A mozdonypedagógus fogalmát leggyakrabban Báthory Zoltántól hallottam, olvastam. Így nevezte azokat a pedagógusokat, akik maguk után húzzák kollégáikat, a változásokra, megújulásra nehezebben reagálóbbakat. Divatos szóval ma talán azt mondhatnánk, hogy multiplikátorok, de ez a szó nem adja vissza az elkötelezettséget, a lendületet, azt a dinamikus energiát, amit egy mozdony képvisel. A mozdonypedagógus nem a pedagógus-továbbképzési piac üzleti alapokon (is) motivált tagjai, aki szívesen vállal szerepet közeli és távoli kollégáinak a továbbképzésében. A mozdonypedagógus “csak” egy pedagógus, aki a körülötte akár meg is változó oktatási világban egyértelmű elvekkel, kikezdhetetlen szándékkal, másokat inspiráló lelkesedéssel halad azon az úton, ahol lehet hogy mindenkinek kellene, de a többiek még nem tudnak, nem mernek, vagy leginkább még nem akarnak elindulni.

A mozdonypedagógus eltökéltsége kikezdhetetlen, ami önmagában is figyelemreméltó némely pedagógiai kérdésben, de másokat egészen egyszerűen magával ragad és ha kell, akkor húz is, akár a mozdony. A mozdonypedagógus nagyon ritka. Ha valaki nem hiszi, akkor keressen rá a google keresőjével. A találatok száma úgy aránylik más témákra kapott találatok számához, mint napjaink mozdonypedagógusainak a száma a közoktatásban dolgozó pedagógusok számához. A Sulinetwork a digitális mozdonypedagógusok közössége, a Sulinetwork Konferencia pedig a közösség évente esedékes találkozása.

a közösség offline produktivitása egy átfestett este után

A hivatalos megnyitó és a TÁMOP fejlesztéseket bemutató előadások utána a 2012-es Sulinetwork konferencián 3 plenáris előadás szerepelt a programban. Hunya Márta a közoktatás digitális digitális (ön)értékelésének kiváló rendszeréről, eLemérről beszélt nekünk. Az ismert projektet hallgatva végig az járt az eszemben, hogy hogyan lehetne felsőoktatásban is meghonosítani és ebben az esetben milyen nevet is adhatnánk a projektnek. eLemér és Moodle házasságának gondolata alapján végre megtudtam, hogy a moodle valójában nő. Azóta bizonytalan vagyok a Mahara nevű ePortfolió rendszerrel kapcsolatban. Molnár Gyöngyvér számítógépes fejlesztő játékok eredményességéről beszélt nekünk és az előadás mindenkit megerősíthetett abban, hogy a játék nem játék és a technikai lehetőségeket még egyáltalán nem használjuk ki a fejlesztésekben. A kutatás valójában egy kutatási-fejlesztési projekt, ami hétköznapi gyakorlatban is szokatlanul hasznosíthatónak tűnt.

Korábban én is felkérést kaptam plenáris előadásra. Igyekeztem meggyőzni a hallgatóságot arról, hogy a nyitott osztálytermek iskolája mennyivel értékesebb és hasznosabb lehet az iskola összes szereplőjének. A technika önmagában nem fog megváltoztatni semmit, az eredményesség növeléséhez szándék, szemléletváltás is szükséges.

