Nem is olyan régen, egy közeli, nagyon is közeli online galaxisban…
A digitális erő jó oldalának bűvöletében, a konstruktív életvezetés nemes eszméjét szem előtt tartva, a web2 alkalmazások és közösségi szolgáltatások kínálta információkat, tartalmakat, nagyon is kedvelt interakciót megélve és átélve hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a félelem, harag és agresszió (a sötét oldal szolgái) éppenúgy felbukkanak online, mint ahogyan offline is sokszor szembesülünk térhódításukkal. Online életvezetésünk még ha különbözik is néhány dologban a fizikai és valós offline tevékenységünktől, de a jellem az bizony offline, online és virtuálisan is örök. (Természetesen azt is tudjuk már, hogy a mayorship múlandó, de a jellem örök…) Dacolva a blog pozitív hangvételének és konstruktív témáinak feszítő érzésével, úgy döntöttem, hogy indítok egy ritmustalan sorozatot, amelyben a digitális erős sötét oldalával kapcsolatos felismeréseimet összegzem.
Ezek nem hétköznapi és egyébként nagyon is fontos témák lesznek (mint pl. az információbiztonság, zaklatás, eetikett), hanem az emberi jellem azon megnyilvánulásai, amelyekre elsőre talán nem is figyelünk fel, vagy mire észrevesszük, addigra megszokjuk és természetesnek gondoljuk. Ezek nem lesznek különleges témák, mások által nem látható hatások, vagyis ne legyenek irreális elvárásaink az online életvezetés mélységeivel, vagy a blog szerzőjével kapcsolatban. Az online világ nem is olyan bonyolult, legfeljebb nem mindig figyelünk a mindennapos részletekre. Ki az aki rácsodálkozik arra, hogy a gyalogosan járó ember, szinte kivétel nélkül idétlen módon lóbálja menet közben a kezét? Ilyesmire kell gondolnunk és nem nagy dolgokra, mert a jellem nagysága csak kivételes esetben és látható formában egyre ritkában jelenik meg.
“A digitális erős sötét oldala” sorozatban szereplő jellemek és leírásuk “természetesen a képzelet szüleményei”, a valóságban nem léteztek soha. Ha bárki bármilyen hasonlóságot vél felfedezni bárkivel vagy bármivel kapcsolatban, akkor az csak a véletlen műve lehet és következtetései csak saját felelősségére fogalmazhatók meg.
A web2 kalózai
A hosszas bevezető után nézzünk egy viszonylag egyszerű típust, a kalózt. (Nem biztos, hogy ez a legjobb szimbólum, de ilyennek érzem. Éljen a narrativitás!) Nehéz felfedezni, de cserébe nem kell tőle tartani, mert nem olyan veszedelmes. Online viselkedészavara az idő múlásával (természeténél fogva) szépen lassan megszűnik. A kalóz alaptermészete az utánzás. Ez a kalóz nem kincseket, rabszolgákat, fűszert, fegyvert, vagy bármi értékeset rabol az online tengeren, hanem egészen meglepő módon digitális hajónaplókat, amelyekben gondosan feljegyzett digitális lábnyomok vannak. A kalóz kis fáziskéséssel (a sötét fény árnyékából soha sem lesz lidérc) szinte pontosan leutánozza a digitális lábnyomainkat, vagyis pontosan ugyanúgy és ugyanarra hajózik, amerre korábban jártunk, vagy amerre esetleg már te is jártál.
Tevékenységét nem nevezhetjük tanulásnak, bár ezzel a legkönnyebb összetéveszteni és ha lelepleződik, akkor erre viszonylag gyakran hivatkozik is. A tanulás tartós változás, ami a kalóznak nem izgalmas, mert folyamatosan új hajónaplók után kutat. Felvonulási területe a web2 asszimetriája. Általában kezdő hajós, aki észrevétlenül ellopja online hajónaplódat, majd egy régi utazást gyorsan leutánoz. Nem a saját útját hajózza, hanem másol. Nem plagizál, mert nem akarja mások szemében sajátjaként feltüntetni az utazást, hanem egyszerűen csak másol és utánoz. Nem lenne gond, ha felhasznál valamit, kiegészít, újrahasznosít, bővít, egyszóval műveletet végez, hiszen ez a web2 használatának értelme lenne, de ezeket nem figyelhetjük meg nála. Legtöbbször észre sem veszed, ami bosszantja és ha nem adod jelét a lelepleződésének, akkor megtalálja a módját, hogy tudassa veled: a másolat sikerült és ugyanarra hajózott mint te. Ez legalább olyan fontos számára, mint az utánzás tényleges folyamata. Meglepő módon nagyon ritkán fordul elő tanítványok körében, akik tanulnak tőled és nem utánoznak téged. A tanulás sokkal több mint másolás, abban ők is személyesen benne vannak. A web2 kalóz tevékenysége alapvetően nem káros, de ha ha tartóssá válik, esetleg teljes körutazások hajónaplóit utánozza le és tudósít róla, akkor bosszantó. Kellemetlen, hogy ha kedvenc hajóutadon éppen, “véletlenül”, egyszercsak találkoztok. Elégedetten nyugtázza, hogy ha eddig nem vetted észre az utánzást, akkor most bizonyos, hogy meglepett arcod alapján elgondolkozol és rájössz arra, hogy ő hogyan is került ide.
A web2 kalóz kezdeti tevékenysége egy idő után átcsap önálló, ám rejtettnek szánt hajóutazásokba. Ezt a műfajt alapvetően nem kedveli, így a legtöbb esetben egyszerűen feladja és az online tenger helyett más területet keres. Természetesen azt elfelejti, hogy az online tengeren majdnem minden hajónapló nyilvános és mások is látják, hogy utánozott téged, nem csak te látod…. Nagyon ritka az az eset, hogy igazi hajós lesz belőle, saját kormányossal és önálló hajónaplóval. Ne legyél büszke, ha a te hajónaplódat másolja, mert az nem az értékességét mutatja. Nem a hajónaplód (online tevékenységed, digitális lábnyomaid, eszközhasználat kultúrád) miatt választ téged, hanem mert veled akarja tudatni, hogy másolt és utánzott, vagyis ő is képes volt arra hajózni. Ha találkozol vele, akkor nem tudsz vele mit kezdeni, de nem is kell tenned semmit. Semmiképpen ne változtass miatta útirányt. Meg fogja unni az utánzást és nem is fogja érteni, hogy te hogy-hogy nem unod az online tengerek nyílt felületét, ahol izgalom és kaland, illetve a bőség zavara vár rád. Ha bosszant, akkor gondolja arra, hogy van, amit még ő sem tud utánozni…
(A digitális erő sötét oldala sorozat következő írásának témája: a fontoskodó troll)