A Facebook, Google Plus, LinkedIn között kalandozva csak riktán fedezzük fel a twitter közösségi jellegét, pedig az előző háromhoz képest számos értékes különbség figyelhető meg. A twitteren a saját közösségünket állíthatjuk össze, amit például a facebook esetén nem egészen mondhatunk el. A twitter közösségi kapcsolatok asszimetrikusak és kialakulásuk nem a valós ismerősök köréből indul ki. A facebook esetében egyre többen jutnak el oda, hogy a látszólag szimmetrikus kapcsolatokat egyoldalúan módosítják és az ismertség (kötelező? udvarias?) visszaigazolásán túl nem mutatnak különösebb érdeklődést a másik személy által megosztott tartalmak iránt. A “lakva ismerjük meg egymást” fokozottan igaz a facebook felhasználása során. Nagy kár, hogy nem készül olyan statisztika, ami megmutatja, hogy hány olyan szimmetrikus facebook kapcsolat van, ahol egyik fél sem kér a másik által megosztott tartalmakból. Az ügyes twitterfelhasználó nem esik a google plus régen látott kezdő felhasználőival együtt ugyanabba a csapdába és nem kezdi el gyorsan leképezni a valós környezetének kapcsolatrendszerét, vagy a facebook ismerőseit.

A twitter alapvetően nyilvános és ha nem védjük le a csiripelésünket, akkor a bizonytalan facebook adatvédelemhez képest is komolyabban át kell gondolni a tartalommegosztásunkat. Aggodalomra persze semmi ok, hiszen megfelelő számú twitter felhasználót követve a tartalom sokkal gyorsabban tűnik el, mint azt a felejtésre és jelenre koncentráló facebook esetében megtapasztalhatjuk. A twitterfelhasználók is sokfélék, de a nyilvánosság miatt talán kevésbé jellemző a személyes túlcsordulás. Ha a szakmai csiripelést nézzük, akkor az sokkal inkább szól a jelenről, mintsem a LinkedIn által összegyájtött, büszke virtinben felvonultatott múltról és visszafogottan sejtető közeli jövőről.

Kisebb trükkökkel az RSS programot is meg lehet tanítani a tweetek gyűjtésére, amivel még differenciáltabb lehet a használat. A kiemelt és fontos felhasználók csiripelését összegyűjtve valóban nem maradunk le semmiről. A kreatív megoldás mellett a twitter egyik nagy előnye, hogy megfelelő számú felhasználót követve (megfelelő számú madarat figyelve) gyorsan megtanuljuk, hogy esélyünk nincs minden elolvasni és feldolgozni, vagyis a teljességre és a régi reflexből adódó információbirtoklásra való törekvésünk szépen lassan elkezd visszafejlődni. A facebook esetében egy idő után kialakul, hogy ténylegesen kire és mire vagyunk kíváncsiak, de tapasztalat szerint velük kapcsolatban szinte mindenre, így nem akarunk lemaradni egyeten részletről sem. A twitternél ez kevés igaz, és így kisebb az esélye a függőségnek, ami nem önmagában rossz, hanem dekoncentrál és állandóan eltereli a figyelmünket.

A twitter a műfajában egyedi, ritkán szokott olyan közösségi portálelemzés megszületni, ami nem a facebook és más “majdnemolyanmintafacebookcsakkicsitmás” összehasonlításokat elkerüli. A differenciálódó és egyre tudatosabb online közösségi élet pedig igényelné ezt.

A twiiter általunk felépített és folyamatosan, általában offline következmények nélkül alakított hírfolyama az egyszerűség ellenére sokoldalú felhasználást kínál. Ha az offline ismerőseink facebook megosztásaira nem vagyunk kíváncsiak, miközben ismerettségünk egyértelmű, akkor abból egy személyes találkozásnál hamar kellemetlenség származhat. Ha nem lájkolod, vagy kommenteled a tartalommegosztásomat, amit illene megtenned, akkor offline bizony harag keletkezhet, hiszen vélelmezhető, hogy el sem olvastad, meg se nézted, vagy már nem is érdekel és nem tartod fontosnak. Ha nem olvastad el az egyik tweetemet, a napi szinten érkező néhányezer között, abból aligha lehet harag. A twitterhasznált az általában jellemző nyilvánosság miatt sokkal kevésbé szól az offline ismerősöknek, így sokkal kevesebb offline környezetből származó szokást vetítünk rá. Ha a facebook felhasználás nem az ismerősök megkeresésének iwiw alapú gyakorlatából inult volna ki, akkor a felület jobb lenne mint a twitter, de sajnos nem így történt. A facebookon ismerősöket keresünk és ismerősök találnak ránk, ami nagyrészt az offline kapcsolatok leképezését hozza magával. Hol van az leírva, hogy a facebookot így kellene használni? Nem véletlen, hogy más, hasonló közösségi portáloknál (nagyon kevés sikerrel) próbálják a kapcsolatok alapját nem a valós és személyes ismerettségre beállítani.

A twitter sokféleképpen használható, hiszen az áttekinthetetlenségben szörfözni kell, mert mindent egyszerre úgysem lehet. A kulcsszavak keresése legalább olyan eredményes, mint 1-1 általunk követett felhasználó kicsit alaposabb áttanulmányozása, de nem olyan rossz a belehallgatás sem. Ma megtanuljuk elfogadni, hogy minden tweet nem lesz a miénk, akkor a “háttérben azért szólhat valami” érzés a csiripelést jól közelíti egy halkabb zenéhez.