Video streaming by Ustream

Az előadás könnyen félreérthető, hiszen ezek a gondolatok evidensek, ugyanakkor a beszélgetések és az online tapasztalataim alapján legfeljebb csak az elvek szintjén. A változás nehéz és lassú folyamat. Talán több időt kellene hagyni a teljes szemléletváltáshoz, hiszen a csoportmunka és az egyéni különbségekről való gondolkodás is nehezen került be a közoktatási gyakorlat hétköznapjaiba. Az információs társadalom kérdést tesz fel az iskola által érintett összes szereplőnek. A társadalmi környezetnek, a szülőknek, a gyerekeknek és a tanároknak is. Az iskolát minden szereplő igyekszik a saját maga kerítésével körbezárni és a többiek kerítésén diszkréten átlépni, esetleg átugrani. A technológia adott ahhoz, hogy ez reménytelen kerítésépítő vállalkozás feleslegessé váljon és mindenki járkálhasson ki és be, szándékai szerint. Ha a kerítések állnak, akkor a tanuló az információs társadalom polgáraként nem szívesen megy be, a pedagógus bemegy (és képes elfelejteni, hogy az információs társadalom és IKT vívmányait az élet bármely más területén igyekszik hasznosítani, csak a munkájában nem, és ezt a gondolatot szem előtt tartva) nem is akar kimenni. A 3 nap alatt több beszélgetőtársam is akadt. Volt aki jelezte, hogy tavaly mintha ugyanezt mondtam volna. Meg is kellett kérdeznem, hogy miért, úgy látja, hogy azóta történt valami jelentős változás úgy általában? Volt aki a technikai körülmények elégtelenségéről próbált (sikeresen) meggyőzni. Volt aki jelezte, hogy online sokkal nagyobb a jelenlét mint azt mi gondoljuk és nem kell kiemelni azt, hogy a “tanárok” című facebook oldalt csak 2-en kedvelik a kb. 3,5 millió hazai felhasználóból.

Hogyan ismerhetjük meg a folyót? Ha mellette haladunk? Ha átmegyünk a mások által készített és mások által már kipróbált hídon? Ha elindulunk a jégen, ahol a lábnyomok csak odafelé vezetnek? (átértek, vagy elsüllyedtek a többiek?)

Én nem érzem úgy, hogy az információs társadalom intézményesített iskolájánál járnánk. A helyzet kicsit emlékeztet arra, amikor egy pedagóguskutatás eredményei azt mutatták, hogy a pedagógusok meg vannak győződve arról, hogy gyermekközpontúak, miközben a válaszaik alapján mérhető meggyőződésükkel párhuzamosan (és ellentmondásosan) valójában nem is azok. Fennáll a veszélye annak, hogy az érintett pedagógusok túl mohón sietnek az IKT svédasztalához és hamarabb lesz vége a társas vacsorának, mintsem áttekintenék a választékot. A választék jelenleg amúgy ijesztő. Olyan mértékű a tanítást és tanulást segítő alkalmazásokból és eszközökből a túltermelés, hogy a kínálat is szinte áttekinthetetlen. A jó gyakorlatnak egészen egyszerűen nincs ideje kialakulni, mert mire a technika és a módszertan egymást támogató rendszerének működése egy adott esetben alaposan leírható lenne, addigra már elavult és a résztvevők rohannak felfedezni egy másik megoldást (mert nem akarnak lemaradni a többi felfedezőhöz képest). Ezzel a hatással számolni kell, mert ez egyeseket elriaszt, másokat pedig indokolatlan magabiztossággal tölt el a saját helyzetük megítélésével kapcsolatban. A konferencia twitterforgalmazása, vagy a sulinetwork facebook oldal nem kék logós bejegyzéseinek száma erre jó példa volt. Ha az elvek már unalmasak, akkor szívesen elhisszük, hogy már nem is kellenek, mert már annyit hallottuk őket, hogy biztosan meg is valósultak. Észrevennénk ha mégsem? Az információs társadalom fogalma hamarabb kopik el mintsem érdemben megjelenne az iskolaelméletekben. Bízom benne, hogy nincs igazam és a pedagógusok tömegesen fognak nekem írni olyan linkeket, ahol az iskolai tartalommegosztás produktumait rendszeresen és interaktívan láthatom majd.

