A nyári szünet vége felé közeledve ismét felüti fejét számítógépünkön az email. Ha az időjárás még nem is jelez, de a napi email forgalom alattomos emelkedése már tudatja velünk, hogy nemsokára végre a nyárnak, itt az ősz, az iskolakezdés, munka és minden egyéb, aminek természetes következménye az email. Ezen a blogon korábban már szóltam az email ellen, de a helyzet azóta sem változott, pedig részemről megvan az igyekezet. Vígaszt találhatnék abban, hogy az információs (kommunikációs?) társadalomban ez a világ rendje, de ha gyors tartalomelemzést végzek a beérkezett üzenetek között, akkor nehéz megbocsájtani. Vegyük hát sorra a leggyakrabban előforduló típusokat és nézzük meg, hogy védekezhetünk ellenük!

• “csetmail”: gyakori jelenség, a küldő úgy érzi, mintha valami csevegő programban lenne és párbeszédet folytat velünk, aminek a tartalma, eredménye és végül a befejezése is hasonlít a csevegéshez. A folyamata rosszabb, mert ritkábban jön a válasz és ezért úgy érezzük, hogy soha nem is lesz ennek vége. Enyhe megoldás: ne válaszoljunk rá, archiváljuk a levelet, biztosan történik majd valami, legfeljebb felhív telefonon. Komolyabb megoldás: ha csetel velünk, akkor biztosan van csetprogramja, ahol ma már elterjedt a hanghívás is, vagyis a legjobb, hogy ha gyorsan és meglepetésszerűen indítunk egy videóhívást, hogy rövidre zárjuk a párbeszédet.
• “tudatlan spam”: egyre ritkább, ma már szinte különlegesség ilyenhez hozzájutni. A feladó, miután megtekintette ugyanazt a portált, ugyanazokkal a hírekkel, mint mi (ismerősök vagyunk), gyors sajtószemlét végez és tudatja velünk az eredményét. Enyhe megoldás: ne válaszoljunk rá, archiváljuk a levelet, biztosan történik majd valami, legfeljebb felhív telefonon. Komolyabb megoldás: küldjük vissza neki a linket, lehetőleg pár nap késéssel.
• értesítő email: a feladói kivételesen mi magunk vagyunk, hiszen beállítottuk, hogy online rendszerek üzenjenek nekünk, hogy ha esetleg nem nézzük őket, de akkor is, hogy ha nézzük. Nehogy lemaradjunk valamiről, gondoltuk, amikor az értesítő küldések mellett döntöttünk. Az érkezésük dühöz vált ki és mérgünkben töröljük, így biztosan lemaradunk az értékes tartalomról. Enyhe megoldás: tanuljuk meg gyorsan azonosítani a feladó vagy a tárgy mező alapján és alakítsunk egy reflexet, hogy ha meglátjuk, akkor minden jelentősebb idővesztesség és olvasás nélkül archiváljuk. Komolyabb megoldás: térjünk vissza a portálra és iratkozzunk le, nézzük meg utoljára azt a bizonyos oldalt, mert a sok idegesítő értesítő miatti aligha térünk már ide vissza.
• látszatemail: leggyakoribb fajtájában a feladó jelzi nekünk, hogy éppen úgy tesz, mintha dolgozott volna, vagy történ volna valami, de összességében nem más ez a részéről, mint egy énnyugtató, békés időhúzás. Tipikus kifejezések: “majd írok, ha”, “majd hívlak, ha”, “majd szólok, ha”, vagyis sok feltételes mód, ami jelzi, hogy semmi sem történt, de megígérjük, hogy fog, és ezzel a feladó talán rá is veszi magát az érdemi cselekvésre. Enyhébb megoldás:  ne válaszoljunk rá, archiváljuk a levelet, biztosan történik majd valami, legfeljebb felhív telefonon. Komolyabb, nevelő célzatú megoldás: csak egy mosoly jelet küldjünk válaszként. Ezt szerencsére lehet elfogadó és lelkiismeretfurdalást előidéző mosolyként is értelmezni, vagyis biztosan lesz hatása.
• véletlen email: két fajtája ismert. Az egyiket általában a “válasz a feladónak” gomb segítségével vagy egy levelező listára, vagy ez összes címzettnek küldik és mi vagy itt vagy ott szerepelünk. Alig van olyan eset, amikor a levél ártatlan információkat tartalmaz. A “tudatlan spam” például soha nem ölt magára “véletlen email” álruhát, bezzeg a magánjellegű közlések igen. A másik tipikus, amikor körlevélben valaki “csetmail” választ küld szét mindenkinek. A leggyakoribb szövegezés: “OK”, “rendben”, “jó”, szóval sok olyan, amit vélelmezhetünk is akár. Enyhe megoldás: ne válaszoljunk rá, archiváljuk a levelet, biztosan történik majd valami. Komolyabb megoldás: kezdjük el a jól ismert “Halló, belváros” kabarét, valamelyik szófordulattal, biztosan meglesz a hatása.
• dokumentum email: a tartalma egy dokumentum, általában tárgy mező és kísérőszöveg nélkül. Biztosak lehetünk benne, hogy ezzel belépünk a körbeküldés körforgásába, ahol előbb változatok keletkeznek, majd a változatokról szóló levelezés kezd kibővülni és végül soha senkinek nem lesz meg a végső változat. Enyhe megoldás: archiváljunk mindent és amikor az utolsó szakaszához érkezett a folyamat, akkor írjunk egy ártatlan emailt. Fontos, hogy ebben az esetben soha, semmilyen körülmények között ne olvassunk el egyetlen üzenetet se, amíg másképpen, példádul telefonon nem üzennek emiatt. Olyan ez, mint a Dzsungel Könyvében a kígyó szemébe nézni. Komolyabb megoldás: legyünk nagyon gyorsak és az első válaszunk egy szabad linken megosztott google dokumentum linkje legyen. Ha ezt megtudjuk tenni a feladó után 1 percen belül, akkor van még remény, hogy a sorozatolvasó levélbontók is felfedezik a jobb megoldást.
• hírlevélgyártó kisiparos: lételeme a továbbítás. Bármit, ami érdekelhet minket, vagy ami nem, mindenképpen továbbküld. Természetesen kísérőszöveg nélkül, megjegyzés nélkül, a lényeg, hogy ő nagyon rendes volt és információval látott el minket, ha éppen nem lenne eddig is elég. Enyhe megoldás: ne válaszoljunk rá, archiváljuk a levelet, biztosan történik majd valami. Komolyabb megoldás: irassuk fel a tumblr szolgáltatással kapcsolatos fórumokra, vagy minden válaszlevélben küldjünk el neki a tumblr nyitólap linkjét.

