálhatja át, adjunk egy lehetőséget a középiskolának is. Az 1992-ben született gyerekek, az un. “sms” generáció átlagosan mondjuk 14 évesen, vagyis 2006 körül ment középiskolába, amikor is már az iwiw korszakát éltük és a partvonalon túl melegített a facebook magyar változata, hogy alapjaiban rengesse meg a generációs életérzést. A középiskolások persze legszívesebben saját osztálytársaikkal csevegtek, hiszen az iskolában akkor ezt még nem nagyon engedte nekik senki, de igény az persze volt rá. Ez a csevegés sms árakban mérve aligha nyerte volna el a szülők tetszését, nem is beszélve arról, hogy párhuzamosan 4-5 személyes sms párbajt vívni milyen megerőltető a számítógépes játékban megfáradt kezeknek. Az “sms” generációnak önálló keresete nem volt még akkoriban, így természetesen az MSN cset szolgáltatást használták. Mielőtt átneveznénk őket “MSN” generációnak, gondoljunk arra, hogy már csak pár év a facebook hazai, magyar nyelv megjelenése, ami végül nem csak átformálja a generációs életérzés, hanem ahogy a hírekben lehet hallani, gyakorlatilag fel is számolja.

Mire a mi “sms” generációnk eljut oda, hogy tud írni, olvasni, van saját mobilja (amiről mer üzeneteket küldeni), illetve ehhez van némi saját vagy szerzett és szabadon felhasználható pénzkerete, van már kinek írni és van már ötlete, hogy mit írjon, addigra a generációs életérzés elfárad és megérkezik a facebook. Az “sms” generáció mikor volt igazán “sms” generáció? Mikor és hogyan változtatta meg a tanulásról alkotott fogalmait a világnak? Miközben az “sms” generáció felnőtt, addigra legalább 2 generációt változott a technika, nem is beszélve arról, hogy bizony az “sms” használatát mások, az életkor szerinti generációba tartozókon kívül szintén felfedezték maguknak.

Persze a hazai “sms” generáció védelme érdekében kiindulhatunk egy nemzetközi trendtől eltérő, 2000. évi dátumból, vagyis a hazai “sms” generációt származtathatjuk onnantól is. 2007-ben már ők is tudatosan képesek felhasználni az eszközt, hogy ha hozzájutnak, hiszen tudnak írni és olvasni. A szüleik az elmúlt pár évben már vélhetően sokszor küldtek és fogadtak “sms”-t a környezetükben, vagyis beleszülettek és abban nőttek fel. Ténylegesen alsó tagozatban persze aligha jutnak hozzá tömegesen a telefonhoz, vagyis mire saját eszközük lehet, az már átlagosan 2010 körül van, de addigra meg olyan olcsó a mobil internet, hogy ha nem anya és apa pénz és internet nélküli elhagyott régi telefonját kapják meg, akkor eszük ágában nem lesz fizetni azért, hogy ingyen üzenhessen egymásnak interneten keresztül.

Az se zavarjon meg minket, hogy a 2005 körül születettek számára az “sms” már nehezen érhető műfaj és alapvetően nem is érdekli őket, mert általában csak szövegből áll. Leginkább persze hasonlít ahhoz a multimédiás üzenethez, ahogyan a farmon élő malacok üzennek az éintőképernyős eszközön keresztül, hogy ideje lenne etetni, de azt nyilván képpel egészítik ki, hogy az “sms” olvasásra nem képes gyerekek is jól boldoguljanak vele. Nehéz elmagyarázni, hogy mi az az “sms”, de azt tudjuk, hogy hanggal jár és a szülők izgatottak lesznek és mindenáron el akarják olvasni, ha ilyet kapnak, vagyis biztosan fontos. Írni még (már) nem tudnak ilyet. Miért is tennék ezt, hiszen ha van is ilyen eszközük, az már sokkal többre képes, mint szöveges üzenetek írása és egyébként is a nagyszülőket skype segítségével jobb elérni, mint sms-t írni, mert a skype hihető, de a gyerek által írt sms már kevésbé. A “sms” generáció modellalkotását kicsit ugyan zavarja, hogy a 2005 körül született gyerekek is elvileg az “sms” generáció tagjai, hiszen 1992. után születtek, de legyünk nagyvonalúak és a generációképzési folyamatból hagyjuk ki a szakaszok végét.

Külön el kellene gondolkodni azon, hogy az “sms” generáció miért nem használ olyan lelkesen twittert, illetve miért tapasztaljuk azt, hogy gyakran nem is tudja, hogy miről beszélünk, amikor a twitterről van szó. Pedig a 140 karakter közös, persze lehet, hogy a twitter túlságosan sok kiegészítést tartalmazhat a szöveghez képest, amit megzavarja az “y”, bocsánat “sms” generációt, hiszen a szövegalapú információszerzése a domináns (vagy mégsem?).

Összegezve meg kell állapítanunk, hogy “sms” generációba tartoznak azok, akik sms-t írnak, vagy fogadnak, életkortól függetlenül. Megtanulták az eszközt használni és ha van mire és miért használni, akkor élnek a lehetőséggel, de ettől nincs közös generációs életérzésük. Hacsak nem abban, hogy együtt várják izgatottan, hogy mi is lesz az sms sorsa, hogy ha az online üzenetküldések és hozzá szükséges internet elkezd méginkább elérhető lenni.

Az “sms” nemzedék sajátosságai és az “y” (x,z,q,w, stb.) generációk közötti mindenféle párhuzam csak a véletlen műve, vagy képzelet szülte gondolat…