Könnyen beláthatjuk, hogy az információs társadalom legnagyobb értéke nem az információ, hanem az idő. Mennyiségben lényegesen több információ áll rendelkezésre, mint amennyi időnk van ezzel foglalkozni. Még nem értük el azt a szintet, hogy több minőségi információnk legyen, mint amennyi az időnkbe belefér, vagyis biztosan lesz olyan információs bevitel, ami később már nem tűnik jó választásnak. Az információ minőségének fejlődésével ez az állapot nem változik, vagyis válogatnunk mindig kell, de a szelekció jellege átalakul. Kezdetben a minőséget kell(ett) megkeresni, egy idő után pedig a minőségi források közötti választás lesz a lényegi kérdés és ezzel szépen fokozotosan megjelenik az információmenedzsment, mint szükséglet és kompetencia. Természetesen ezt sem a web2 korszak találja ki, hanem egy mindig létező tevékenység kerül más megviágításba azzal, hogy az digitális tolltartó lehetőséget ad a produktumok megosztására és ezzel egy szélesebb kínálatból való válogatásra. Például korábban is szabadon dönhettünk arról, hogy kivel állunk szóba, most pedig szabadon és észrevételnebbül hagyhatunk figyelmen kívüli bizonyos személyek online közösségi tevékenységét.

A tudatos információmenedzsment (ami egyben az eltöltött idő menedzsmentjét is jelenti) most még az információbevitel mérséklésének iránya felől jelentkezik. Nem véletlen az információhoz való hozzájutás és a tápálálkozás közötti párhuzam sem. Ha valaki tudatosan kezd el gondokodni a táplálkozásáról, akkor a legtöbb esetben a túlzott bevitel következményeivel szeretne valamit kezdeni. Az információs diétának már külön portálja, közössége és önáló kiadványa is van. Az internet- és számítógépfüggőség fogalmi hálójában önálló helye kell legyen az információfüggőségnek is. Ennek az alapja vélhetően az az érzés, hogy “még a végén kimaradunk valmiből, lemaradunk valamiről” pedig a legtöbb esetben csak a nem igazán minőségi információk áramlásától tartjuk magunkat egy kicsit távol és ennek általában semmilyen negatív következménye nincs. A twitterhasználat az igazi gyakorlás ennek a problémának a leküzdésére, amikor 200-300 felhasználót követve nincs más lehetőségünk, mint megtanulni azt, hogy bizony lesznek olvasatlan tweetek és kimaradunk dolgokból, hacsak nem akarunk percenként 1-1 üzenetet  és annak esetleges külső hivatkozását elolvasni.

A függőség egyik jele lehet, hogy nehezen tudunk elszakadni az “online szaloncsevejtől”, vagy akár az erre bíztató, ma már számtalan helyről érkező jelzésektől. Egy ügyesebb okostelefon ontja magából a figyelemfelhívó és egyben más irányú tevékenységünkről a figyelmet elterelő jelzéseket. Levél érkezett (ez akár 5 percenként is bekövetkezhet egy átlagos munkanapon), vagy valaki csevegni szeretne velünk (skype, google talk, facebook chat, stb.) illetve be kell nézni a kedvenc farmunkra, ahol ideje lenne összeszedni a tojást vagy megetetni a teheneket, esetleg nézzük meg, hogy ismerőseink éppen hova jelentkeztek be, stb. Egy minden funkcióját tekintve aktív telefon kis túlzással a nap 24 órájában képes ellátni minket az “online szaloncsevej” morzsáival, mint ahogyan gond nélkül eszünk meg egy mozifilm alatt riasztó mértékű kukoricát, vagy egyéb, egyébként a táplálkozásunk számára teljesen felesleges dolgot. Nem véletlen, hogy például az iPhone és az OSX rendszerben megjelenik az értesítések központja, ahol ezt áttekinthető formában szabályozhatjuk és tulajdonképpen egy pánikgombbal akár teljesen ki is kapcsolhatjuk. (Cinikusan azt is ogndolhatnánk, hogy a mérnök szeretné megvédeni a folyamatosan jelzéseket küldő eszközt, amit az információs túlterheléstől egyre ingerültebb felhasználó egyszercsak vízbe dob, vagy darabokra tör.)

