Egy korábbi blogbejegyzésemben írtam arról, hogy milyen jelenségeket produkál, hogy ha a tényleges gyakorlati felhasználást kihagyó, elutasító, esetenként lenéző előadók, oktatók, kutatók tartanak web2, IKT, eLearning témában előadást, vagy járulnak hozzá a konferenciaesemények valamelyikéhez. A digitális barlangrajzok egyre távolabb kerülnek a tényleges online eseményektől, közösségi élettől, digitális kultúrától és gyakran építenek arra, hogy a gyanútlan személőt lehet ijesztgetni az online világ veszélyeivel, digitális zsákos emberekkel (nemzedékekkel). A digitális barlangrajzok negatív következménye, hogy a rémisztgetésen túl hatékonyan terelik el a figyelmet néhány valódi problémáról és végül nem marad idő ezekkel is foglalkozni. Természetesen az online és az offline világ közötti zóna határai nem ilyen egyértelműek és akadnak olyan átfedések, amelyek legalábbis megérdemelnek egy-egy hozzászólást, beszélgetést, vitát. Az alábbiakban olyan kijelentések, elvek, gondolatok következnek, amelyeket különböző konferenciákon hallottam, de nem volt lehetőség a hozzászólásra, így néhányra igyekszem ebben a bejegyzésben válaszolni.

Az inspiráló forrásokat udvariasságból nem idézem és igyekszem úgy leszűkíteni a problémát, hogy ne legyen felismerhető sem a személy, sem a rendezvény. Ha bárki hasonlóságot vélne felfedezni valós eseményekkel és valós személyek valós előadásaival, az vélhetően a véletlen műve, nincs benne szándékosság.

• A facebook, vagy bármely más online közösségi portál nem feltétlenül az időrabló, énközpontú magamutogatás eszköze. Ezek egyre több dologra használhatók, de az is igaz, hogy a felhasználás sokszínűségében és főleg a digitális írástudás hiányában vannak, akik így használják. Másoknak pedig hatékony iránytű, vagy közösségi barométer, de lehet az időtakarékosság eszköze, amikor a közösséget, ismerősök különböző csoportjait “használjuk” információs szűrőnek. Kiváló oktatási keretrendszer, ahol a tanulók, hallgatók sokkal szabadabban, többet és hatékonyabban kommunikálnak, mert nincs iskolai hangulata. Nem az ismerősök gyűjtése az egyetlen funkció és cél. Időrablás helyett éppen időtakarékos, hogy ha körülményesen is, de tudjuk szabályozni a felénk áramló üzeneteket és információkat. A befektetett idő, megfelelő tudatosság mellett hamar megtérül. Minden külön híreszteléssel ellentétben lehet biztonságosan is használni, még akkor is, hogy ha többet foglalkoznak gazdátlan vagy gazdára vágyó kutyákkal mint a biztonságos felhasználás oldalával. Nem oktatási célra fejlesztették, de arra is fel lehet használni, erre számos jó gyakorlat van már. Sokféle dologban lehet segítségünkre, de ne akarjuk mindenre alkalmazni, van amire más eszköz jobb, praktikusabb és egyszerűbb.
• A digitális tevékenységek kutatásánál kerüljünk el két csapdát. Ne készítsünk olyan kutatást, ami nagy meglepetést akar okozni és olyat se, ami a már ismert közhelyeket akarja empirikus beigazolni. Ez a kutatásokban “önmagát beteljesítő hipotézisek kutatásának” nevezik, felesleges megcsinálni hogy ha már kezdetben tudjuk / várjuk a nekünk szimpatikus eredményt.
• Az interneten valóban nem dominál az auditivitás, de ennek aligha hangos weblapokban kellene megnyilvánulnia és nem lenne szabad elfelejteni a youtube és más hasonló portálok használatát. Ne legyünk elégedettek azzal, hogy a youtube gyakran jelenik meg a kérdőívek válaszaiban, mert egészen más zenehallgatásra használni, vagy saját felvételeket megosztani rajta, ami mások számára értékes lehet. Előbbi gyakori, utóbbira alig van példa. Szintén gondoljunk a nagy youtube használat mellett arra is, hogy ameddig több a cset és az email, mint a hanghívás, addig valóban csendes az internet, de nem azért mert nem zenélnek a weblapok.

