Okostelefon és cipőfűző

Manapság már szinte nincs is olyan hét, hogy ne találkozzunk a digitális és nem digitális nemzedékek közötti különbséget mesterségesen fokozó, tipikusan hangulatkeltő hírrel. A bizonytalan kiindulási pontokra épített merész következtetések célja, hogy az olvasót megdöbbentsék, megbotránkoztassák, hogy végül kimondhassa csendben vagy hangosan, hogy “ezekamaifiatalok” és hogy “bezzegazénidőmben”. Olvasó és hírszolgáltató rendre egymásra találnak a digitális eszközök használatának területén is.

Több hazai hírportál is összefoglalókban ismertetett egy angliai felmérést, amely szerint az angol gyerekek az iPhone telefont azt bezzeg tudják használni, de a cipőjüket meg nem tudják bekötni. Az iPhone használatától messze álló felnőtt ilyenkor nosztalgikusan gondol a cipőfüzőre és máris beindul a megbotránkozás folyamata. Mielőtt csatlakoznánk ehhez a békebeli életérzéshez, tekintsük át a hírt alaposabban, majd gondoljuk oda azt is, amit az eredménysugallmazástól (és önmagát beteljesítő hipotézisektől) sem mentes kutatásból a brit kutatók kifelejtettek.

iPhone alkalmazás, ami különböző cipőfűzőkötési technikákat mutat meg nekünk

A kutatást az angol NPOWER energiavállalat végeztette el. Nincs is azzal gond, hogy ha elektromos árammal és gázzal foglalkozó vállalat tudományosnak látszó kutatásokat támogat, de talán a gyerekek eszközhasználatának ilyenirányú felmérését nem kellene a cég kompetenciaterületéhez tartozónak gondolnunk. Ha jól értem az eredeti cikket, akkor egy túlélési szakértő nagyon megdöbbent az eredményeken. Ez is egy diszkrét jelzés arra nézve, hogy itt bizony merész következtetéslogikával lesz dolgunk, de ne adjuk fel, ahogy egy manapság szerencsére ritkaságszámba menő és csak önként vállalt túlélési kalandot se ad fel könnyelműen az ember.

Az 5-13 éves korosztály egységes felmérése módszertanilag talán nem nagyon szerencsés. Ez a populáció semmiképpen sem mondható homogénnak. Gondoljunk csak olyan egyszerű dolgokra, hogy például ennek a tág időbeli tartománynak az elején még nem tudnak írni és olvasni, a végén pedig már igen. Egy 5 éves gyereket nem szoktunk egyedül hagyni, egy 13 éves pedig mindent megtesz azért, hogy legyenek a felnőttektől távoli pillanatai. Egy ötéves gyerek még semmiképpen sem önálló, de egy 13 éves sok tekintetben már nagyon is önálló. Ha a túlélési szakértő paradigmájából nézzük a kérdést, akkor egy 5 éves gyerek nem akar túlélő táborba menni és azt sem akarja, hogy a szülei magára hagyják miközben elmennek egy ilyenbe. A 13 évesnek már megfordult a fejében a túlélőtábor, esetleg az iskolát éppen ilyen kalandozásnak éli meg. Nézzük az eredményeket! Első körben azokat, hogy mit nem tudnak a gyerekek ebben az életkorban (és természetesen a teljesség igénye nélkül).

  • 91% nem tud megkülönböztetni 3 különböző típusú pillangót. Nem akarom fokozni az elkeseredettséget, de szerintem ez az arány az életkor előrehaladtával fokozatosan romlani fog és egyre kevésbé lesz lehetőség pillangót látni a szabadban.
  • 87% nem tud megjavítani egy defektet. Elképzelem az 5-7 éves gyereket, amikor autó vagy bicikli defektjének a javítását várja el tőle szülő és nagyszülő, esetleg idősebb testvér. Ha a 8 éves idősávot nézem (5-13 éves gyerekek felmérése), akkor szerintem 10 éves alatti gyerek ne akarjon defektet javítani, többek között biciklidefekt esetén ne használjon olyan erősen maró hatású ragasztót, amire rá van írva, hogy gyerektől távol tartandó. 13% képes erre, valószínűleg ők a 8 éves idősávban a 13 éveshez közel helyezkednek el, vagyis a helyzet még akár normális is lehet.
  • 78% nem tud tábortüzet rakni és kb. 78% nem tud felépíteni egy sátrat. Szerintem a felnőttek többsége komolyan megrémülne, ha óvodás gyerekek egyszercsak tábortüzet raknának az óvoda udvarán és mellé nem kuckót építenének kartondobozból és plédekből, hanem kikövetelnék egy katonai vagy tábori sátor önálló felépítésének gyakorlási lehetőségét. 10 kilós kalapáccsal vernék le a hegyes karókat és szervezett fegyelmezett rendben, kötelek és csigák segítségével húznának fel nálunk átlagos 2-3-szor magasabb sátrakat. Egy alsós gyerektől se nagyon várjuk el, hogy tüzet akarjon rakni a szabadban, ellenben ha a kérdést úgy tették volna fel, hogy ki szeretne segíteni ezekben a műveletekben, akkor azt hiszem lelkes 3-4 évesek is jelentkeztek volna.
  • 65% nem tud elkészíteni egy pohár teát. Családonként eltérőek a szokások, de szerintem 8-9 évnél fiatalabb gyerek önállóan ne akarjon teát főzni, vagy egyáltalán ne akarjon gáz- és villanytűzhelyet használni. Nem vagyunk túlélési szakértők, így forrásban lévő vizet is ritkán bízunk 5-6 évesekre és nem mindegy, hogy az olvasni nem tudó gyerek a teák közül a nagymama gyógyteáját, vagy extra erős teát, esetleg egy átlagos gyümölcsteát szeretne felhasználni.
  • 45% nem tud cipőfűzőt kötni, illetve 83% nem tud tengerészcsomót (nyolcascsomót, takácscsomót) kötni. Előbbi nem meglepő, hiszen praktikussági okok miatt a gyerekek és szüleik egy része (talán nem véletlenül) de nagyon kedveli a tépőzáras cipőket. Ezek arányáról nincs pontos adatunk, de nem lennék meglepve, hogy ha elérné az 55%-ot. A bonyolultabb csomóknál a 17% pedig szerintem nagyszerű eredmény, csaknem bizonyos, hogy a teljes népességre vetítve ennél sokkal rosszabb az arány.