Az email nagyon praktikus dolog, csak az a baj vele, hogy ingyen van. Ha fizetősség lehetne tenni, akkor a fenti esetek száma meredeken csökkenne és csak a nagyon gazdagok hobbija maradna a levelezés. Nagy lenne a presztízse az internetes hívásoknak, talán még a facebook videóüzenet is tovább jutna a mostani állapotánál. Esélyt kapna a Google Hangouts. Azt gondoljuk, hogy a digitális nemzedékben való bizakodás lehet az egyetlen remény. A közösségi portálok használat leszoktatja őket (majd ők pedig minket) a levelezgetésről. Legalább nem kell megjegyezni az email címet, gondolhatjuk bátran. Persze annak sincs akadálya, hogy például a facebook az email sorsára jusson és megjelenjenek a fenti esetek. Korábban a MAX OSX operációs rendszerben a levelezőprogramba volt beépítve az RSS olvasó. A tervezők joggal gondolhatták azt, hogy a kettő műfaja ugyanaz, éppen ezért közelítsük egymáshoz. A legfrissebb változat már követi a trendet és nem források és rendszerek alapján, hanem személyek alapján biztosítja a szűrést.

tudni kell, hogy hol a határ

Digitális parlagfüvünk függőséget okoz. Legyen akár téli szünet és karácsony, nyári szünet és nyaralás, sokan nem tudnak elszakadni a mindennapi emailektől. Pár éve még jókat nevettünk azon a karikatúrán, ahol a sivatagban a friss víz és az email olvasás mellett kellett választani. Ma már kisebb keresés után nem is találtam meg ezt a remek képet. Van ahol a radikális megoldások hírét olvashatjuk és havonta egy alkalommal biztosan előkerül az email ésszerű felhasználásáról szóló tanácsadás is. Az email függőségtől már csak a facebook menthet meg minket. Nem ismerek olyat, akit szereti, de olyat sem, aki nélküle is tudna élni.