Oktatás-módszertani innovációkban bővelkedő félévünk egyik mérföldkövéhez érkeztünk, amikor pár napja éles helyzetben sikerült egy-egy tanórára összekapcsolni virtuális és valós oktatási környezeteket. A nehezen áttekinthető technika meglepő módon elsőre működött, másodikra már akadtak gondok. A félév ezen szakaszában szokatlanul szerény hallgatói részvétellel megtartott órák összességében jól sikerültek.

Röviden vázolva: az ELTE PPK KAZY 405 termében az andragógia MA hallgatókkal egy átlagos témájú Információtudomány előadáson ültünk. Az előadás élő közvetítésben a prezentáció képével és az előadó hangjával online is elérhető volt és az előadás után is elérhető maradt. Ennek a közvetítésnek a hangja hallható volt az ELTE PPK Virtuális Oktatási Környezetében, ahol néhány avatar az erre kialakított részen követhette “élőben”, vagyis azonos időben.

A virtuális környezetben az előadás prezentációjának az egyes kockáit az előadó a virtuális környezetben lévő avatarjának a segítségével lapozta, akárcsak a valós környezetben, a KAZY 405 teremben. A virtuális környezetben helyet foglalókról és a környezet ennek a részéről szintén egy élő közvetítés segítségével szerezhettek tudomást a KAZY 405 teremben ülők, akiknek a virtuális környezetet méretarányosan vetítettük ki az élőben látható és hallható prezentáció mellé.

A KAZY 405 valós környezetben helyet foglaló csoportról és az érdeklődőkről élő közvetítésben jelent meg a kép a virtuális környezetben. A két tér képpel és hanggal lett összekapcsolva, vagyis ideális esetben mindenki látott és hallott mindenkit, akár valós, akár virtuális környezetben ült és akár valós, akár virtuális környezet felé nézett. Kísérleti helyzetben már többször állítottunk össze ilyen megoldást, de tényleges egyetemi előadáson ez volt az első tényleges alkalmazás (2012. április 18.) és ezen a napon összesen két előadásnál próbáltuk ki a technikát.

Tapasztalatokról még korai lenne írni, pláne ezek alapján bármire is következtetni,vagy általánosítani. A kb. 2 évvel ezelőtt kitalált kísérleti helyzet technikája jól működött, igaz számos esetben kreatívnak kell lenni, különösen a hangok késleltetésével és a visszhanggal kapcsolatban. Messze vagyunk még attól, hogy ez a technika úgy működjön, mintha a terem alapfelszerelésének teljesen természetes része lenne. Ennek ellenére bizakodó vagyok, mert 2005-ben sem gondoltuk az egy ártatlan moodle rendszerről, hogy végül az ELTE eLearning rendszerét formáljuk belőle. A különbség ebben a helyzetben csak annyi, hogy a módszertant nem utólag, hanem menet közben igyekszünk felfedezni és kitalálni. A félév hátralévő részében az andragógia szakos hallgatók Információtudomány, illetve Távoktatás kurzusa már ezzel a technikával támogatva zajlik majd. A kísérlet nem titkos 🙂 Az egyetemi előadások nyilvánosak, nem csak offline és nemcsak online, hanem virtuális környezetben is 🙂