2012. december hónap bejegyzései

200

Ez a 200. bejegyzés ezen a blogon. Az első 2010. február 7-én jelent meg, vagyis a blog nemsokára 3 éves lesz. Az indulás óta 1059 nap telt el, így nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy 5,295 naponta jelent meg egy bejegyzés. (Rossz) szokásommá vált, hogy az évfordulóknál és a számszerűen érdekes bejegyzéseknél rövid visszatekintést végzek és igyekszem a közeli célokat megfogalmazni, jelen esetben a következő 100 bejegyzés felé nézve. Úgy is mondhatnánk, hogy ez egy szolgálati közlemény és nem a blog választott témájával kapcsolatos bejegyzés. Ez a merénylet az olvasó ellen talán megbocsájtható, hiszen ilyenkor amúgy is nagy divatja van az elmúlt évre való visszatekintésnek, összegző és összefoglaló, illetve felidéző típusú bejegyzéseknek.

Tovább a folytatáshoz

Az online világ kulcsfogalmainak fényképalbuma

A téli szünet előtt találtam rá (online, majd egy könyvesboltban offline) a NETSZÓTÁR című kiadványra. Az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában megjelent könyv az ELTE BTK Kommunikáció: internet és média (KIM) műhely tagjainak munkája. Az alcím nagyon találó, “@-tól a zukenbergnetig” valóban szinte mindent megtalálhatunk benne. A karácsony előtti forgatagban az index portálon is megjelent róla egy hír, de átlapozva el kell ismernünk, hogy lényegesen többről van itt szó, mint ami első látásra gondolnánk.

Tovább a folytatáshoz

Az újdonságművelés begyakorolt akadályai

Az újdonságművelés az innováció szó (kreatív, de stílusosan úgy is mondhatjuk, hogy innovatív) magyarosított formája. Valami új, a megszokott helyett, a megszokott ellenében, valamilyen fontos cél érdekében, azt remélve, hogy jobb, eredményesebb lesz. Az IKT alkalmazás, az oktatás-informatika pedagógiai megjelenése sok esetben innovatív folyamat, hiszen rendelkezésre áll valamilyen technika, ami korábban még nem volt és ebből kiindulva gondoljuk azt, hogy a folyamat is hatékonyabb lesz, ha megfelelően használjuk. Az innováció az élet számos területén akadályokba ütközhet, így nem kell meglepődnünk azon, hogy ez így van a pedagógiai fejlesztéseknél is. Az IKT közeli innovációk pedagógiai akadálypályáján jól körvonalazható, hogy milyen akadályokkal kell megküzdeni. Egy-egy tantestületi beszélgetés, fejlesztéshez kapcsolódó értekezlet, vagy bemutató, sokszor a megrendelő által a többiek motiválására szánt provokatív vitaindító előadást követő vita az esetek döntő többségében szinte ugyanazt a forgatókönyvet járja végig. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a gátfutás akadályai kiismerhetők, de az is igaz, hogy ezen ismeretek birtokában legfeljebb gyorsabban futhatunk keresztül a pályán, de a kerülőutak egyelőre ismeretlenek.

Tovább a folytatáshoz

Egy produktív őszi félév

A szorgalmi időszak utolsó napján érdemes visszatekinteni, hogy a félév során rám bízott csoportokkal milyen feladatokat vállaltunk és milyen mások által is látható eredményeket értünk el. Nehéz megkülönböztetni, hogy mi számít kísérletnek, egy fejlesztés alkalmazásának, vagy mi az, amit egyszerűen csak úgy élünk meg, hogy az IKT környezet lehetőségeit kihasználva igyekeztünk hatékonyabbá tenni a kurzust. A félév lendületes indulását az őszi szünet a megszokott módon törte meg, de ennek ellenére az utolsó hetek aktivitására sem lehetett panasz. Az oktatás-informatika kurzusok már évek óta kiléptek a technikai ismeretek megismeréséből, gyakorlásából, illetve az amúgy is biztosan sokkal ügyesebb digitális nemzedéknek szóló, hiábavaló bemutatás mesterségesen táplált ködös korszakából. A kurzusainkat a többség már komolyan veszi, amiről a “Modern eszközök a pedagógiában” tanegységre vonatkozó felmérés imponáló eredményei is meggyőztek minket. Tovább a folytatáshoz

Virtuális környezet, virtuális oktatás

1 hete, a Kazinczy-esték sorozatában megtartott előadásomra érkezett meg a kiadóból a “Virtuális környezet, virtuális oktatás” című könyvem. A kiadvány a virtualitás témáját, annak elsősorban pedagógiai vonatkozásait igyekszik elméleti modellekkel megalapozni, illetve a téma kutatásában fontos irányokat és eredményeket összegezni. Szerepelnek benne a kutatási projektünk eredményei is és egyféle jövőkép arra vonatkozóan, hogy ezen a tágan értelmezhető területen szerintem hogyan érdemes fejleszteni, illetve milyen kérdésekre lenne érdemes a következő kutatásokban kiemelt figyelmet fordítani. A könyv három nagyobb szerkezeti egységre osztható. Tovább a folytatáshoz

