2012. március hónap bejegyzései

1 órán keresztül 1 kandela

Középiskolás koromban elámultam, amikor a fényerősséget tanultuk. A jelenségek méréseknél általában minden olyan természetesen bonyolult volt és ez így volt akkor is, amikor az alapvető mértékegységekhez értünk. Lenyűgözött, hogy az egységes meghatározást milyen pontossággal lehet (és kell) megadni. Ehhez képest fura érzés volt, amikor a fényerősségre egyszercsak azt mondtuk, hogy a mértékegysége 1 kandela, ami megközelítőleg 1 viaszgyertya fényerőssége. Az internet információ- és kommunikációáramlásában is érdemes lenne kidolgozni az alapegységek rendszerét. Természetesen legtöbbünknek a lájk ugrik be, mint alapegység, de ezzel én nem értek egyet. Tovább a folytatáshoz

Virtuális és online születésnapok

Fordulópontok hetét tapasztalom online és virtuális életemben. 2008. március 21-én, vagyis ma 4 évvel ezelőtt regisztráltam Janos Waldron nevű avataromat a Second Life virtuális környezetbe. Emberi megjelenést választottam akkor és ennek megfelelően cselekednék most is. Az elmúlt években az avatarom, mint virtuális megjelenésem nem sokat változott. Mindig is az volt a szándékom, hogy amennyire csak lehet, saját magam valós képére formáljam és továbbra is ezt az irányt szeretném követni. Sajnos az avatar szerkesztésében nem vagyok túl ügyes, illetve nem szánok rá elég időt és egyelőre csak szeretném ha hasonlítana, de alaposabban megvizsgálva sajnos ez nem mondható el. Ha a virtuális környezetet kommunikációs plattformként értelemezem (mostanában ez áll hozzám a legközelebb), akkor az avatar megjelenésének komoly jelentősége lenne, csaknem akkora, mint valós környezetben való megjelenésünknek. A virtuális környezet technikai szemléletű megközelítésében az avatar külsője teljesen közömbös, hiszen kommunikálni, tevékenykedni bármilyen megjelenéssel egyformán lehet. Tovább a folytatáshoz

Több mint jó gyakorlat, virtuális kultúra

Az 5. VIRTUAL WORLDS – BEST PRACTICES IN EDUCATION konferenciáról legalább háromféleképpen kellene írni. Egyrészt a konferencia minden korábbihoz képest gazdag, sokszínű, érdekes és határozottan felfelé ívelő szakmai tartalma lehetne elemzés tárgya. Másrészt nem szabadna elfelejteni, hogy egy olyan globális rendezvényről van szó, amit virtuális környezetben rendeztek meg. Tapasztaltnak gondolt konferenciaszervezőként mondhatom, hogy kifogástalan munkát végeztek, valódi konferenciaélményt kaptunk. Harmadrészt ez a rendezvény, illetve ez a korszak mérföldkő a virtuális környezetekről való gondolkodásban, vagyis most valami változik, fordulópont környékén járunk. Tovább a folytatáshoz

Fogalmi rendszerezés valós és virtuális környezetben

Az andragógia MA nappali és levelező csoportjával, a “Távoktatás és eLearning” kurzusnál vegyes oktatási környezetben haladunk előre a félév során. A szerdai kontakt tanórát weben, később visszanézhető megoldással közvetítjük, majd a hallgatóknak blogot kell írniuk az adott hét témájában. Az oktatásszervezés facebook csoportfelületen zajlik, illetve heti rendszerességgel szervezünk virtuális konzultációt Second Life környezetben. A félév első harmadában a távoktatás kurzus tematikája az alapos fogalmi rendszerezésre épül, ahol tisztázzuk a fogalmakat és fokozatosan megkezdjük a hétköznapi nézetek és tévképzetek átformálását. A félév első harmada minden szempontból mérföldkőnek ígérkezett és az elvárásokban végül nem kellett csalatkozni. A hallgatók gondolkodása érezhetően formálódik és már komolyabb kérdések felé közeledhetünk. A blogok egyre jobbak, az első látásra könnyű, valójában pedig nagyon nehéz műfajban egyre jobban és felszabadultabban mozognak azok, akik végül a félévközi gyakorlati teljesítés mellett döntöttek. A virtuális környezetben azt hiszem a többség elérte azt a bizonyos holtpontot, ahonnan már komfortos és jó érzés virtuális környezetben dolgozni és a figyelmet nem a környezet menedzselése, hanem érdemi és tartalmi munka köti le. Tovább a folytatáshoz

