A facebook használatnak mindig egy értékes mérföldköve, amikor az ember elgondolkodik rajta, hogy érdemes-e változtatni felhasználói szokásain vagy minden mehet tovább, ahogy eddig? Vélelmezhető, hogy ez sok felhasználónál előbb vagy utóbb előkerül és talán nem is olyan ritkán lesznek következményei. A facebook majdnem olyan jó, mint a google plus. A timline különösen jó a családi naplózáshoz, erről már írtam egy korábbi bejegyzésben. A médiaelemek könnyű kezelhetőség, a megosztás testreszabhatósága és az is, hogy mindenki ott van, akivel valamit meg akarunk osztani, mind-mind abba az irányba mozdít el, hogy a megunás vagy a függőség, vagy a tematikus informálódás mellett a naplózás is lehet felhasználási alternatíva. A családi album, vagy más személyesebb tartalmak megosztására persze (joggal) megremeg a kezünk a billentyűzet felett, hiszen ha egyszer feltöltöttük, akkor utána már bármi történhet vele. Nem jellemző persze, de ha egyszer minden profil és minden beszélgetés nyilvános lenne egy rendszerhiba miatt, akkor azt hiszem sok idővonal venne éles kanyart önként vagy kényszer hatására.

timeline pillanatfelvétele

A szép és végletekig praktikus környezet nagyon csábító és az adatvédelmi félelmek megoldás után kiáltanak. A felhasználó ilyenkor elgondolkodik, hogy bezzeg egy saját facebook milyen jó lenne, hiszen ott minden adat és információ felett rendelkezhetünk. A szerverterületek bérlése ma már bőven megfizethető, így megfelelő rendszerrel a kezünkben akár ki is léphetnénk a nagy kék testvér bűvköréből és elkezdhetünk lájkolni egy másik rendszert. Nem kell sokat keresni. A Diaspora filozofikus alapokon kínál alternatívát és szabadon dönthetünk a megosztásban. Az elv kiváló, de gyengesége, hogy a facebook hibából indul ki, ami inkább jó rejtett marketing, mint  paradigmaváltás. A Socialengine profi, esztétikus és látnivaló több, mint egy ellenreakció. Az ára megfizethető és sok dolgot tud, ami nagyon erős csábító hatás. A kérdés itt abban áll, hogy ha a Google+ körök kialakítására és menedzselésére nem fordítunk elég időt, akkor mivel számolhatnánk egy teljesen külön rendszer felhasználói csoportjainak tervezésénél? A Dolphin is zavarbaejtő lehetőség, az egyre inkább fapados NING facebook felé terelt, nyilván nem véletlenül népszerű változata. Ha nagyon wordpress és joomla, illetve moodle érzésünk támad a demó használata során és kedveljük a kihívásokat, akkor van még lehetőség próbálkozni. Saját rendszer esetén az adatvédelemmel kapcsolatos aggódásokat gyorsan fel is váltaná a rendszer üzemeltetésével kapcsolatos aggódások sorozata. A magyar szerver magyar rendszergazdája nyilván sokkal kíváncsibb egy ilyen rendszerben tárolt adatokra, mint a facebook magyarul valószínűleg nem tudom és mások dolgaiban nem is kotorászó informatikus alkalmazottja. Idegeskedhetünk a rendszerfrissítések miatt, illetve a nyílt forráskodú megoldások csaknem annyira támadhatóak, mint amennyire a facebook igyekszik a nehezen kezelhető adatvédelemmel a megosztást előnyben részesíteni a meg nem osztással szemben.

az online közösség “a jég hátán is megél”

Ha mégis lenne egy ilyen rendszerünk, akkor bizony gondot kellene fordítani a jogosultságok kezelésére és ki kellene találni az ügyfélszolgálatot és a jelszócsere is értékes időt venne el. Szinte hetente lehet átgondolni, hogy kikkel mit osztunk meg és mit engedünk nekik a családi facebook-ban. Egy-egy egyszerűbb családi vita a rokonsággal igencsak súlyos következményekkel járna egy ilyen rendszerben. Komoly kérdés lenne, hogy ha a felhasználók nem mennek át tömegesen a Google+ felé, akkor miért is térnének vissza hozzánk, a családi rendszerbe? Hirtelen szembesülnénk azzal, hogy kedvenc okostelefonunk számos facebook alkalmazása mellett nem kínál biztos és megszokott, egyszerű, gyors, praktikus, agyonfejlesztett megoldást a tartalommegosztásra. Telepített rendszereknél persze akadnak kivételek. Egyszerűbben fogalmazva: nem nagyon van olyan alkalmazás, ami ugyanúgy képes távolról kezelni a rendszerünket, mint más alkalmazások a facebook rendszerét. Komoly bosszúságokat szenvednénk el az adatvédelmi szorongások feloldásáért cserébe és heteken belül kiderülne, hogy nem érte meg.

nem mindegy, hogy hol hagyunk digitális lábnyomokat

Kezdem feladni az EGY NAGY rendszerrel kapcsolatos vágyaimat. Ma már külön kutatást lehetne szervezni arra, hogy ki melyik közösségi portál miért és mennyit és mennyire használja. A Sulinet közösségi portál indulásával egy újabb vonal erősödik még tovább, így nemsokára olyan kínálat lesz, ami a felhasználói szokásokat végtelenül specifikussá teszi. A gép fagylalt általában csoki és vanília (de soha nem több mint 4 íz), a főzött fagylalt esetén pedig egészségügyi kockázat nélkül nehéz végigkóstolni a kínálatot. Nincs ez másként a közösségi portáloknál sem. A kínálat hatalmas, dönteni kell, mindenre nem jut idő és igazából minden nem is kell, a döntés az érdekes. Az információ fogyasztásának szokásaiban (vannak) lesznek menzák, éttermek, kávézók és kapkodó állva evések, vagy gyorsétkezdék, illetve állófogadások. Ha egy nagy rendszer nem is lesz, abban bízhatunk, hogy kapunk lehetőséget a követésre, mert végső soron nem a rendszer az érdekes, hanem az emberek és csoportok, legyen bármely közösségi portál lakói.