A Szeged Kistérség Társulása Közoktatási Intézményének “Pedagógus szerep és eredményesség” címmel meghirdetett továbbképzési napján tartottam előadást Szegeden. A továbbképzési nap két plenáris előadással indult, előttem Zsolnai Anikó beszélt a változó pedagógusszerepről. A tanítás és tanulás szervezése lehetőséget adott, hogy egy kicsit eltérjek az osztálytermi folyamatok didaktikájától és aktuális kutatási területem felé is elkalandozzak. Az eredményesség egy érdekes kulcsfogalom, amit szintén örömmel fedeztem fel az előzetesen megadott címben, hiszen ez az oktatásról való gondolkodásnak egy gyakran elfelejtett nézőpontja. A helyi TV az előadások előtt rövid riportban a hatékonyság és eredményesség fogalmáról kérdezett, hogy ezek mennyire újak a pedagógiában, szűkebb értelemben az iskolában? A digitális táblára irányuló kérdésre számítottam, de meglepő módon a technika emberiségre gyakorolt káros hatásainak témája elmaradt, illetve az “ezután most minden digitális lesz?” konkrét kérdésében összesűrítve került elő. A kérdező pozitívan állt a rendezvényhez, a témához és (amennyire érzékelhettem) valószínűleg hozzám is, így alapos okunk lehet feltételezni, hogy a közgondolkodásban ezek a kiemelt témák, erre kíváncsiak a szakterületen kívül dolgozó érdeklődőt.

A teltházas előadóterem látványa inspiráló volt (a székek elrendezés alapján kb. 220-240 pedagógus volt jelen), ugyanakkor a köszöntők alatt lehetőségem volt hosszasan megfigyelni, hogy kik jöttek el a szakmai napra, ami egyben kötelező továbbképzés is volt. Nagyon sokszor voltam már továbbképzésen előadóként és ha volt idő, akkor mindig igyekeztem alaposan szemlélődni a teremben. A tekintetek észlelése nyilván szubjektív és erősen függ az aktuális állapottól (és az enyémtől is), de a legjellemzőbb a kíváncsiság, dac, alutasítás, közöny, harciasság és a “legyünk már túl rajta, úgyis tudom” várakozása szokott lenni. Ebben az esetben vélhetően a szünet előtti nap is árnyalta a hangulatot, de alapvetően a fáradtság, szomorúság, esetenként reményvesztettség érzéseket lehetett az elején megfigyelni (ameddig elláttam).

készülődés, a plenáris szakasz előtt

A kistérség intézményei jól menedzseltek, a lehetőségekhez képest nem kevés kreativitás és elkötelezettség, elvekhez igazodó következetesség jelenik meg a helyzet eddig (és amennyire hallottam) a további alakításában is. Ha a független paramétereket nézem, akkor ha nem is teljesen elégedett, de alapvetően sokkal reménykedőbb tekintetekre számíthattunk volna. A kétórás plenáris szakasszal tovább növeltük a fáradtságot, de a végén már voltak, akik mosolyogtak és talán a hangulat is reményteljesebb lett. Az IKT eszközhasználattal kapcsolatos rögtönzött kérdéseimnél alig volt olyan, amikor senki sem tette fel a kezét, de alapvetően nem volt jellemző a túl sok jelentkező sem. Valami elindult, hátha ezek a kollégák jó példával járnak elő és tovább erősítik a többieket is.

Video streaming by Ustream
Ezzel az előadással igyekeztem pótolni azt, ami a SULINETWORK 2012 előadásomból kimaradt, pedig helye lett volna ott is. Az előadások építőkövei, saját magam hallgatása meggyőz arról, hogy érdemes az elméletekben, elvrendszerekben, érvelésekben eggyel továbblépni. Az információs társadalom és a hétköznapok pedagógiájának kapcsolata számos ismert kérdésben már elkezdett önálló életet élni. A lelkesítő támogatás, az ellentmondások kiemelése, a gyakran önironikus  helyzetértékelések korszakának végéhen közelítünk, a provokáció kezdi elérni hatását és lassan szükség lesz egy kidolgozottabb módszertanra, jó gyakorlatok támogatására.

előadás után