Okostelefon és cipőfűző

Manapság már szinte nincs is olyan hét, hogy ne találkozzunk a digitális és nem digitális nemzedékek közötti különbséget mesterségesen fokozó, tipikusan hangulatkeltő hírrel. A bizonytalan kiindulási pontokra épített merész következtetések célja, hogy az olvasót megdöbbentsék, megbotránkoztassák, hogy végül kimondhassa csendben vagy hangosan, hogy “ezekamaifiatalok” és hogy “bezzegazénidőmben”. Olvasó és hírszolgáltató rendre egymásra találnak a digitális eszközök használatának területén is.

Több hazai hírportál is összefoglalókban ismertetett egy angliai felmérést, amely szerint az angol gyerekek az iPhone telefont azt bezzeg tudják használni, de a cipőjüket meg nem tudják bekötni. Az iPhone használatától messze álló felnőtt ilyenkor nosztalgikusan gondol a cipőfüzőre és máris beindul a megbotránkozás folyamata. Mielőtt csatlakoznánk ehhez a békebeli életérzéshez, tekintsük át a hírt alaposabban, majd gondoljuk oda azt is, amit az eredménysugallmazástól (és önmagát beteljesítő hipotézisektől) sem mentes kutatásból a brit kutatók kifelejtettek. Tovább a folytatáshoz

Tanítás és tanulás digitális környezetben

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Multimédia az oktatásban Szakosztálya szakmai napot rendezett “A multimédia szerepe a kutatás és oktatás kapcsolatában” címmel. Az aktív szakmai közéletet szervező szakosztály tagjai barátságos hangulatban és szerény számban gyűltek össze, hogy meghallgassák a tágan értelmezett téma felkért előadóit.

Gulyás István a mobil tanulással kapcsolatban újabb eszközöket és technikai lehetőségeket mutatott be nekünk. A technológiai innováció nagy barátja vagyok, de nehezen tudok megbarátkozni a mobil tanulás gondolatkörével. Kétség nem fér hozzá, hogy aki szeretne, annak nem nehéz megteremteni a lehetőséget a mobil tanulásra. A kérdés inkább az, hogy ki az, aki szeretne bárhol és bármikor tanulni? Különösen igaz a kérdés azokra, akiknek a tanulás általában valami negatív érzéssel társul. A mobil tanulás alapvetően az egyéni, illetve “a csoporton belül mindenkinek egyformán ugyanazt” alapokra építkező egyéni tanulást támogatja. Tovább a folytatáshoz

A sosem alvó csoport

A cím inspirátora nem a híres város, hanem a híres film volt. További párhuzamokat keresni vagy nem érdemes, vagy várhatóan kockázatos, de az érzés találó és a filmbéli produktum a mi alanyunkkal kiváló összhangban van. A rendező itt és ott is ismert okok miatt nem szólhat bele az eseményekbe, majd végül, ami elkészül, az a lokális és elfogadott mérce szerint már menet közben is reménytelennek látszik, de egy másik kontinensen olyannyira megértik, hogy nagyon is jónak tartják 🙂 A csoport valóban sosem alszik, mert ha a facebook felületre bármikor visszatérünk, akkor csak elvétve akad olyan pillanat, hogy nem történt valami, amióta ottjártunk. Nem lehetünk nyugodtak és gyanútlanok még a reménytelenül hajnali időpontokban sem. Tovább a folytatáshoz