2012. február hónap bejegyzései

Didaktikai modellek és elvek kontakt és virtuális környezetben

Az andragógia MA Távoktatás és eLearning kurzust ebben a félévben is a didaktikai modellekkel kezdtük, a korábbitól eltérő módon kiemlet alapelvek távoktatási érvényesülését is igyekeztünk végiggondolni. Egy kurzus első előadása mindig nagy élmény, várakozással teli pillanat. Az óramegbeszélés az ismerkedés, egymás méregetésének az időszaka, de az első előadáson általában már kiderül, hogy mit is akar a tanár és mindazt mennyire veszi komolyan. A kurzus nézetformáló előadás, ennek minden szépségével és minden hátrányával együtt. Elsődleges cél, hogy a leendő (vagy már dolgozó) felnőttképzési szakértők távolodjanak el a hétköznapi életben megszokott nézetektől és kezdjenek el a távoktatásról, mint pedagógiai problémáról is gondolkodni. A hétköznapi nézetek “szőnyegbombázása” hosszú folyamat és általában feszültségekkel telített, de szükséges lépés, hogy végül egy pedagógiai alapokon építkező távoktatási gondolkodás kialakulhasson a résztvevőkben. Tovább a folytatáshoz

Digitális Mozdonypedagógusok Közössége

A mozdonypedagógus fogalmát leggyakrabban Báthory Zoltántól hallottam, olvastam. Így nevezte azokat a pedagógusokat, akik maguk után húzzák kollégáikat, a változásokra, megújulásra nehezebben reagálóbbakat. Divatos szóval ma talán azt mondhatnánk, hogy multiplikátorok, de ez a szó nem adja vissza az elkötelezettséget, a lendületet, azt a dinamikus energiát, amit egy mozdony képvisel. A mozdonypedagógus nem a pedagógus-továbbképzési piac üzleti alapokon (is) motivált tagjai, aki szívesen vállal szerepet közeli és távoli kollégáinak a továbbképzésében. A mozdonypedagógus “csak” egy pedagógus, aki a körülötte akár meg is változó oktatási világban egyértelmű elvekkel, kikezdhetetlen szándékkal, másokat inspiráló lelkesedéssel halad azon az úton, ahol lehet hogy mindenkinek kellene, de a többiek még nem tudnak, nem mernek, vagy leginkább még nem akarnak elindulni. Tovább a folytatáshoz

Tavaszi módszertani kísérleteink

Sablonosan nyugodt tavaszi félév helyett ismét nekiláttunk, hogy módszertani kísérletekkel, innovatív oktatási megoldásokkal próbálkozzunk a következő néhány hónapban. A digitális korszak egyik nagy vívmánya, hogy a megoldható mértékű nehézségek leküzdésének gyümölcse lehet az oktatásban régen és ritkán látott kísérletek sorozata. Egy hagyományosan offline környezetben a kísérlet (amiben általában tevékenységet, folyamatot, tartalmat próbálunk manipulálni) meglehetősen körülményes, ellenben online és virtuális környezetek felhasználásával az idő változatlansága mellett a tér problematikája csökkenthető. Az online tevékenység sokkal könnyebben módosítható, a rögzült sablonok alacsony számossága lehetőséget teremt, hogy partnereket találjunk szokatlan módszertani megoldásokra. Tovább a folytatáshoz

A digitális talpaláváló túlkínálatának koreográfiája

A facebook használatnak mindig egy értékes mérföldköve, amikor az ember elgondolkodik rajta, hogy érdemes-e változtatni felhasználói szokásain vagy minden mehet tovább, ahogy eddig? Vélelmezhető, hogy ez sok felhasználónál előbb vagy utóbb előkerül és talán nem is olyan ritkán lesznek következményei. A facebook majdnem olyan jó, mint a google plus. A timline különösen jó a családi naplózáshoz, erről már írtam egy korábbi bejegyzésben. A médiaelemek könnyű kezelhetőség, a megosztás testreszabhatósága és az is, hogy mindenki ott van, akivel valamit meg akarunk osztani, mind-mind abba az irányba mozdít el, hogy a megunás vagy a függőség, vagy a tematikus informálódás mellett a naplózás is lehet felhasználási alternatíva. A családi album, vagy más személyesebb tartalmak megosztására persze (joggal) megremeg a kezünk a billentyűzet felett, hiszen ha egyszer feltöltöttük, akkor utána már bármi történhet vele. Nem jellemző persze, de ha egyszer minden profil és minden beszélgetés nyilvános lenne egy rendszerhiba miatt, akkor azt hiszem sok idővonal venne éles kanyart önként vagy kényszer hatására. Tovább a folytatáshoz

