Tavaszi módszertani kísérleteink

Sablonosan nyugodt tavaszi félév helyett ismét nekiláttunk, hogy módszertani kísérletekkel, innovatív oktatási megoldásokkal próbálkozzunk a következő néhány hónapban. A digitális korszak egyik nagy vívmánya, hogy a megoldható mértékű nehézségek leküzdésének gyümölcse lehet az oktatásban régen és ritkán látott kísérletek sorozata. Egy hagyományosan offline környezetben a kísérlet (amiben általában tevékenységet, folyamatot, tartalmat próbálunk manipulálni) meglehetősen körülményes, ellenben online és virtuális környezetek felhasználásával az idő változatlansága mellett a tér problematikája csökkenthető. Az online tevékenység sokkal könnyebben módosítható, a rögzült sablonok alacsony számossága lehetőséget teremt, hogy partnereket találjunk szokatlan módszertani megoldásokra.

A tavaszi félévben az ELTE PPK andragógia ma hallgatók Információtudomány és média a 21. században című kurzus adja az egyik kísérleti területet. Ismét megpróbálkozunk azzal, hogy a szervezett, zárt oktatási forma (kötelező felsőoktatási kurzus) mellett lehetőséget adunk a hallgatóknak, hogy konnektivista módszertannal támogatott folyamatban kerüljenek kapcsolatba ezekkel a témákkal. (Az utóbbi mondatot többször át kellett írnom, hiszen nem megtanulják, nem elsajátítják a tananyagot és különben is a tevékenységen lesz a hangsúly a tartalom helyett…) A kísérlet egyik célja, hogy pontosabb képünk legyen arról, hogy a felsőoktatásban a hallgatók hogyan viszonyulnak egy ilyen didaktikai értelemben nyílt oktatásszervezési formához. Az internet forrásgazdagsága és a közösségi nethasználat terjedése kibontakozási területet ad a nyílt képzéseknek. Az online forrásmegosztás, online tanulás sok embert vonz és a népszerűsége már-már olyan merész helyzetet teremt, ahol el lehet képzelni, hogy az iskola az internet egy konkrét portálja lesz. Az iskolátlanítással nem is lenne nagy gond, különösen hogy ha jelentős hatása lenne a megmaradó közoktatás hétköznapjaira, de sajnos a legtöbb ilyen kezdeményezés nagyon tartalomközpontú. A cselekvés pedagógiája egyelőre inkább offline állapotban, innovatív pedagógus osztálytermeiben valósul meg és megdöbbenve láthatjuk, hogy a tartalomközpontúság hogyan válik természetessé ha korszerű online tanulási környezetről beszélünk. Lehet hogy a konnektivista módszertan sikerére még éveket kell várni, de egy ilyen oktatási kísérlet segíthet abban, hogy a tevékenységközpont online tanulásnak legalább esélye legyen.

 

erősebb-e a skálafüggetlen hálózat az oktatásban mint a képen látható csomópontok és kapcsolatok?

A konnektivista kurzus megbeszélésének két tapasztalata máris van. Az információs társadalom által kínált áttekinthetetlen forrásgazdagság ellenére a hallgatók nem botránkoznak meg azon, hogy ha egy kurzus tartalmi határai szűk és előre megadott határok között maradnak. Nem szabad magunkat azzal áltatni, hogy egy kurzus kötelező, vagy akár ajánlott szakirodalma bőséges, a tanári előadás teljes, hiszen a webes forrásokhoz képest gyakran mindez együttesen s elhanyagolható. Nehéz elfogadni azt is, hogy egy jól sikerült konnektivista folyamatban olyan mértékű az információáramlás, hogy az egyén számára teljesen egészében biztosan nem áttekinthető és biztosan nem feldolgozható. Meg kell tanulni együtt élni azzal, hogy bizony több információ van, mint amit a tanulásban fel tudunk használni. A csoport a következő szerdán indul, szerencsére elég sokan csatlakoztak. Úgy tűnik, hogy a 100 fős kritikus határtól elmaradunk, de a web2 jártasság érzékelhetően jobb, mint a korábbi kísérleteknél. Sajnos kevés külsős résztvevő van, ami nem tesz jót a csoportfolyamatoknak. A kísérlet egyik külön tanulsága lesz, hogy konnektivista módszertannal támogatott oktatásra hogyan és milyen hatékonysággal alkalmazható a facebook, mint kommunikációs környezet.

 

Online környezet mellett ebben a félévben virtuális környezetben is kísérletezünk. Korábban is volt már néhány oktatási próbálkozásunk, ahol virtuális környezetet használtunk, de a mostaniak sok mindenben eltérnek majd ettől. Az egyik csoportban egy virtuális könyvolvasó közösséget indítunk útjára. A szervezési kommunikációra itt is facebook csoportot használunk, de a tényleges tevékenység kizárólag Second Life virtuális környezetben zajlik majd. A másik csoportban magyar érettségi felkészítő csoportfoglalkozások kezdődnek virtuális környezetben (MEVE 2012). Itt is számítunk tanulók és innovatív tanárok csatlakozására, a kommunikációs plattform ebben az esetben is egy facebook csoport. A harmadik virtuális csoport az andragógia MA távoktatás kurzushoz kapcsolódik. Ennél a kurzusnál a kötelező andragógia kurzus választható megoldása, hogy a hallgatók blogbejegyzésekkel és virtuális környezetben lefolytatott csoportos megbeszéléssel, vitával teljesítik a tanulási feladatokat. A távoktatási témák virtuális beszélgetéseire bárkit szívesen látunk (Virtuális távoktatás), hogy ha belép a kapcsolattartási kommunikációt biztosító facebook csoportba és avatárját az előre megadott időpontban elhozza a virtuális csoportfoglalkozásra. Ma már nem mondható különlegesnek az online tanítási vagy tanulási tevékenység. A virtuális oktatási környezetek kísérletei egy lépést jelentenek abba az irányba, amikor egy 3D avatar birtoklása és tanulásra való felhasználása éppen olyan természetes legyen, mint ma egy online tanulási környezet, esetleg az oktatási célra felhasznált facebook.