Középiskolás koromban elámultam, amikor a fényerősséget tanultuk. A jelenségek méréseknél általában minden olyan természetesen bonyolult volt és ez így volt akkor is, amikor az alapvető mértékegységekhez értünk. Lenyűgözött, hogy az egységes meghatározást milyen pontossággal lehet (és kell) megadni. Ehhez képest fura érzés volt, amikor a fényerősségre egyszercsak azt mondtuk, hogy a mértékegysége 1 kandela, ami megközelítőleg 1 viaszgyertya fényerőssége. Az internet információ- és kommunikációáramlásában is érdemes lenne kidolgozni az alapegységek rendszerét. Természetesen legtöbbünknek a lájk ugrik be, mint alapegység, de ezzel én nem értek egyet. A lájk egy formálisan egységhosszúságú vektor, legalábbis a természetben való előfordulása szerint. Pontosabban sajnos nem lehet megfigyelni, ezért el kell fogadni, hogy minden lájk egyforma. A típusait az irányok eredetéről és céljáról való filozofálgatás alapján természetesen össze lehet állítani, de valójában nehéz lenne megmérni. Megmutatni pedig egyenesen vétség lenne, aminek komoly következménye lenne a kék színű világ iránt visszafogott függőséget érző felhasználók számára. Nem az a katasztrófa, ha a facebook leáll pár órára, hanem az lenne katasztrófa, hogy ha a lájk mérhető lenne és ami rejtett, egyszercsak az is látszana.

Információs alapegység lehetne a tweet is, de a ravasz rendszer különböző trükkök segítségével multimédiás polip módjára képes magához szorítani 1-1 képet, videót, vagy geolokációs információt, így nehéz lenne alapegységként rágondolni. Ha online környezetekből virtuális környezetbe váltunk, akkor is csak látszólag van egyszerűbb dolgunk. A prim adja magát, hogy alapegység legyen, de ahogyan nem gondolunk bele a vacsoránál az Avogadro-féle szám sokszorosába sem, ugyanúgy nem illik elgondolnunk, hogy a virtuális telekszomszédunk milyen prímekben gazdag alkalmatosságokat vásárol saját szórakoztatására. A társadalmi jelenségek, legyenek akár offline, online vagy virtuális jelenségek, általában (szerencsére) nehezen vezethetők vissza alapegységekre, még akkor is ha erre sokszor mérhetőnek látszó társadalomtudományi paradigmák épülnek fel. Be kell látnunk, hogy óvatosnak kell lenni, hogy ha az információfüggő felhasználót 1 órán keresztül offline állapotban 1 kandela fényerősségnél hagyjuk elgondolkodni, mert ilyesféle dolgok is járnak majd a fejében.

A Föld Órája a környezetszennyezésre és túlfogyasztásra igyekszik felhívni a résztvevők és a résztvevők környezetének figyelmét. A világítás lekapcsolása és az áramtalanítás eredménye a viaszgyertya fényerőssége. A Föld Órája tipikusan az a civil kezdeményezés, amelynek 1 óra kivételével az interneten és más webes eszközökön nagyon komolyan el kellene terjednie. Az internet szemlélése az információmennyiség alapján csakis szubjektív lehet, de ennek ellenére szeretném jelezni, hogy a lehetséges elterjedéshez képest én ezt alig érzékeltem. Nem ez az egyetlen civil mozgalom, amelyik nem tudja meglovagolni a webes eszközöket és a megjelenése leginkább a saját magáról való kommunikációra korlátozódik, illetve megfigyelhetjük, hogy nem vállalja fel a nézetformálás csaknem reménytelen küzdelmének szorgos hétköznapjait sem. Az internet tipikusan az a hely, ahol a környezetszennyezés és a túlfogyasztás példáját nagyon kis elmozdulással meg lehet mutatni, mégpedig kettős irány szerint. Egyrészt rajta keresztül, másrészt általa. Az utóbbihoz magyarázatként és indoklásként vegyük számba, hogy mi mindent tudunk felidézni az elmúlt nap, vagy hét online információs forgalmából és ezek közül mi az, amiért azt tudjuk mondani, hogy megérte 1 viaszgyertyánál erősebb (elektromos) megvilágításban lennünk. A környezetszennyezés és túlfogyasztás online környezetben is jelen van. A fogyasztás persze a web2 világa óta lényegében túlprodukálást is jelent, de ez legfeljebb árnyalja, de semmiképpen sem zavarja a gondolatmenet ívét.

A Föld Órája azért kihívás, mert manapság egyszer nehezebb valamit nem csinálni. Sokszor ez nehezebb, mint valamit csinálni, pláne online környezetben. Két percig sem egyszerű, nemhogy 1 órán keresztül. Csoportbontás nélkül végignéztem ismerőseim adatforgalmazásának rám eső részét és nem mertem összefoglalni a tapasztalatokat. 1 óra sötétben és offline, 1 gyertyával, a különlegessége miatt emlékezetes, amit legfeljebb a Föld Órájáról mit sem tudó digitális lovak pajkos prüszkölése zavar meg.

A digitális eszközök és programjaik képesek figyelni a téli és nyári időszámítást, a legközelebbi frissítésben már benne lehetne az is, hogy a Föld Órájára offline állapotba helyezik azt az eszközt is, amiről már mi is elfelejtkezünk. Ha jobban belegondolunk, akkor a digitális lovak lehet már ennek az előjelei és egyelőre még barátságosan figyelmeztetnek a sötétben és csendben, hogy ha most elfelejtettél kikapcsolni, akkor ez máskor is előfordult már és ez bizony pazarlás és túlfogyasztás. Az 1 óra másik fontos tanulsága, hogy az ilyen pillanatok emlékezetesek maradnak és akár hetente is lehetne 1 óra, nem kell erre 1 egész évet várni.