Virtuális és online születésnapok

Fordulópontok hetét tapasztalom online és virtuális életemben. 2008. március 21-én, vagyis ma 4 évvel ezelőtt regisztráltam Janos Waldron nevű avataromat a Second Life virtuális környezetbe. Emberi megjelenést választottam akkor és ennek megfelelően cselekednék most is. Az elmúlt években az avatarom, mint virtuális megjelenésem nem sokat változott. Mindig is az volt a szándékom, hogy amennyire csak lehet, saját magam valós képére formáljam és továbbra is ezt az irányt szeretném követni. Sajnos az avatar szerkesztésében nem vagyok túl ügyes, illetve nem szánok rá elég időt és egyelőre csak szeretném ha hasonlítana, de alaposabban megvizsgálva sajnos ez nem mondható el. Ha a virtuális környezetet kommunikációs plattformként értelemezem (mostanában ez áll hozzám a legközelebb), akkor az avatar megjelenésének komoly jelentősége lenne, csaknem akkora, mint valós környezetben való megjelenésünknek. A virtuális környezet technikai szemléletű megközelítésében az avatar külsője teljesen közömbös, hiszen kommunikálni, tevékenykedni bármilyen megjelenéssel egyformán lehet.

A Second Life regisztrációm és az avatar létrehozása ebben a virtuális környezetben (2008. március 21.) régebben történt meg, mintsem regisztráltam volna a Facebook közösségi portálra (2008. október 6.). Mindez azt is jelenthetné, hogy hamarabb kezdődött a virtuális tevékenységem, mint az online, de mindkét említett rendszert megelőzte az iwiw regisztrációm (2004. május 24.). Utóbbi akkoriban meglehetősen korainak számított a későbbi ugrásszerű elterjedéshez képest. Twitter 2009. április 12. óta, vagyis lassan három éve használok. A Second Life avatarnak külön készítettem egy twitter usert. Ennek a regisztrációja 2010. március 6-án történt meg és azóta 11 tweettel és 2 követővel büszkélkedhetem. A legfiatalabb rendszeresen használt alkalmazásom a foursquare, amihez 2010. október 19-én csatlakoztam, vagyis alig több mint 400 napja volt az első bejelentkezésem. Visszagondolva ezekre az évekre, azt hiszem egyedül a foursquare, ami lényegesen többnek tűnik, mint amennyi ténylegesen.

A Second Life avatarom mai “születésnapját” elárultam a hallgatóknak is, akik meglepetésemre, valós és virtuális környezetben, kicsit ugyan mosolyogva, de végülis kellő határozottsággal boldog születésnapot és esetenként virtuális tortát kívántak neki. Be kell vallanom, hogy logisztikai és fejlesztési okok miatt van egy másik avatarom is (a nevét nem árulom el), amit 2009. június 26-én regisztráltam és nagyon ritkán használok. Volt már olyan helyzet, amikor egyszerre két avatarral voltam jelent virtuális környezetben, például a nemrég megrendezett konferencián és így igyekeztem a technikát kihasználni arra, hogy egyszerre két előadásba is bele tudjak hallgatni, akár egyszerre, vagy gyors változtatásokkal.

Az avatar születésnap miatt arra gondoltam, hogy ideje lenne továbbfejleszteni a külsőt, de végül most sem tudtam elég erőt és figyelmet erre fordítani. A szándék határozott, nem adom fel, egyre jobban fog hasonlítani 🙂 Meglepő szempont, hogy ha túlságosan sokat formálom, akkor azok, akik virtuális környezetben már megismertek, lehet, hogy a legközelebbi találkozásánál csak technikai segítséggel és azonosítóval ismernének meg, szóval figyelni kell, hogy a változás folyamatos, de lassú és észrevétlen legyen. Az avatarnak mindenesetre pótoltam a régóta hiányzó és közösségi foglalkozásokon nem egyszer derültséget keltő cipőhiányát, és vásároltam egy új, a régihez nagyon hasonló öltönyt. Realizáltam a testmagasságom is, meglátjuk hogy mások ezzel a beállítással hogyan élnek.

Mindent összegezve 4 év virtuális környezet használat után is úgy érzem, hogy veszítettem el személyes kapcsolataimat, nem menekültem virtualitásba a való offline élet elől, stb. vagyis egyelőre nem felelek meg egyik megszokott és ismert társadalmi tévképzetnek sem 🙂 4 év elteltével is nagyon örülök, hogy regisztráltam és elkezdtem használni, mert komoly esély van rá, hogy a jövőben ez egy sokkal elterjedtebb kommunikációs plattform lesz és így manapság könnyebb elfogadni, hogy sokan úgy vélekednek róla, mint a mobiltelefonokról kb. 15 évvel ezelőtt.