Az információs táplálkozásban is azok leszünk, amit elfogyasztunk, vagyis elkerülhetetlen, hogy ezt menedzseljük, ezzel tudatosan foglalkozzunk. Az email és a facebok az online kommunikáció elemzésében egyre gyakoribb ellenség, mint valamilyen, a táplálkozásban általában negatívan megjelenő gyorsétterem. A facebook lehet svédasztal is, hogy ha megfelelően szelektálunk és képesek vagyunk ellenálni a kísértésnek. Ez nem a keretrendszertől függ, hanem a saját és ismerőseink felhasználói szokásától. A facebook éppenúgy lehet egy kis pad, ami a falusi beszélgetések állítólagos kiemelt kelléke. Nyilvánosan megmutatjuk, hogy a szükségszerűen a főutcán áthaladó személyekről képesek vagyunk a hátuk mögött összesúgni. Ennek online formája, amikor közös ismerős megosztását, fényképét, gyorsan egy facebook csetbeszélgetésben kell megtárgyalni. Természetesen akiről beszélünk látja, hogy mindketten online vagyunk. A facebook másoknak egy kiváló magánnyomozó és titkosszolgálati partner is lehet, hiszen mások által feltöltött fényképeknél remek szórakozás megnézni, hogy mi van a jelent hátterében, mit látni a családi fotó szegletében a képen. Ez olyan mértéket ölthet, hogy szinte el is felejtünk megosztani, információs morzsákat betenni a közösbe, csak passzívan figyelünk. Láttam már olyat is, amikor valaki ártatlan fényképek feltöltésével üzent másoknak, vagy akár konkrétan néhány ismerősének. Van akinek a facebook egy kocsma, ahol egy idő után már a gátlások csökkenésével lényegében mindegy, hogy mennyire viselkedünk, vagy esetleg mennyire nem. A facebook lehet klubhelység a nemlétező művelődési házban, vagy az általános iskolák délutáni ifjúsági tevékenységét helyettesítő online környezet is. Akárhogy is értelmezzük, vagy tapasztaljuk, az online közösségi portál része az ismerőseink és mások által öszeállított információs étrendnek. Nem rossz ötlet a fogyókúrát, vagy a tudatosabb táplálkozást itt elkezdeni. A táplálékbevitelt is meghatározza környezetünk, a közösségek ahol élünk, nincs ez másként az információs táplálkozásban sem.

Az információmenedzsment nehéz dolog és sajnos időigényes. Külön nehézség, hogy nehéz erre konkrét receptet adni, vagyis mindenkinek saját magának kell ezzel megküzdenie. El lehet érni a túlzások szintjét is, ahol külön tevékenységgé válik az, hogy más tevékenységünket menedzseljük és erre egyre több időt szánunk. Kérdés, hogy hol van az egyensúly. Érdemes-e azzal foglalkozni, hogy mi van a telefonunk nyitóképernyőjén, milyen ikonok látszanak a képernyőn és milyen alkalmazásoktól fogadunk el értesítést, vagy mindez természetes formában kialakul és előbb-utóbb tudatos döntések nélkül is lefaragjuk a felesleget, vagy csökkentjük a túlzott mennyiséget? A táplálkozás és az információs táplálkozás közötti párhuzam hasznos és találó, de nem biztos hogy minden határon túl igaz. Egyszer egy étteremben jeleztem, hogy fogyókúrázom, ezért ennek megfelelő étel szeretnék. A pult mögött álló kiszolgáló erre azt mondta, hogy a fogyókúra hülyeség, inkább körbe kell futni kétszer a háztömböt és lehet rendesen enni. Megszívlelendő tanács ez az információs táplálkozásban is.