Virtuális? Nemzedék? Virtuális nemzedék?

A IV. Oktatás-Informatikai Konferencia két szekciójában is aktívan közreműködtem előadóként. A két különálló kutatás és ebből adódóan a két külön előadás eddig a blogbejegyzésig nem kapcsolódott össze bennem, de így átolvasva egészen új ötleteim támadtak a generációs nemzedéki modell megmentésére 🙂 Természetesen nem gondolom komolyan, hogy egyszercsak lesz majd egy virtuális nemzedék, akik nem csak a digitális nemzedékkel szembeni elvárásokat teljesítik, hanem ezen túlmutatva, tudatos választással aktívan használják a virtuális környezeteket is. Ennek ellenére pár percig jó volt eljátszani a gondolattal.

A virtuális oktatási környezet kutatás eredményei közül néhány, leginkább “kutatás közben” jellegű eredményt ismertettem az első előadásban. A kutatás két fókuszpontja a térlátás és tárhasználat, illetve az attitűd volt. A térhasználat pontos leírása elsősorban a környezetfejlesztéshez járulhat hozzá. Az előzetes eredmények alapján a felhasználók többsége az interakciót keresi és kevésbé foglalkozik a környezet passzív részeivel. A tér kihasználása, a térben való mozgás és elmozdulás a várthoz képest kisebb, vagyis a felhasználói nézőpontból elegendő lehet egyszerűbb és praktikusabb környezetek kialakítása is.

[slideshare id=11450945&doc=slollejanosivoktinf-120206150600-phpapp02]

Érdekesen alakul az virtuális környezettel kapcsolatos attitűd is. Egyelőre még kevés vizsgált személy válaszainak elemzése alapján, de elég határozottan állíthatjuk, hogy a felhasználók nem tudatosan döntenek 1-1 keretrendszer használata mellett. A személyességnek van egy olyan határértéke, amit már nem szeretnek átlépni. Az online eszközökkel szembeni fő kifogás sokáig az volt, hogy túl személytelen és elidegeníti egymástól az embereket. Ehhez képest a virtuális környezetek valószerűsége sokaknak furcsa és nehezen elfogadható. A Second Life helyzete a “technikai hype” görbén nehezen meghatározható, de vélhetően közel áll a mélyponthoz, vagyis nemsokára fellendülés várható. A felhasználók érdeklődése a virtualitással kapcsolatban vegyes, alapvetően passzív. Meglepő eredmény, hogy szerintük egy gyakorlott Second Life felhasználó naponta kb. 6 órát tölt el a virtuális környezetben, ami a komoly vizuális és auditív terhelés miatt rendszeresen aligha lehetséges.

a virtuális oktatással kapcsolatos szekció teljes felvétele (előadásom 19:20-nál kezdődik)

A digitális nemzedékkel kapcsolatos spekulatív elméletek nemsokára alaposan átalakulnak. Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy a digitális bennszülöttekkel kapcsolatosa elvárások bizonyíthatóan nem teljesülnek. A cél természetesen nem a nemzedéki modell teljes eltörése, hanem valamilyen pontosan természetrajz, amiben megmutatkozik, hogy az eszközhasználat miben és mennyire függ az életkortól és más tényezőktől.

[slideshare id=11450962&doc=stratollejanosivoktinf-120206150729-phpapp01]

Egy korábbi felmérés adatai alapján a digitális eszközhasználat és a tanulási stratégia kapcsolatát elemeztem. Az interaktív eszközhasználat komponensrendszer alapján létezik egy jól elkülöníthető eszközhasználati faktor, ami meglehetősen domináns a többihez képest. Egyértelmű, hogy az eszközhasználat nem az iskolával és a tanulással kapcsolódik össze. A változók alapján kialakítunk egy indexet, ami megmutatja, hogy az elvárásokhoz képest “mennyire digitális” az a bizonyos nemzedék. Ennek az eszközhasználati indexnek a tanulási stratégiákkal kapcsolatos összefüggéseit elemezve számos érdekes következtetésre juthatunk Többek között igazolható, hogy a digitális nemzedék vizuális tanulási stratégia dominanciája nem jár együtt az eszközhasználati indexszel, vagyis az eszközhasználó nemzedék egyáltalán nem annyira vizuálisan tanul, mint az korábban feltételeztük.

a digitális nemzedék szekció előadásainak felvétele

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória