A késő őszi konferenciák időszakában a műfaj kedvelőinek aligha támadt hiányérzete az elmúlt hetekben. Mostanában alig találni olyan napot, hogy ne lehetne elmenni egy többnapos konferenciára, de legalábbis egy kisebb félnapos rendezvény biztosan akad a közvetlen közelünkben. A szakmai közösségeink tagjai találkozókat szerveznek és mondanivalójuk, kíváncsiságuk, illetve temperamentumuk alapján bekapcsolódnak a rendezvények programjaiba. November 8. és 10. között rendezték meg a XII. Országos Neveléstudományi Konferenciát, november 15-én a 6. Digitális Esélyegyenlőség Konferenciát, illetve november 16-án a XIII. eLearning Fórumot. Párhuzamosan zajlottak még informatikai, oktatás-informatikai témájú rendezvények, de a helyszínek között ingázó kollégáimmal ellentétben én csak az említett szakmai programokon vettem részt.

Országos Neveléstudományi Konferencia

Az ONK 2012 a hazai neveléstudományi konferenciák közül a legismertebb és egyben a legrangosabb konferencia. A tágabb értelemben vett neveléstudományi kutatók találkozója, a kisebb konferenciák, vagy rendezvénysorozatok számára az origo, a viszonyítási pont. Az elmúlt években is gyakran lehetett hallani előtte, utána, esetleg folyosói beszélgetéseken, hogy lehetne inkább kétévente és, hogy “már az ONK sem a régi”. Ezek a szóbeszédek azonban régiek, szinte elmaradhatatlan elemei a sajátos műfajnak. A szakmai műhelyek eredményeinek a bemutatása, a kezdő kutatók integrálása és egymás megismerése egyaránt szerepel a célok között. Az ONK egy országos szaknévsor, ami minden időben megmutatja, hogy abban az évben kik voltak a hazai neveléstudomány kutatásában a legeredményesebbek.

A programbeosztás és a párhuzamos bizottsági ülések is hozzájárultak ahhoz, hogy idén viszonylag kevés szekcióval ismerkedhettem. A plenáris előadások után saját előadásaim szerepeltek egy szekcióban, a programösszeállítás pragmatista logikája szerint egymás után.

A délutáni szekciókat egy rövid vendégszereplésmiatt kihagytam, így már csak a társas programok jutottak az első napra. Az eseménydúsabb pénteken a kvalitatív adatelemzéssel ismerkedtem, ami sok közös vonást mutat az adatbányászati megoldások neveléstudományi alkalmazásával. Egyelőre mindkettőnél sokkal több olyan előadást hallani, ami a módszert, programot, megoldási stratégiát ismerteti, mint amennyi hatásvizsgálat, vagy tényleges kutatás készül a felhasználásukkal. Nehezen vitatható a szükségességük, sőt, de a gyorsan változó programkörnyezet és a lehetőségek nem mentik meg a kutatót a hatékony neveléstudományi alkalmazástól. A délelőtt második szakaszában “IKT a pedagógusképzésben” című szimpózium megtisztelő opponensi feladatait láttam el. A szavazórendszer, az IKT használat, az attitűd kulcsfogalmak jól mutatták, hogy a konferencia szekciójához képest tágabb környezetben is milyen aktuális kérdések kerülnek elő. Érdekes lesz az IKT és a modern eszközök módszertanának megjelenési lehetősége a most formálódó új tanárképzési rendszerben. Ez a helyzet az IKT kompetencia fejlesztés kutatásának egészen új irányait nyitja majd meg. Az MTA Pedagógiai Bizottság Informatikai Albizottságának ülésén 3D környezethez kapcsolódó fejlesztésekről láttunk egy rövid bemutatót a házigazda BME kutatójától, amit interaktív kipróbálás követett (leonar3do eszközzel igyekeztek kreatívak lenni a bizottság tagjai.) A vituális 3d terek, különösen a közvetlen interakcióra épülő eszközök felhasználásának kutatása még nagyon távolinak tűnt, de ma már inkább az okoz gondot, hogy a fejlesztői ötletek, a kutatási irányok képesek-e utolérni a technikai változások gyorsaságát. Egy alaposabb kutatás-fejlesztés olyan hosszú időt vehet igénybe, aminek a végére már újabb technikával kell szembenéznie a kutatóknak. Az MTA Pedagógiai Bizottságának nyilvános ülésén eldőlt, hogy a következő ONK házigazdája az EKTF lesz, vagyis 2013-ban Egerbe utazunk majd a konferenciára. A szombati napon a hálózatkutatás alkalmazásával ismerkedtem, illetve az andragógia MA szak oktatójaként úgy éreztem, hogy nem szabad kihagynom az andragógia aktuális kérdéseinek szekcióját sem. A szombati záró előadás szomorkás témája ellenére vidám hangulatban telt és jól rávilágított arra, hogy a (köz)oktatáskutatásnak bőven akad tennivalója a nem kognitív területeken is.

