Fogalmi rendszerezés valós és virtuális környezetben

Az andragógia MA nappali és levelező csoportjával, a “Távoktatás és eLearning” kurzusnál vegyes oktatási környezetben haladunk előre a félév során. A szerdai kontakt tanórát weben, később visszanézhető megoldással közvetítjük, majd a hallgatóknak blogot kell írniuk az adott hét témájában. Az oktatásszervezés facebook csoportfelületen zajlik, illetve heti rendszerességgel szervezünk virtuális konzultációt Second Life környezetben. A félév első harmadában a távoktatás kurzus tematikája az alapos fogalmi rendszerezésre épül, ahol tisztázzuk a fogalmakat és fokozatosan megkezdjük a hétköznapi nézetek és tévképzetek átformálását. A félév első harmada minden szempontból mérföldkőnek ígérkezett és az elvárásokban végül nem kellett csalatkozni. A hallgatók gondolkodása érezhetően formálódik és már komolyabb kérdések felé közeledhetünk. A blogok egyre jobbak, az első látásra könnyű, valójában pedig nagyon nehéz műfajban egyre jobban és felszabadultabban mozognak azok, akik végül a félévközi gyakorlati teljesítés mellett döntöttek. A virtuális környezetben azt hiszem a többség elérte azt a bizonyos holtpontot, ahonnan már komfortos és jó érzés virtuális környezetben dolgozni és a figyelmet nem a környezet menedzselése, hanem érdemi és tartalmi munka köti le.

Az eLearning fogalomértelmezés bűvkörében a távoktatás, a számítógéppel segített tanulás és a távoktatás húzódik meg. Az első fogalomértelmezési kísérlet erre épült.

A témát virtuális környezetben csoportmunkában dolgoztuk fel. Nem könnyítette a helyzetünket, hogy a konzultáció 21.00 kezdettel késő este indul, illetve most már 19.00-kor is kialakult egy csoport. A virtuális környezetek és az eLearning közötti legnagyobb és legfontosabb különbség a szinkron kommunikáció szükségessége bizony áldozatokat követel. A csoportmunka beszámolója során igyekszünk egy formatív értékelő eljárást csiszolni, amelynek keretei között a résztvevők egymás teljesítményét véleményezik. Technikailag egy új notecard elkészítése és a híres piros postaládába történő bedobásával lehet “szavazni”. A formativitás folyamatra gyakorolt hatását a részben valós időben működő eredményjelző tábla biztosítja.

 

Video streaming by Ustream
A virtuális csoportmunka első tapasztalatai szerint az időkezelés legalább olyan nehéz, mint valós környezetben. Tanárszakos hallgatóknak annak idején a csoportmunkánál mindig tanítottam, hogy a csoportmunka legalább kétszer olyan sokáig tart, mint ahogyan a legmerészebb becsléseink alapján erre számíthatunk. Nincs ez másként virtuális környezetben sem. A virtuális környezetben való jártasság növekedésével arányosan elkezd hiányozni a tanári eszköztárból a metakommunikáció. Nehéz korlátozni, nehéz kontrollálni, hogy se a tanár, se a hallgatók ne beszéljenek túl sokat. A természetes kontrollt valós környezetben részben a metakommunikáció adja, ami itt szinte teljesen hiányzik, így nem lehet a környezet reakciói alapján alakítani egy-egy hozzászólás időtartamát. A metakommunikáció hiánya szinte túlszabályozott oktatási folyamatot követel meg, különben nem működik hatékonyan. Például egy csoport beszámolójánál a csoporttagok nehezen adják át egymásnak a szót, mert nem lehet összenézni, és a “stafétabotot szemkontaktussal” átadni. Mindezt verbalizálni kell, ami újabb idővesztességet jelent, vagy elbizonytalanítja a kommunikáció folyamatát.