 

a kutatás, fejlesztés, oktatás hullámainak interferenciája

 

Legnagyobb meglepetésemre a konferencián a szakmai zsűri döntése alapján a konferencián SULINETWORK-díjat kaptam. A hivatalos indoklás szerint: “…kiemelkedő tevékenységéért, amellyel hozzájárult a digitális írástudás fejlesztésének pedagógiai-módszertani támogatásához, valamint az info-kommunikációs technológia újszerű oktatási alkalmazásának elterjesztéséért.” Nem számítottam rá és nagyon kedves meglepetés volt. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki a jelölés közben rám gondolt, vagy később rám szavazott, illetve gratulált a díjhoz. Ez a díj számomra kötelezettségvállalás. Igyekszem ezután is úgy dolgozni, hogy az előbb felsoroltak ne gondolhassanak mást. Ha a díj felületén lévő interferencia hullámokat kell értelmeznek, akkor azt hiszem a kutatás, fejlesztés, oktatás hullámainak találkozásáról van szó.

 

az új SULINET portál felülete

 

A szombat délelőttöt az új SULINET portál megismerésével töltöttem és nagyon pozitív benyomásom alakult ki. Egy kicsit hasonló az érzés az eLemér projekthez, itt is folyamatosan azon gondolkodtam, hogy a felsőoktatásban hogyan lehetne hasznosítani az új portált (túl a tanárképzésben való kötelező bevezetésén.) A felület kellemes, nyoma sincs a korábban sokak által élesen bírált áttekinthetetlenségnek (amivel én nem is nagyon értettem egyet.) Egy délelőttnyi használat után is könnyen navigáltam, szinte észre sem vesszük, hogy oktatási portálon járkálunk. Talán túlzás, de a felülethasználat érzése közelít a Google+ irányába és szerintem kicsit akár meg is haladja a LinkedIn-nél tapasztalható felhasználói élményt. A portál zárt, a like = taps, a közösségek kialakításának az alapja a közös munka, közös érdeklődés, ami közös csoporttagságokon alapul és nem szükséges ismerősöket gyűjteni. A zártság és nyitottság kérdésben lehetne megfontolni, hogy egy közösségi tevékenységet mennyire lehet átláthatóvá tenni, de ebben az esetben olyan funkciókat szeretnénk fejlesztetni, amelyek más rendszerekben már megvannak és itt is gond nélkül használhatók. A tanárok és tanulók számára komoly feladat lesz kifogásokat keresni, hogy miért is nem akarják használni. Az örökké érvényes “csak” mellett aligha lehet érvelni. Részemről nagyon várom, hogy élesben is induljon, mert a tesztelés alatt létrehoztam a pedagógus bloggerek csoportját, amit szeretnék menedzselni és szeretném összegyűjteni az oktatásközeli témában blogoló kollégákat. A dokumentummegosztás, a hírmagazin és tudásbázis a közösségek mellett olyan funkciók és szolgáltatások, amelyek az online portálok oktatásban felhasználható előnyös és szükséges tulajdonságait egyesítik. Fejlesztési szakaszban láttam hasonló céllal készülő rendszert, voltak jó megoldások is, de ebben a fejlesztésben érződik, hogy van mögötte pedagógiai koncepció, egyszóval ki van találva.

 

csoportfoglalkozás virtuális környezetben

A vasárnap délelőtt valós és virtuális környezetben telt, ahol segítettem egy workshop interaktív munkálataiban. Jó volt olyan pedagógusokkal együtt tölteni egy délelőttöt, akik a virtuális oktatási környezetben a lehetőségeket igyekeztek meglátni és nem az ellenérzéseik (számunkra sokszor már unalmas) gyűjteményének hangot adni. Nem kellett senki meggyőzni arról, hogy ez nem a világvége és az elszemélytelenedés kezdete, a kontakt oktatási tevékenység és ezzel az iskolarendszer felszámolásának megkezdett sötét útja. A technika nem segítette a munkánkat, de a kollégák pozitív hozzáállása és kíváncsisága ellensúlyozta ezt. A virtuális oktatási környezetek technológiájának elterjedésére még nem érkezett el az idő. Ritkán találkozunk innováció nyitott pedagógusokkal, pedig az IKT terület folyamatos és gyors változása bőven ad lehetőséget, hogy valaki digitális mozdonypedagógus legyen.