6. DE! konferencia 

A korábbi évek tendenciájának folytatásaként a konferencia szinte már csak nevében szól az esélyegyenlőségről, ugyanakkor az oktatás-informatika területén pótolhatatlan, mivel egyensúlyban tartja a terület kutatóinak gondolkodását. A társadalmi, szociológiai megközelítések, nem egyszer gazdasági témák megmutatják, hogy az információs társadalom technikai fejlődésén és az oktatásra gyakorolt hatásán túl más területen is számolni kell a következményekkel. Az esélyegyenlőségre fókuszáló délelőtti előadás nagymintás vizsgálatok alapján a hazai internetfelhasználókról értékes adatokat mutatott be. A magyarok 44%-a digitálisan írástudatlan, nem használ internetet és számítógépet. Az emberi kapcsolatokat romboló internet csak a válaszadók felénél tételezhető fel, mert a fele szerint segíti a kapcsolatépítést és kapcsolatok fenntartását. A digitális szakadék életkor és érettségi alapján rajzolható meg. A felmérések szerint 45 év körül van egy töréspont, ahonnan nézve az idősebbek felhasználói szokásai már lényegesen különbözőek. Az érettségivel nem rendelkezők esetében pedig fokozottan számolni kell az internethasználat hiányával. Hasonlóan riasztó, hogy az információs társadalom fősodrától hogyan és milyen mértékben távolodunk. A délutáni szakasz sajnos ki kellett hagynom, de úgy látom, hogy az okostelefonok egy új és egyben reményteli irányt adnak a kutatás-fejlesztésnek. A nemsokára elérhető felvételeken különösen a “megzabolázás” előadását várom, ami az itthon még nem annyira elterjedt információmenedzsment stratégiákra mutathat rá, legalábbis az összefoglaló alapján. A mobil tanulással kapcsolatos szkeptikusságom módszertani természetű, ha látok olyan jó gyakorlatot, ahol az eredményesség kimutatható, de szívesen változtatok az álláspontomon.

XIII. eLearning Fórum

Sajátos, az eLearning területének sokféle műfaját integráló rendezvény. Elsősorban azért érdemes jelen lenni, hogy másik szemléletmódját megismerjük ugyanazzal kapcsolatban, mint amivel esetleg mi magunk is foglalkozunk. Ha a saját területünk saját szemléletmódját keressük, akkor csalódni fogunk, de helyett érdemes odafigyelni másokra. Az idei rendezvény kulcsszava a megújulás és a minőségbiztosítás volt. A sokoldalú minőségértelmezés nem teszi egyszerűvé a minőségbiztosítás kérdését sem, ugyanakkor az újszerűség és csodavárás hulláma és az elutasító kiábrándultság után a reális felhasználás már nem képzelhető el minőségi mutató, hatásvizsgálatok, eredményességek alkalmazott kutatásai nélkül. A megújuló eLearning környezetre mi is egy szekcióval készültünk.

Minden lehetőség adott arra, hogy az eLearning egy nagy ugrással elmozduljon a tananyag-központúságtól és az a bizonyos elektronikus felület is egyre gyakrabban egészül ki más eszközökkel, például virtuális környezetekkel. Ezek oktatási felhasználása már elérte azt a számosságot, hogy megkezdjük a hatékonyságvizsgálatokat és az eredményesség, minőség mutatóinak a kidolgozását is. Ehhez persze számos további jó gyakorlat szükséges, de talán elkerülhetjük azt a csapdát, amit például a mobiltelefon oktatási felhasználásának a kanyargós útjain lehet tapasztalni. A facebook oktatási felhasználására pedig robbanásszerűen jelennek meg újabb és újabb példák, itt már (a virtualitással ellentétesen) gyors ütemben zárkóznia kell a kutatásoknak a felhasználói tevékenységhez. Érdekes előadást hallottunk a plágiumról, ahol a téma jól mutatja, hogy hiába a technológia hatalmas változása, az alapvető pedagógiai kérdések és szemléletmódunk változatlan. A plágium szoftveres ellenőrzése és kiszűrése egyre jobban megy, de érdemes lenn átgondolni, hogy plagizálni csak ott lehet, ahol kis túlzással ugyanazt kell tenni, amit már valaki egyszer megtett. Több egyéni és egyedi feladat, több portfolió, több tartalommegosztás, vagyis a web2 szemlélet előretörése és érvényesülése legalább olyan hasznos lehet, mint egy szigorú ellenőrző algoritmus.

Az eLearning fórumon nagy meglepetésemre nekem ítélték oda a 2012. évi Hutter Ottó díjat. A hazai eLearning szakmai elismerései közül a legfontosabb díj elnyerése nagyon nagy megtiszteltetés. Igyekszem a díjra úgy tekinteni, hogy ez nem is annyira elismerés, hanem sokkal inkább elvárás a későbbi időkre nézve. Ezúton is szeretném megköszönni az ajánlóknak, illetve a korábbi díjazottaknak, hogy gondoltak rám és megtisztelnek a bizalmukkal.