A Modern Iskola Magazin tanévnyitó rendezvényének kiállítópultjai és szakmai programjai érdekes nézőpontból világítanak előre a most kezdődő tanév országútján. A kétnapos rendezvény szűk részletével ismerkedve meg kell állapítanom, hogy a digitális tartalomszolgáltatás a csúcspontja felé közeledik. Ennek alapvetően örülni kellene, hiszen minden ismert nehézség ellenére úgy tűnik, hogy a fejlesztések élvonala nem lassul. Talán azért sem, mert egy jól korvonalazható irányban sűrűsödik, ahol egyre élesebb a verseny. Az oktatási tartalom digitalizált formában már olyan sokféleképpen és olyan sokféle eszközzel vihető be az osztályterembe, hogy szinte kedvem lenne visszaülni egy általános iskolai tanórára egy valóban interaktív táblás foglalkozásra.
A módszertani kiállítók a tartalomszolgáltatókhoz képest háttérbe szorultak és a látogatottsági versenyben sem számíthatnak sok jóra. A közoktatásfejlesztés egyik piaci alaptörvénye szerint sokkal jobban eladható az, amivel kapcsolatban a tanárnak nincs dolga, vagy éppen a munkáját egyszerűsíti, mint az amivel rengeteg dolga lesz és saját magának kell alapvetően megváltoznia. Egy gondolatkísérlettel érdemes modellezni, hogy mondjuk az online tanulásmódszertan kiállítóasztalánál mekkora lenne a tolongás. Ez a kiállítás a szervezők szándéka ellenére csak egy szűk réteget ér el, ami a látogatottságon is érezhető volt. Azon már meg se lepődünk, hogy a digitális tartalmak között nem a fiatal és pályakezdő tanárok nézelődnek, hanem egy idősebb generáció tagjai. Jegyzetelnek, érdeklődnek és viszik magukkal haza, hogy “nagyon másképp is lehet”, ami gyakran arra elegendő, hogy a nyári szünetből nehezen ébredve a rutinon túl legalább a nyitottság megmaradjon.
A jó osztályterem fogalmához ma már úgy tűnik, hogy az interaktív tábla alapvetően hozzátartozik. Érdekes, hogy a digitális fejlődés az osztályteremben tartja a innovatív pedagógust és a táblához képest sokkal kisebb a sikere az online felületen elérhető dolgoknak, amihez persze nem elég egy tábla, hanem sok számítógép kell. A tábla a teremben van, ahol a “jó pedagógus” mindent lát, mindent képes szabályozni. Az online felület nem csak a teremből érhető el, és részben emiatt már közel sem akkor a befolyásolás ereje, a folyamatirányító szerep hatása. Hány év múlva merjük és tudjuk a tanulók kezébe adni az interaktív táblát érintőképernyős tablet gépek formájában? Hány év múlva fogják a virtuális 3D környezeteket pontosan ugyanolyan jól használható eszközként elfogadni, mint ma az interaktív táblát. Szimbolikusan ránézve egy osztályteremre, felülről azt látjuk, hogy az interaktivitás már (még?) a táblánál jár. Már csak az a kérdés, hogy a tanulók felé indul, vagy inkább az ajtón át kilép az osztályterem falai közül?
A kiállítás egyik jelentős méretű sarkában találjuk meg a SULINET bemutatóját. Minden erős elfogultságom ellenére azt kell mondjam, hogy a közösségépítés szándékával, a tevékenységközpontúsággal és a valódi interaktivitásra törekvéssel a fejlesztések nagyon jó irányba haladnak. A SULINET közösségi portál kifejezetten szép, esztétikus megjelenésű lett, nagy kár, hogy a bemutató előadásban és úgy általában a facebook az összehasonlítás alapja. A közösségi portálok differenciálódnak és az egyesített nagy rendszer sokoldalú használata helyett inkább sok speciális rendszer jön létre, ahol a SULINET, mint tanulóközösség jelenhet meg. A facebookkal való összehasonlításról rögtön a Google Plus esete jut eszembe és a hasonló helyzet miatt már keretbe foglalhatjuk, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie ennek a fejlesztésnek (online csoportok aktivitása, az üres fórum beindításának ismert alapproblémája, irreleváns csoport, stb.)
A facebook helyett sokkal inkább a Khan Academy lehetne az összehasonlítás alapja. A tartalom és a kiváló szerkezetű közösségi portál rendelkezésre áll, miért ne lehetne felhasználni általában a tanításra-tanulásra? Az eddig háttérbe húzódó SULINET Moodle tovább erősítheti azt a felületet, ahol nem csak a kontakt tevékenység támogatása, hanem általában a tanítás és tanulás öröme lehet a cél. A hírmagazin, a közösség, a tudástár mellett megnyílhatnának az online osztálytermek is. A digitális eszköztárral együtt most már komplex csomagot kap a tanár ahhoz, hogy a digitális pedagógia megjelenjen a munkájában. Tapasztalatom szerint az indirekt módszer fenntarthatóbb fejlődést indíthat el. Egy pedagógust gyakran nehéz meggyőzni arról, hogy a tanári munkájában milyen jó lenne valami újszerű dolgot felhasználnia. Praktikus ha előbb megtapasztalja, hogy a hétköznapokban is milyen jól használható és innen már csak egy (önálló) lépés, hogy a tanításban is kipróbálja. A SULINET portál népszerűsítésének egyik lehetséges útja, hogy nem csak az osztálytermi munkát kell vele támogatni, hanem szabad és nyílt tanulóközösségeket alakítani, ahol önként lehet tanítani és tanulni, egyszerűen csak azért mert mindkettő jó dolog.