Az 5. VIRTUAL WORLDS – BEST PRACTICES IN EDUCATION konferenciáról legalább háromféleképpen kellene írni. Egyrészt a konferencia minden korábbihoz képest gazdag, sokszínű, érdekes és határozottan felfelé ívelő szakmai tartalma lehetne elemzés tárgya. Másrészt nem szabadna elfelejteni, hogy egy olyan globális rendezvényről van szó, amit virtuális környezetben rendeztek meg. Tapasztaltnak gondolt konferenciaszervezőként mondhatom, hogy kifogástalan munkát végeztek, valódi konferenciaélményt kaptunk. Harmadrészt ez a rendezvény, illetve ez a korszak mérföldkő a virtuális környezetekről való gondolkodásban, vagyis most valami változik, fordulópont környékén járunk.

A szakmai tartalom messze túlmutat a jó gyakorlatokon, hiszen láthattunk tudományos kutatási beszámolókat és elgondolkodtató, jövőbe látó eszmefuttatásokat is. Természetesen a jó gyakorlat ezután jelentheti azt is, hogy jó kutatás és jó gondolatok, így nem kell majd a rendezvénynek nevet változtatni 🙂 A program tökéletesen mutatja az eLearning-re is jellemző határterületi kapcsolatokat, a sokszínűséget, a fejlesztés-szolgáltatás-kutatás szorosan összekapcsolódó, esetenként el nem választható egymásbafonódását. Minden kutató a saját maga területéért lelkesedik, de azt hiszem szerencsések lehetünk, hogy a sokszínűség sokszor terhes és viszonyításokban elbizonytalanító sajátossága jellemzi ezt a tág területet. A rendezvény szakmai programja olyan erős, hogy a fizikai túlélést csak az biztosítja, hogy ha előzetesen választunk és szigorúan figyelünk arra, hogy ne legyünk mohók, hiszen a globális és virtuális környezetben megrendezett konferencia csaknem folyamatosan, szinte szünet nélkül szolgálja ki az érdeklődésünket.

A virtuális környezetek oktatási felhasználására bőven akadnak példák a közoktatásban is, nem szükséges a várakozásainkat a felnőttképzés felé fordítanunk. Nekem külön öröm, hogy végre olyan előadókat is láthatok, akik teljes mértékben hitelesek és nem csak beszélnek arról, hogy bizony ez a jövő és ez nagyon jó lenne és nagyon kellene és majd milyen jó lesz, hanem interneten is dokumentálható, nyitott, web2 eszközöktől sem mentesen megmutatják, hogy mindez megvalósítható,  mégpedig eredményesen és mindenki megelégedésére. Ennek tükrében máshol nehéz szembenézni azokkal az előadásokkal, akik inkább beszélnek róla, de igyekeznek nem a részeseivé válni a történetnek.

A kutatások egy része továbbra is az eredményesség, hatékonyság valamely részlete szerint igyekszik összehasonlítani a virtuális környezeteket online és valós környezetekkel. Ez a törekvés egyrészt nagyon is érthető, hiszen bárki, aki nem aktív és alkotó tagja ennek a szubkultúrának, joggal kérdezi meg, hogy a látványos alkalmazásnak végül mi értelme és mi haszna a világ számára? Az erről való gondolkodásra később még visszatérünk. A hatásvizsgálatok megmutatják, hogy valódi alternatíva, igaz számos áldozatot követel, hogy ha az oktatásban virtuális környezeteket alkalmazunk.

A térfüggetlenségért és hatékony kommunikációs környezetért sokat kell tenni, talán többet is, mint azt megszoktuk, ugyanakkor a hatás nem marad el, sőt. A virtuális világok kutatása és az erről való szakmai és társas közgondolkodás kezdi átlépni a hype korszak végét és érdemi kérdésekkel foglalkozik az állandó bizonygatáson túl. Ennek a legbiztosabb jele, hogy a kísérletek tartalmaiban olyan témák jelennek meg, mint a biztonság, vagy akár a digitális állampolgárság.