 

Nézzünk néhány példát arra is, hogy mire képesek ezek a mai gyerekek!

  • 67% tud DVD-t lejátszani és 58% tud belépni az internetre. Ha valahol szomorúnak kellene lenni, akkor az utóbbi adatnál mindenképpen. Az életkori eloszlásról az adatértelmezés (nyilván véletlen) torzítása miatt nem tudunk eleget, az internethez való csatlakozás miatt érdemesebb lenne keseregni, mint tábortűz és sátorverés miatt. Az internet nem csak a túlélés és kalandos gyerektáborok sorversenyei miatt fontos.
  • 46% tud telefonálni. Szintén nagyon kicsi arány, habár vélhetően ezt durva ellenpéldának szánták a tábortűzzel szemben. Szerintem egy túlélési túránál is fontosabb, hogy egy gyerek legyen képes szinte bármely telefonon elérni bármelyik szülőjét, nagyszülőjét. Erre is csak extrém esetben lehet önállóan szüksége egy 5-7 évesnek, de ismét fontosabb dologról van szó, mint mondjuk a defekt javítása.
  • 42% tud iPhone-t, vagy okostelefont használni és 31% boldogul egy iPaddel. Ezek az arányok a hírértelmezés hazai kontextusában az ellenpéldát igyekeznek kiemelni, hogy ezt bezzeg tudják, de sátort felállítani és cipőfűzőt kötni azt meg nem. Ezeknek a technikai eszközöknek a használata nyilván hozzáférés függvénye is. Milyen érdekes, hogy a hír értelmezésénél ilyenkor nem kerül elő, hogy a digitális technika használata erősen eszközfüggő, ami persze anyagiaktól is függ. Ha az eszközök iskolai használatának arányait néznénk, akkor az lenne az első ellenérv, hogy erre bizony nincs pénze minden iskolának (óvodának). Ha figyelembe vesszük az eszközellátottságot, akkor a hír éppen a digitális nemzedékelméletek ellen van, mert az arány egy 8 éves életkori tartományban bizony nagyon kicsi. Hol van az a digitális bennszülött nemzedék, akik eszközhasználata extrém mértékű, hogy ha 5-13 éves (Z-generációs és alfa generációs) tagjainak csak kevesebb mint fele boldogul egy okostelefonnal?

A hazai hírek címei szerint a gyerekek az okostelefonnal boldogulnak, a cipőfűzővel nem. Okostelefont a felmérés szerint 42% tud használni. Cipőfűzőt 45% nem tud kötni, vagyis feltételezhetjük, hogy 55% meg tud cipőfűzőt kötni. A felérés nem nagyon utal a választ megtagadókra, vagy a tartózkodásra. Ha 55% tud cipőfűzőt kötni, 42% meg meg okostelefont használni, akkor az én értelmezésemben a cipőfűzés bizony jobban megy a gyerekeknek mint az okostelefon használata. Ebből kiindulva az adatok és a hazai hangulatkeltő hírértelmezés némileg ellentmondásban van egymással. Az ellentmondás feloldására javaslom megtekinteni az egyik iPhone alkalmazást.

A hírek azt sugallják, hogy a hétköznapi élet megszokott dolgaiban járatlanok, ellenben a digitális kütyük bűvölésében meg jártasak az 5-13 éves gyerekek. Nem vagyok energetikai cég alkalmazottja, járatlan vagyok a túlélőtáborok kultúrájában, sátort sem tudnék egyedül felállítani (cipőfűzőt tudok kötni, teát készíteni is), de mégis bátorkodom néhány utólagos kérdéssel, feltételezett eredménnyel támogatni a birt kutatásokat.

Ha a címekben az okostelefon szerepelt, akkor induljunk ki ebből. Az okostelefonnal bánni tudó (cipőt fűzni, fára mászni és tábortüzet rakni képtelen) gyerekek X%-a képes az okostelefon és internet segítségével: