A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Multimédia az oktatásban Szakosztálya szakmai napot rendezett “A multimédia szerepe a kutatás és oktatás kapcsolatában” címmel. Az aktív szakmai közéletet szervező szakosztály tagjai barátságos hangulatban és szerény számban gyűltek össze, hogy meghallgassák a tágan értelmezett téma felkért előadóit.
Gulyás István a mobil tanulással kapcsolatban újabb eszközöket és technikai lehetőségeket mutatott be nekünk. A technológiai innováció nagy barátja vagyok, de nehezen tudok megbarátkozni a mobil tanulás gondolatkörével. Kétség nem fér hozzá, hogy aki szeretne, annak nem nehéz megteremteni a lehetőséget a mobil tanulásra. A kérdés inkább az, hogy ki az, aki szeretne bárhol és bármikor tanulni? Különösen igaz a kérdés azokra, akiknek a tanulás általában valami negatív érzéssel társul. A mobil tanulás alapvetően az egyéni, illetve “a csoporton belül mindenkinek egyformán ugyanazt” alapokra építkező egyéni tanulást támogatja. Az egyéni tanulás sokszor félreérthető, mert a legtöbb esetben a differenciált egyéni fejlesztésről szó sincs. A gond nem az, hogy a mobil tanulás egy bizonyos tanulási formát támogat, mégpedig nagyon is vonzó, esetenként erősen motiváló megoldásokkal, hanem az, hogy ennek a kizárólagos támogatása háttérbe szorítja akár a társas tanulási formákat, akár a páros munkát. Természetesen lehet párban is tanulni és az osztálytermi környezetbe a csoport is használhat mobil eszközöket, de a térbeli és időbeli függetlenség megvalósulásakor mégiscsak az egyéni tartalomhoz való hozzáférését (és nem annyira a tevékenységét) támogatjuk. A mobil tanulás jó irány, de a fejlesztett alkalmazásoknak a tartalomhoz való hozzáférés mellett fokozottan meg kellene célozni a tevékenységeket, illetve a társas tanulást is.
A mobil bejelentkezés egyszerűbb feladat, mint a mobil tanulás. (Az 1-1-1 pedig önmagáért beszél.)
Berke József a vörösiszap-katasztrófa utáni kutatási tevékenységekről tartott előadásában a sajnálatos események kicsit más megvilágításba kerültek. A kutatás valóban tartalmazott interaktív elemeket, de a nagyközönség számára való megnyitás úgy tűnik, hogy elmaradt. Ha jól értettem, akkor ennek részben adatvédelmi okai voltak. Fotóblogok és sok már portál is foglalkozott a témával, ami tipikusan jó eset lehetett volna arra, hogy a közösségi tudás valóban interaktívan jelenjen meg a szélesebb tömegek tájékoztatására. A téma iránt megmutatkozó érdeklődés kellően magas volt, az információigény ebből kiindulva hatalmas. A témához sok szálon kapcsolódó információk tematikus és interaktív közlése jó lehetőség lett volna.
Kiss Attila a podcast örökzöld témáját hozta el a szakmai napra. A podcasting a ki nem használt lehetőségek egy sajátos és sok tanulságot felmutató esettanulmánya. Egyrészt kiválóan mutatja, hogy bizonyos területeken a technológia rendelkezésre áll, de a szemléletváltozást igénylő megvalósítás elé az érintettek mesteri módon állítanak fel kifogásokat (általában saját maguknak). A podcasting sokféleképpen értelmezhető és sokféle technikai megvalósítása lehetséges. Bátran ide sorolhatjuk a uStream szolgáltatást is, ami ingyenes és nem igényel különleges technikai hátteret, szerverkapacitás, extra programot, speciális fejlesztéseket, stb. Könnyen elérhető, éppen ezért nagyon kreatívnak kell lenni, hogy kifogásokkal akadályozzuk meg tartalomszolgáltatóvá válásunkat. Engem minden alkalommal megdöbbent, hogy ha olyanokkal találkozom, akik eddig ezt nem ismerték. (Számukra persze segítség az ismeretlennel szemben meglévő ősbizalmatlanság…) A uStream a professzionális podcast szolgáltatásoknak komoly ellenfele, amely jelenleg, véleményem szerint, a nemes küzdelemben nyerésre áll. A hosszútávú előny nem a könnyű üzemeltetésből, hanem ennek a hosszútávú következményeiből épül fel. A uStream általában szerkesztetlen videókat tartalmaz, az élő és rögzített közvetítés minden kockázatával. Vágott és szerkesztett, esetleg tartalmilag is formált anyagok körülményesebb feltöltése helyett hozzászoktatja a felhasználót a közlés természetességéhez és szabadságához, és ez a legveszélyesebb. A felhasználó megszokják, hogy nem kel szerkeszteni, nem kell formázni, nem kell vele foglalkozni és ezek után egy szerkesztett podcast végtelenül körülményes, még akkor is, ha egyébként csodálatos technikák segítik a munkát.
a nagy kérdés, hogy melyik gomb a releváns az adott helyzetben?
Magyar Miklós előadása (Multimédia az oktatásban) tartalomban messze meghaladta a címben vállalt kötelezettségeket. Hallhattunk változó tanárszerepről, sokféleképpen előkerültek didaktikai kérdések, didaktikai feladatok, felnőttképzési problémák, felsőoktatás, társadalmi környezet. Az elméleti összegzés valójában egy komplex nézetrendszert vázolt fel.
A szervezők nekem a “Tanítás és tanulás digitális környezetben” címet és témát szánták. Az szakmai nap záróelőadásában igyekeztem reflektálni a korábbi előadások témáira, elsősorban a mobil tanulás és a podcasting voltak a kiemelt területek. Szerintem a korszerű technika egy meglepően régi pedagógiai személetmódod erősít és nem járul hozzá a módszertani fejlődéshez.
Igyekeztem több példában is bemutatni, hogy a technológia használata nem hozza magával a szemléletváltást, sőt, ez minél inkább időben elhúzódó folyamat lesz, annál inkább csökken az esélye a pedagógiai kultúra érdemi változásának. Sokan elhiszik, hogy a korszerű technika látható következményei már egy jobb és hatékonyabb pedagógiai környezetet jelentenek, miközben nem egyszer az instruktivitás, a tevékenység-központúság háttérbe szorulása figyelhető meg. Részemről nagy a várakozás egy digitális reformpedagógia felé.