Virtuális mérföldkő

Decembere 4-én, kedden este a Kazinczy-esték sorozat részeként tartottam előadást “Virtuális környezet, virtuális oktatás címmel”. A megtisztelő felkérésre még a nyári szünet előtt mondtam igent, most tudtuk megszervezni az eseményt. A kutatási eredményeket és a tudományos kutatómunkát népszerűsítő előadásban igyekeztem a virtualitást bemutatni, kiemelve a különbségét az online környezetekhez képest. A virtuális környezetekről való gondolkodást a virtuális tér, a virtuális “én”, a közösség, a kommunikáció, az interakció és környezet használatához szükséges kompetenciák alapján mutattam be. A TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0003. A felsőoktatás minőségének javítása a kutatás-fejlesztés-innováció-oktatás fejlesztésén keresztül című kutatóegyetemi projektben, a Pedagogikum alprojektben “A szocializáció társadalmi-környezeti húzóerői” című 3. pillérben, az “Infokommunikációs környezet/társadalmi szakadék áthidalása 1.” elemi projektben zajlott a kétéves kutató-fejlesztő munka. Tovább a folytatáshoz

Az “sms” generáció

Számos hírportál tudósított róla hosszabb vagy rövidebb cikkben, hogy december 3-án lett 20 éves az sms. Merenghetnénk az sms műfajteremtéséről, a szövegírásra gyakorolt romboló, vagy éppen fejlesztő hatásáról. Talán ma már senki sem ijedne meg komolyan attól a gondolattól, hogy az sms küldése az emberiség kommunikációjának zsákutcája és menthetetlenül rossz irányba haladnak majd azután a dolgok. Néhány még pontosan tudják, hogy az sms-t a nép az un. “bunkófonról” küldték, amit csak a “nagyonfontosemberek” engedhettek meg maguknak (kezdetben). Nekem még olyan emlékeim is vannak, amikor a szolgáltatók nem hiszik, hogy ez sikeres lehet, hogy ha ott a mobil a kezünkben, akkor miért üzengetnénk lassan és hosszasan, hogy ha egyébként beszélhetünk is. Ma már persze az sms elfogadott kommunikációs eszköz lett még a komoly megbeszéléseken is, ahol egyébként nem illene hangosan telefonálni. (A telefonok le nem halkítása nehezen megy ki a divatból és mostanában egyre gyakrabban látom, hogy akár konferencia közben fel is veszik, majd a döbbent szempárok hatására gyorsan közlik, hogy nem tudnak beszélni. Gyorsan szögezzük el, hogy ezt a hívó akkor is megtudta volna, hogy ha nem vesszük fel a telefont 1 mondatért.) Az “sms”-ről való gondolkodásra igaz, hogy régen még ez is jobban ment nekünk. Az sms kommunikációs hatása mellett azonban sokkal izgalmasabb, ha felfedezzük magunknak az “sms” generációt.

Tovább a folytatáshoz

Oktatáselmélet és didaktika 2/1

November 23-án ülésezett a MTA Pedagógiai Bizottság Didaktikai Albizottsága. Az új vezetőség a bizottság tagrevíziós újjáalakulása mellett, a tagság támogatásával a didaktika aktuális helyzetéről és jövőbeli kilátásairól, illetve feladatairól kezdeményezett szakmai ülést. Fáyné Dombi Alice a didaktika értelmezésének változásairól, Csapó Benő pedig a didaktika (oktatáselmélet) paradigmáiról, kutatási irányairól beszélt nekünk. (Az előadások és prezentációk  online sajnos nem érhetők el.) A bizottsági ülésen elhangzott előadásokat nem követte vita, inkább néhány hozzászólás hangzott el. A két előadás és úgy általában a téma azonban megérdemel egy rövid reflexiót, annál is inkább, mert a következtetések és tanulságok aligha korlátozódnak a didaktikára, általános neveléstudományi vonatkozásuk is van.

Tovább a folytatáshoz

Mozdonypedagógusok mozgásban

A közoktatás aktuális változásainak időszakában szinte soha nem hittem volna el, hogy mostanában találkozhatom olyan pedagógusokkal, akik a számos bizonytalanság ellenére, alapvetően a szakmai önfejlesztésük érdekében vállalnak részvételt egy továbbképzés jellegű délután. A Tempus Közalapítvány szervezésében egy olyan interaktív szakmai program előadója és közreműködője lehettem, ahol a megújulás, változás, fejlődés iránt elkötelezett pedagógusok alkották a hallgatóságot, résztvevőket, az együttgondolkodásban közreműködő partnereket. A szakmai közélet Báthory Zoltán szavaival élve őket nevezi mozdonypedagógusoknak, akik haladnak előre és bármi történik, húzzák magukkal a többieket, általában a jó irányba és lényegében megállíthatatlanul. Ott és akkor (csötörtökön) még nem is tűnt fel, hogy szinte egyáltalán nem csúsztunk bele a “hogyan és miért nem” kulcsfogalommal jellemezhető fekete lyukba. természetesen nem beszélhettem mindenkivel, de a kérdések és hozzászólások szokatlan konstruktivitás utólag is érdekes jelenség. (Empatikus vagyok és megértettem volna, hogy a digitális kompetencia elméleti, gyakorlati és úgy általában bármilyen fejlesztése sok közoktatásban dolgozó pedagógusnak jelenleg nem szerepel az azonnali prioritásai között.)

Tovább a folytatáshoz