Fontos tanulság, hogy az oktatásszervezést előzetesen ki kellene adni, mert a technikai nehézségek bármikor utolérhetik például a tanárt is, így egy tanári szerepre épített oktatási folyamat egy egyszerű áramszünettel, internetkimaradással kudarccal végződhet. Egyszer akár teszt jelleggel is érdemes lenne kipróbálni, hogy a csoport erre hogyan reagálna 🙂

A hallgatói beszámolókban egy korábban soha nem látott motívummal találkoztam. Van olyan hallgató, akinél az SL használattal kapcsolatban a presztízsmotívum jelenik meg. A környezetétől kapott elismerő visszajelzések egy általam korábban nem gondolt motivációs tényezőt vázolnak fel. A virtuális és valós környezet oktatási alkalmazásának elemzésénél, vagy akár a virtualitással való riogatásnál a legtöbb kritikus egyszerűen elfelejti, hogy a virtuális jelenlétet valós környezetben esetenként nehéz megszervezni. Otthoni környezetben ugathatnak a kutyák, elmehet a háttérben egy busz, bejöhetnek a gyerekek, érdeklődő családtagok, akiknek esetenként nehéz elmagyarázni, hogy itt bizony komoly munka folyik és nem játék 🙂 A virtuális környezetbeli jelenlét komoly erőfeszítéseket igényel valós környezetben, amit elsőre nem gondolunk, csak ha sérül ez a bizonyosság. Ilyen szempontból a csoportnak eddig szerintem nagy szerencséje volt.

A virtuális környezet oktatási felhasználásánál fontos szempont, hogy a kommunikációt a lehető leginkább a keretrendszerben biztosítsuk. Egy oktatási folyamat szabályozásánál ez sokszor nagyon fontos lehet, de a tapasztalatok alapján nehéz biztosítani. A virtuális környezet rendszere mindenféle kommunikációra alkalmas, de sokszor a felhasználó számítógépeinek a kapacitását a rendszer alapműködése is teljes egészében igénybe veszi. Ebből kiindulva természetes, hogy ha nem tudják vagy nem akarják a verbális vagy akár a szöveges kommunikációt a kliens programban lebonyolítani. A facebook chat, a skype olyan alternatívák, amelyek a Second Life programhoz képest kisebb erőforrást igényelnek és nagyon is kéznél vannak, vagyis az ezirányú kommunikáció egyszerű és praktikus, éppen ezért nem tiltani kell, hanem beépíteni és felhasználni.

 

Az oktatási környezet színtereinek és eszközrendszerének a fogalmi tisztázásra szintén csoportmunka alapú virtuális foglalkozást szerveztünk. Ennek a foglalkozásnak a tapasztalatai megerősítik, hogy a módszer tanulható és viszonylag hamar elérhető egy optimális hatékonyság. A második csoportmunkára építő konzultáció már gördülékenyen ment, amit a csoportfeladat bizonytalan megfogalmazása sem tudott jelentősen akadályozni. A feladat megoldása során az idő meglepő módon a második csoport esetén már egy ténylegesen is figyelt paraméterként jelent meg. Ez arra utal, hogy az időgazdálkodás is tanulható és gyakorlással formálható. A csoporton belüli kommunikációban nagyon hiányzik, hogy nem lehet “összehajolni”, nem lehet zárt körben a hangerő szabályozásával a verbális közlés hatósugarát, a hallható távolságot szabályozni.

Video streaming by Ustream
Virtuális környezetben a székek használata során visszatérő és rendre vicces helyzeteket alakulnak ki, amikor a jelenlévők véletlenül egymás ölébe ülnek. Valós környezetben ez csaknem elképzelhetetlen, vagy legalábbis a szokásokkal éles ellentétben álló tevékenység. A virtuális környezetben elérhető komfortérzés egyik mutatója, hogy a véletlen egymás ölébe ülést az érintettek nehezen viselik és szólnak, hogy ezen bizony változtatni kell. Virtuális környezetben ennek lényegében semmilyen jelentősége nincs, hiszen nincs személyes tér és az állítható látószög miatt csaknem mindegy, hogy egy szűk környezetben ki hol helyezkedik el. A jelenség utal a komfortérzésre és a személyes tér bizonyos körvonalaira is.