Nagy lelkesedéssel fogadom azt az irányt, amelyik a virtuális környezetektől nem a világ megváltását és az oktatás, vagy bármiben a csodát és a lehetetlent várja el, hanem egyszerűen a hype mélyponton túl észreveszi, hogy a világgal való kapcsolat kialakítása, az interakció, a kommunikációs plattform milyen lényeges kérdés. A virtuális oktatási környezetek nem fogják olyan mértékben átalakítani a világképünket, ahogyan azt sokan remélik, vagy sokan tartanak tőle, de az biztos, hogy a kommunikációnkra komoly hatással (van) lesz. A múlt-jelen-jövő dimenziókban ez lehet egy központi kérdés.

Az eLearning legtágabb értelmezése alapján egyértelmű, hogy számos határterület reagál, vagy legalábbis szükségét érzi a felvetett kérdésekre való reagálásnak. Az alapvető kommunikációra, környezetre gyakorolt hatás sok terület fantáziáját megmozgatja és ezek között az oktatás csak egy nagyobb csapásirány. Érdemes lenne egyszer megrajzolni az eLearning kérdésekre választ adó határterületek kapcsolódási pontjainak fogalomtérképét. Nem is kell a gondolkodást általánosítani az információs társadalomra, számos terület válaszai már elérték a visszahatás szintjét, ami kutatásokon és jó gyakorlatokon keresztül nagyon jót tesz a fejlődésnek. Az eLearninghez hasonló módon a virtuális környezeteknél is az egyik legígéretesebb, legtöbbször nem látványos búvópatakként viselkedő könyvtártudományra lesz érdemes odafigyelni. Ez a lehetőség megmozgatta a hallgatóink képzeletét is (@TundyZ @MelindaOrovecz @habosvilla ).

A tanulás várkastélyát már olyan sokszor és olyan sokféleképpen ostromoltál eLearning területhez sorolható eszközökkel, gyakorlattal, hogy már nehéz elhinni a technológia alapú paradigmaváltást. A konnektivizmusnak is egy új tanuláselmélet felépülése helyett meg kellett elégednie egy új oktatásmódszertan életre hívásával. A mobil tanulás igyekszik az információszerzés és a tanulás fogalma közötti részt láthatatlanná tenni, személyes véleményem szerint kevés sikerrel. A virtuális környezeteknél szerintem nem kellene elkezdeni efelé menni, mert ez a sokadszorra előkerülő csodavárás vélhetően kudarctörténete és zsákutcája lehet. A csodavárás és végül a várható csalódás még akkor is többet árt ennek a területnek, hogy ha érdemben módosít a tanulásfelfogásunkon. A tanulás gyakorlata, tanulásmódszertan, tanulási környezet bizonyosan alakulnak a virtualitás hatására, de nem szabad ettől valami nagyon újat várni.

A virtuális környezetek oktatási jó gyakorlatait bemutató konferenciáról többen azt gondolnánk, hogy kizárólag ide tartozó területek, a virtualitás építése, fejlesztése, problémája és projektjei jelennek majd meg. A konferencia színvonalát mutatja, hogy ezen túlmutatóan többek között olyan kérdések tárgyalására is sor került, mint például a social media használatával kapcsolatos stratégiák. Az előadás a virtuális környezeteken túl, a tágan értelmezett online élet és információszerzés, információmegosztás (majdnem digitális állampolgárság) élhetőségének bemutatását célozta meg. Az előadásból megtudhattuk, hogy már régen nem az a kérdés, hogy a virtuális én mennyire lesz más, mint a valós, hanem sokkal inkább az a lényeg, hogy a valós és a virtuális hogyan kapcsolódik, hogyan lehetünk emberiek és önmagunk virtuális és online környezetben is. Legyünk önmagunk, legyünk reálisak és törekedjünk a tartalmas emberi kapcsolatokra és közösségi részvételre, akárcsak a valós életben. Érdemes mindenkinek átgondolni, hogy mi az üzenet, kik a partnerek és mi a cél, hogy a túlkínálat és a bőség zavara ne legyen negatív hatással a valós élet életvezetésére. Nem véletlen, hogy engem ez az előadás érdekelt, hiszen mostanában és régebben is foglalkoztat a személyes információs környezet menedzsmentjének a kérdése. Ezen a területen az előadás nagyon inspiráló volt.

