Viaskodnak bennem a moodle iránti elkötelezettség és a keretrendszerhez kapcsolódó emlékek, illetve a web2 eszközök, közösségi portálok aktív használatával kapcsolatos pozitív tapasztalatok. A hírforrások alapján a készülődő konfliktus úgy tűnik, hogy nem csak engem foglalkoztat. Az előző évben már többen az LMS rendszerek végnapjairól kezdtek el írni és a MoodleMoot konferencián én is meglehetősen pesszimista voltam néhány lehetséges jövőképpel kapcsolatban. Távolról nézve ez egy online csata lesz, amiben majd megmérkőzik az egyre nyitottabbá váló és kapcsolódási pontokat kereső keretrendszer, a független eszközök és alkalmazások egyre inkább integrálódó és a felhasználók értékelése alapján egyre letisztultabb képet mutató digitális tolltartó. A frontok közeledésével abban egyre inkább biztosabbak lehetünk, hogy ez nem az eszközök, hanem az online tanulásról szóló felfogások küzdelme lesz. Ilyenkor mindenki a csata kimenetelére gondol és csak azt tudja elképzelni, hogy valamelyik eszköz vagy nézet veszít, a másik pedig nyertesen folytatja tovább és alakítja a jövő online tanulástörténetét. Ha most kellene jósolni, akkor szerintem az ütközet nagy valószínűséggel elmarad, mert mindkét fél komolyan megrémül a másik közelségétől és jobbnak látja stabilizálni a frontot, mintsem egy bizonytalan kimenetelű küzdelembe részt vegyen. Az elmaradt csata hátterében meghúzódó ok igen egyszerű: lesznek olyanok, akik a zárt, előró, instruktív oktatás előnyeit részesítik majd előnyben, amíg mások a nyitott oktatás és az élményszerű szabad tanulást tartják mindennél fontosabbnak. Ha lesz is csata, az bizonyosan később lesz és az online tanulás résztvevőinek attitűdjei vívják meg a rendszerek helyett. Gyorsan mozgó, közepes erejű harcosok néznek majd távolról a lassú stabilitás sötét bástyáival.

A két szemlélet küzdelmének alapkérdése igen egyszerű: az oktatási folyamat stratégiai irányítását a folyamat melyik szereplőjéhez rendeljük? A folyamatszabályozást rábízhatjuk a környezetre, a tanárra és a tanulóra is. A környezet előre alakítható, minőségbiztosított ám kötött rendszere csábító, ugyanakkor korlátokat jelent a rugalmas, dinamikus, folyamatosan változó online világban. A vél vagy valós minőségi tartalomra épülő konstrukciók valójában nagyon sokba kerülnek és ezért vagy ritkák vagy kevesekhez jutnak el, pedig online egyre nagyobb jelenléttel számolhatunk. Találkozhatunk olyan kijelentésekkel, amelyek a minőséginek gondolt tartalom tanulást akadályozó szerepéről gondolkodik. A tanár mindig is nagy kockázati tényező, hiszen a személynek nem csak kiváló szakmai és módszertani felkészültséggel kell rendelkeznie, hanem ember jellege ellenére ezt folyamatosan magas szinten kell nyújtania a résztvevők felé. A személyes varázs vagy online identitás ürügy jellegű elterelő kérdés ebben az esetben akár mindegy is, mert mindkettőnél akadnak bőven jó és rossz példák. A tanulók kezébe adott tanulási folyamat kockázata, hogy a tanulók bizony nem mindig akarják azt és akkor és úgy tanulni, mint ahogyan a tanulási folyamatról gondolkodók ezt szeretnék. Nem kell az önszabályozást részletesen elemezni ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy ez is hatalmas kockázat. A tanulók többsége offline és online egyaránt az értékelésnek és nem a folyamatnak megfelelően tanul, ami az alulmotiváltság bizonyítéka. Az online környezet szabad tanulása, az erre szerveződő közösségekben az önkéntesség és szabad választás fontos erő, amire nem számíthatunk egy kötelező tartalom esetén.

A sakktábla térképét leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a tartalom- és tevékenységközpontú szemlélet küzdelméről beszélünk. Az egyik oldalon a rendszerbe zárt tartalom a kiindulási alap, a másik oldalon a nyitott és szabad tanulási tér, ahol bármit meg lehet tenni. A keretrendszerek nem fognak változni, mert bármennyire is nyitnak külső online alkalmazások felé, bármennyire is testreszabhatók, bármennyire is egyediek lehetnek, mindig is KERETrendszerek maradnak, ami a vélt vagy valós biztonságért cserébe korlátot jelent. Lehet fokozni a felhasználói élményt, de ahol nem állandóan vagyunk jelen, hanem ahova be KELL lépni, az a stabilitás mellett csak nagyon ritkán ad pozitív kiindulási alapot. A hosszan állóháborúban a tanulók választása döntő lehet. Valóban átalakul a tanulásról való gondolkodás, vagy a nemzedékelméletekhez hasonlóan ez is csak egy idealisztikus kép marad és valójában a tanulásról mindig is úgy akarunk (tudunk) majd gondolkodni, mint ahogyan már a kötelező iskolában se nagyon szerettünk?

Számos vélemény és még inkább fejlesztési irány arra utal, hogy felvázolható egy köztes megoldás és megjelenhetnek olyan rendszerek, amelyek egyszerre keltenek moodle és facebook érzést is a felhasználóban. A MoodelMoot előadáson arról beszéltem, hogy a moode fejlesztésnek el kell indulnia a közösségi portálok és nyitott web2 rendszerek felé, ha bármit is szeretne a közeli és távoli jövőben. Nem gondoltam arra, hogy nem csak a moodle mehet a közösségi portálok felé, hanem a közösségi portálok is elindulhatnak a moodle felé, ahogyan azt a facebook esetén pár napja egy apró lépésből láthattuk. A lehetséges frontvonal állóháború helyett ülőháborút mutat majd, ahol mindkét oldalon azon gondolkodnak, hogy az egész életen át tartó tanulás nyitott és szabad világát tényleg be lehet szorítani egy osztályteremnyi moodle felületre, illetve mi lehet annak az oka, hogy egy facebook csoportban általában nagyságrendekkel gyakoribb a kommunikáció, mint amit a moodle valaha remélhet?