A pusztába kiáltott tábortüzek

Valószínű, hogy már a közeledő nyári Goldenblog 2012 kozmikus előszele, de mintha az elmúlt két hétben az online szaloncsevej minősítettebb részeiben gyakrabban kerülne szóba a blog írása, olvasása és úgy általában a blogkultúra kérdései. Elsőre azt gondolnánk, hogy mivel nyersanyagokban, ásványkincsekben nem csak offline, hanem online is szűkölködünk, csak nálunk bukkan fel a blog kérdése, de szerencsénkre ez nem így van. A blogkultúra a wikipédiához hasonlóan mutatja, hogy hol is tartunk a web1.0 és web 2.0 közötti átmenet (senkinek sem egyforma hosszúságú) útján. Én már majdnem elhittem, hogy a feleslegesen személyes online napló fogalmától sikeresen elrugaszkodtunk, de ma megtudtam, hogy a blog általában pusztába kiáltott szó és szerzője nárcisztikus, akit az önmegvalósítás esetenként jobban érdekel, mint a tevékenysége mögötti pénzügyi modell. Nem is lenne ezzel gond, de ha megnézzük, hogy másol a műveltség és kompetencia határán is képesek végiggondolni a blogírás fogalmát (readásul mindezt egy blogban), akkor el kell ismerünk, hogy nem csak az foci EB-re nem jutunk ki.

Iskolásaink szívesen merülnek el az azonnaliság és a tudatosan akadályozott emlékezés kék hullámai között, hogy facebook cseten egy-egy este átlagosan 4-5 blogbejegyzést gépeljenek és linkeljenek osztálytársaiknak és közeli ismerőseiknek iskolától távoli és leggyakrabban kapcsolatfenntartó vagy csak a reflexió kedvéért produkált tartalmakból. Sok tanár kap a szívéhez és gondol hálásan a facebook sokat szidott adatkezelésére, hogy bizony elég volt néhány komment és máris letiltotta a tanuló őt és a fél tanári kart, illetve az összes szülőt. Ez még mindig szerencsésebb, mintha az ottani kommunikáció rendezett formában hagyná el az offline iskolapadot és az otthoni tanulóasztal billentyűzetét. A tanulók szerencsére egymással vannak elfoglalva és nem kezdenek olyan blogba, ami egy ártatlan témából indult és komoly iskolai erők sem tudták megfékezni. Tiltsuk el a facebooktól a fiatalokat, hátha találnak digitális nemzedékhez méltó ügyességgel kezdenek nyilvános blogokat írni iskolai témában? 🙂

A hazai szerény növekedéssel szemben az angol nyelvű blogok minőségben és mennyiségben is fenntartható fejlődési vonalon haladnak. A nálunk nem túl divatos blogroll (hasonló blogok ajánlatai) alapján kb. fél év – 1 év alatt egészen jól ki lehet alakítani azt a személyes listát, amiért már talán internetfüggőnek is érdemes lenni. A blogokat online formájuk miatt megtalálni nem nehéz, vagyis egy adott téma blogjait akár pár nap alatt is össze lehetne gyűjteni. A fél év arra kell, hogy saját, személyes érdeklődésünknek megfelelően formálódjon a feldolgozható mennyiségű ám mégis változatos gyűjteményünk. Pár nap alatt többet lehet találni, mint amennyit képesek vagyunk a facebook üzenőfal technikájával átfutni, majd teljesen elfelejteni. Sajnos a növekvő kínálat ellenére akadnak üres területek, de a “legbosszantóbb” hogy a blogok világa nem állandó. Kialakulnak és elfáradnak a blogok, vagy változik a mi érdeklődési területünk, így a blogok személyes listájának frissítése állandó feladat. Csak egy újonnan felfedezett blog iránti lelkesedés ad elég erőt ahhoz, hogy töröljük azt a blogot, ami vagy a hely vagy az érdeklődésünk hiánya miatt perifériára szorult.

A megszűnő, vagy hónapok óta nem frissített blogok szomorúak. Különösen bosszantó, hogy ha olyat találunk, ami nagyon is érdekelne és a rengeteg bejegyzés mondjuk fél éve egyszercsak megszakadt. A félbehagyott blogokhoz képest már csak az el nem indított blogok hiánya a rosszabb. Kettős vesztesség a társadalmi környezet számára. Egyrészt nem épül úgy a digitális kultúra, ahogyan lehetne, mert kimarad valaki, vagy egy fontos téma. Másrészt a meglévő kínálat alapján azt gondoljuk, hogy a blogokból is jól megismerhető a világ, ami nem igaz, mert a szelektív lefedettség torz képet ad.

Ezen a blogon ez a 175. bejegyzés. Mindenkit bíztatnék arra, hogy folytassa a már megkezdett blogját, vagy kezdjen bele egy új blogba. Részemről egy új bloggal (Iskolaérett szülő) igyekszem hozzájárulni a kínálathoz. A blogkultúra hazai fejlettsége egy fontos indikátora annak, hogy a web 2.0 alkalmazások megjelenése lehet-e több mint digitális játszótér, vagy ezen a területen életkortól függetlenül a többség bevándorló marad.