Nem könnyű dolog válogatni még a legjobb előadások között sem. Mindenképpen meg kell említeni a helyileg is zajos közönségsikert kiváltó jó gyakorlatokat bemutató pedagógiai célzatú virtuális környezetfejlesztés bemutatóját. Egy jó gyakorlatokat bemutató konferencián persze nem kell meglepődni azon, hogy vannak, akik meg is valósítják azt, amire a Second Life környezet kínálja magát. Ennek ellenére a különböző természeti jelenségek közeli megfigyelése, vagy valós környezetben bejárhatatlan helyek modellezése olyan szimulációkat kínál, amelyeknek az oktatási folyamatban aktív szemléltetésre való felhasználásához kétség nem férhet.

A konferencia legjobbjainak felsorolását még lehetne folytatni, de szintén ki kell emelni, hogy a rendezvény virtuális környezetben zajlott, mégpedig kiváló szervezéssel. A valós környezetben konferenciaszervezési gyakorlattal rendelkezők pontosan tudják, hogy a rendezvényszervezés mindenféle értelemben kihívás és próbatétel a szervezőknek. A VWBPE 2012 virtuális környezete egy tanulság arra nézve, hogy a Second Life, mint kommunikációs plattform még az ilyen bonyolult helyzetetkben, mint egy konferencia, nagyon is megállja a helyét. Sokféleképpen közelíthetünk a virtuális környezetek felé, de ha egy időre félretesszük a konferencia témáját, akkor a konferenciaturizmusért rajongók ellenérzéseit kivívva meg kell állapítani, hogy bármely konferencia megszervezésére alkalmas virtuális kommunikációs plattformmal van dolgunk.

A konferencia szóbeli előadásaihoz kiváló társalgási lehetőség az SL cset, ahol kérdezni, kommentelni, külső hivatkozásokat megosztani is nagyon jól lehetett. A résztvevőknek nem okozott gondot a multitasking és nem egyszer az előadásban megjelenő youtube videókat böngészőben néztük végig, majd jeleztünk az előadónak, hogy ha befejeztük. Nem kellett a technikát túlbonyolítani, a lényeg, hogy megoldást volt, ami működött és mindenki használta. A globális konferencia szinte szünet nélkül zajlott, így a különböző időzónák előadók és résztvevők számára is komoly próbatételeket eredményeztek. A San Francisco időzónához igazított program hazai viszonylatban néha hajnali, vagy késő éjszakai előadásokat is jelentett. Az időzónák eltéréseiből adódó fizikai nehézségeket a résztvevők rendre humorosan fogták fel és a szekciók kezdetén gyakran mindenki jelezte, hogy honnan jelentkezett be és ott éppen milyen napszak van. A rendezvény a résztvevők hovatartozását és a folyamatosságát tekintve is globális volt. Technikai probléma alig volt, sőt, szinte kevesebb, mint egy átlagos offline konferencián.

A konferencián készültek kiváló hivatalos fotók, de én igyekeztem én is jeleskedni az archiválásban.

A konferencia történetéhez tartoznak az előadásokon kívüli helyek, történetek és események is:

prezentáció nagyon szép környezetben

virtuális blogroll: el kell kérni egy notecardot, beleírni a szükséges adatokat és bedobni a postaládába, így a blogunk felkerülhet a többiek blogjai közé, amelyeket egy kattintásra olvashatunk és RSS olvasónkba menthetünk

kreatív témához illeszkedő kreatív kialakítású környezet 🙂

multikulturális környezet No.1, nem minden avatar egyforma

multikulturális környezet No.2, nem minden avatar egyforma