• Nem kell feleslegesen félelmet kelteni pusztán azért, mert valamit nem ismerünk, vagy nem tudunk megfelelően használni. Ne felejtsük el, hogy a hírekben mindig a szélsőséges esetek jelennek meg, de annak nincs hírértéke, hogy a többség nem örült bele, nem lett függő, nem lett pszichiátriai eset attól, hogy internetet és számítógépet, vagy valamilyen alkalmazást, közösségi oldalt használ. Mindig vannak szomorú esetek, amiről hallani, de ebből egy kutató, vagy előadó ne általánosíton, mert nem csak önmagát csapja be, hanem azokat is, akik hallgatják.
• A technológia valóban formálja a hétköznapokat, de közel sem annyira mint amennyire lehetne, mert a megszokásnál nagyobb erő aligha van a világunkban. Az oktatást pedig egyáltalán nem kell félteni. Ha valaki attól fél, hogy megszűnik az iskola, vagy az egyetem az internet miatt feleslegessé válik, gondoljon arra, hogy a gyermek évszázada és a gyermekközpontúság mennyit változtatott a tényleges oktatási gyakorlaton. El kell menni egy iskolamúzeumba és egy átlagos iskolába, a dolgok jelentős része évtizedek alatt nem változott semmit. A radikális változások réme ellenben kiválóan alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmünket a valós problémákról. Praktikusabb félni, mint cselekedni.
• Attól sem kell félni, hogy megszűnnek az érzések és elszemélytelenedik a világ. Valóban, ma már nem a padra firkálunk, hanem facebook üzenőfalra, de egymás szemébe nézni nem tudunk online, mert még az IKT konferenciákon is szeretjük leragasztani a webkamerát, hátha valaki figyel. Szintén felesleges hangulatkeltés, hogy ha a művészetek sorsa iránt aggódunk, vagy az egészséges életmódot féltjük az új technológiától. A digitális eszközökkel sokminden sokkal inkább hozzáférhetőbb lesz és például a futás GPS technikával és mérőműszerekkel történő támogatása legalább olyan motiváló, mint egy orvosi igazolással megúszott iskolai sportnap. Ha valaki fél, akkor idézze fel Douglas Adams egyik híres mondását: “Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettünk, az normális és hétköznapi és a világ működésének természetes része. Minden, amit tizenöt és harmincöt éves korunk között találnak fel, az új és izgalmas, és forradalmi, és talán karriert lehet csinálni belőle. Minden, amit harmincöt éves korunk után fedeznek fel, az a dolgok természetes rendje ellen való.”

• Az elmúlt évek kudarcait nem illik áthárítani a digitális eszközökre, online alkalmazásokra. A gyerekek figyelmét csak akkor tereli el a tanteremben a számítógép, vagy a digitális eszközként hasznát mobiltelefon, hogy ha unalmas az óra, hiszen ilyenkor jobb ezzel foglalkozni, mint a munkafüzetbe rajzolgatni. A digitális és online eszközök nem rontják meg az oktatási kultúrát, csak rávilágítanak azokra a hibákra és rossz megoldásokra, amelyeket már mindenki megszokott, vagy elfelejtett, vagy tehetetlenségében nem akar tudomásul venni. Az unalmas óra akkor is unalmas, ha van ott internet és akkor is ha nincs.
• Az ismert, aktuális és népszerű fogalmakat “hamisítják” a leggyakrabban. A konnektivizmus ilyen téren pontosan arra a sorsra jutott, mint a konstruktivizmus. (Ha megőröljük és felfaljuk a vetőmagot, akkor jövőre biztosan nem lesz termés. Legyünk óvatosak, a barlangrajzok látványharcosai nagyon mohók…) A következő áldozat várhatóan az újmédia fogalma lesz. Hamarabb lesz elcsépelt, mintsem könyv jelenjen meg róla. A gyors változások miatt egy-egy rendezvény néha komoly időutazás is lehet, de a felületesség és pontatlanság akkor is veszélyes, hogy ha nem szándékos. Például a virtuális általában azt is jelenti, hogy online. Ez a szó már nem elég figyelemfelkeltő, így sokan a hangulatosabb virtuálist használják, pedig valójában online dolgokról esik szó. A web 2.0 is “lejárt lemez”, ezért lesz egyre gyakoribb a konnektivista szó használata egyszerű online és web 2.0 alkalmazások esetében. Az új szavak használata haladó gondolkodású, felkészült előadót sejtet, de csak addig, amíg az előadásban nem lesz ellentmondás (például a hálózati oktatás, mint osztályterem). A “tudományos étkezés” kultúrájának is vannak írott és íratlan szabályai és nem csak a plágium ezerarcúságára kell gondolnunk.
• A digitális eszközhasználat lehet annyira rutinszerű, hogy érdemben nem zavarja meg a valódi cselekményt és alig, vagy egyáltalán nem befolyásolja az élményt. Például egy konferencián kihirdetni az aktuális twitter hasteget alapvető udvariasság a twitteren egymással interakcióba lépő jelenlévők és az előadásokat online hallgatók felé. Ha valaki nem használ twittert, mert nem hisz a multitasking üzemmódban, akkor tömegközlekedés közben ne olvasson, mert rossz helyen fog leszállni és autózás közben ne hallgasson zenét. Az online és web2 eszközhasználat csak azoknak időigényes és szokatlan, akik nem szokták használni és nem tudják kitölteni vele a holtidőt.