Az andragógia MA Távoktatás és eLearning kurzust ebben a félévben is a didaktikai modellekkel kezdtük, a korábbitól eltérő módon kiemlet alapelvek távoktatási érvényesülését is igyekeztünk végiggondolni. Egy kurzus első előadása mindig nagy élmény, várakozással teli pillanat. Az óramegbeszélés az ismerkedés, egymás méregetésének az időszaka, de az első előadáson általában már kiderül, hogy mit is akar a tanár és mindazt mennyire veszi komolyan. A kurzus nézetformáló előadás, ennek minden szépségével és minden hátrányával együtt. Elsődleges cél, hogy a leendő (vagy már dolgozó) felnőttképzési szakértők távolodjanak el a hétköznapi életben megszokott nézetektől és kezdjenek el a távoktatásról, mint pedagógiai problémáról is gondolkodni. A hétköznapi nézetek “szőnyegbombázása” hosszú folyamat és általában feszültségekkel telített, de szükséges lépés, hogy végül egy pedagógiai alapokon építkező távoktatási gondolkodás kialakulhasson a résztvevőkben. Tovább a folytatáshoz →

A mozdonypedagógus fogalmát leggyakrabban Báthory Zoltántól hallottam, olvastam. Így nevezte azokat a pedagógusokat, akik maguk után húzzák kollégáikat, a változásokra, megújulásra nehezebben reagálóbbakat. Divatos szóval ma talán azt mondhatnánk, hogy multiplikátorok, de ez a szó nem adja vissza az elkötelezettséget, a lendületet, azt a dinamikus energiát, amit egy mozdony képvisel. A mozdonypedagógus nem a pedagógus-továbbképzési piac üzleti alapokon (is) motivált tagjai, aki szívesen vállal szerepet közeli és távoli kollégáinak a továbbképzésében. A mozdonypedagógus “csak” egy pedagógus, aki a körülötte akár meg is változó oktatási világban egyértelmű elvekkel, kikezdhetetlen szándékkal, másokat inspiráló lelkesedéssel halad azon az úton, ahol lehet hogy mindenkinek kellene, de a többiek még nem tudnak, nem mernek, vagy leginkább még nem akarnak elindulni. Tovább a folytatáshoz →

Sablonosan nyugodt tavaszi félév helyett ismét nekiláttunk, hogy módszertani kísérletekkel, innovatív oktatási megoldásokkal próbálkozzunk a következő néhány hónapban. A digitális korszak egyik nagy vívmánya, hogy a megoldható mértékű nehézségek leküzdésének gyümölcse lehet az oktatásban régen és ritkán látott kísérletek sorozata. Egy hagyományosan offline környezetben a kísérlet (amiben általában tevékenységet, folyamatot, tartalmat próbálunk manipulálni) meglehetősen körülményes, ellenben online és virtuális környezetek felhasználásával az idő változatlansága mellett a tér problematikája csökkenthető. Az online tevékenység sokkal könnyebben módosítható, a rögzült sablonok alacsony számossága lehetőséget teremt, hogy partnereket találjunk szokatlan módszertani megoldásokra. Tovább a folytatáshoz →

A facebook használatnak mindig egy értékes mérföldköve, amikor az ember elgondolkodik rajta, hogy érdemes-e változtatni felhasználói szokásain vagy minden mehet tovább, ahogy eddig? Vélelmezhető, hogy ez sok felhasználónál előbb vagy utóbb előkerül és talán nem is olyan ritkán lesznek következményei. A facebook majdnem olyan jó, mint a google plus. A timline különösen jó a családi naplózáshoz, erről már írtam egy korábbi bejegyzésben. A médiaelemek könnyű kezelhetőség, a megosztás testreszabhatósága és az is, hogy mindenki ott van, akivel valamit meg akarunk osztani, mind-mind abba az irányba mozdít el, hogy a megunás vagy a függőség, vagy a tematikus informálódás mellett a naplózás is lehet felhasználási alternatíva. A családi album, vagy más személyesebb tartalmak megosztására persze (joggal) megremeg a kezünk a billentyűzet felett, hiszen ha egyszer feltöltöttük, akkor utána már bármi történhet vele. Nem jellemző persze, de ha egyszer minden profil és minden beszélgetés nyilvános lenne egy rendszerhiba miatt, akkor azt hiszem sok idővonal venne éles kanyart önként vagy kényszer hatására. Tovább a folytatáshoz →

A digitális nemzedék kérdésköre a pedagógia és pszichológia területén önálló éltre kelt és egy formálódó tudománytérképen ma már megkerülhetetlen. Nemrég hallottam, hogy az eLearning nem tudomány, mert nincsenek tudományos eredménye és még csak magyarul sem adtak neki nevet. Az Oktatás-Informatika folyóirat indulásakor gondolkodtam ezen utoljára. Sokféleképpen nevezhetjük, talán az angol kifejezés valóban nem szerencsés. A didaktikai alapkérdésekhez hasonló logikai aprólékossággal nehéz lenne összegyűjteni, hogy milyen kategóriafogalmak határolják ezt a területet. Ha fogalmakat nem is tudunk kiválasztani, de olyan alapkérdéseket meg tudunk fogalmazni, amelyek biztosan az egyik ide vezető utat jelentik még talán egy évtized múlva is. Ilyen alapkérdés a digitális nemzedékről való gondolkodás is. Tovább a folytatáshoz →