A digitális kor felnőttjei a digitális kor gyermekeiről

A digitális nemzedék kérdésköre a pedagógia és pszichológia területén önálló éltre kelt és egy formálódó tudománytérképen ma már megkerülhetetlen. Nemrég hallottam, hogy az eLearning nem tudomány, mert nincsenek tudományos eredménye és még csak magyarul sem adtak neki nevet. Az Oktatás-Informatika folyóirat indulásakor gondolkodtam ezen utoljára. Sokféleképpen nevezhetjük, talán az angol kifejezés valóban nem szerencsés. A didaktikai alapkérdésekhez hasonló logikai aprólékossággal nehéz lenne összegyűjteni, hogy milyen kategóriafogalmak határolják ezt a területet. Ha fogalmakat nem is tudunk kiválasztani, de olyan alapkérdéseket meg tudunk fogalmazni, amelyek biztosan az egyik ide vezető utat jelentik még talán egy évtized múlva is. Ilyen alapkérdés a digitális nemzedékről való gondolkodás is. Tovább a folytatáshoz

2 év

2010. február 7-én írtam meg az első blogbejegyzést, vagyis ma pontosan 2 éves ez a blog. Ez a 150. bejegyzésem. Ilyen szép kerek fordulópontoknál nem is illik komoly témával foglalkozni, be kell érni a visszatekintéssel és némi statisztikával.

A blog látogatottsága mindig meglep egy kicsit. Különösen azt szeretem figyelni, hogy egy-egy bejegyzés után viszonylag rövid időn belül hányan olvassák el, amit írtam. Általában 10 percet szoktam várni. Ideális időszaknak számít a reggel 8 körüli megjelenítés, illetve az este 9 utáni. Esélyes a figyelemre a délelőtt 11 körüli időszak is. Minden más időpont viszonylag rövid időn belül szinte alig produkál olvasottságot, de ezekben az órákban 10 perc alatt nem ritkán 20 körül alakul az olvasók száma. Tovább a folytatáshoz

Virtuális? Nemzedék? Virtuális nemzedék?

A IV. Oktatás-Informatikai Konferencia két szekciójában is aktívan közreműködtem előadóként. A két különálló kutatás és ebből adódóan a két külön előadás eddig a blogbejegyzésig nem kapcsolódott össze bennem, de így átolvasva egészen új ötleteim támadtak a generációs nemzedéki modell megmentésére 🙂 Természetesen nem gondolom komolyan, hogy egyszercsak lesz majd egy virtuális nemzedék, akik nem csak a digitális nemzedékkel szembeni elvárásokat teljesítik, hanem ezen túlmutatva, tudatos választással aktívan használják a virtuális környezeteket is. Ennek ellenére pár percig jó volt eljátszani a gondolattal.

A virtuális oktatási környezet kutatás eredményei közül néhány, leginkább “kutatás közben” jellegű eredményt ismertettem az első előadásban. A kutatás két fókuszpontja a térlátás és tárhasználat, illetve az attitűd volt. A térhasználat pontos leírása elsősorban a környezetfejlesztéshez járulhat hozzá. Az előzetes eredmények alapján a felhasználók többsége az interakciót keresi és kevésbé foglalkozik a környezet passzív részeivel. A tér kihasználása, a térben való mozgás és elmozdulás a várthoz képest kisebb, vagyis a felhasználói nézőpontból elegendő lehet egyszerűbb és praktikusabb környezetek kialakítása is.

[slideshare id=11450945&doc=slollejanosivoktinf-120206150600-phpapp02]

Érdekesen alakul az virtuális környezettel kapcsolatos attitűd is. Egyelőre még kevés vizsgált személy válaszainak elemzése alapján, de elég határozottan állíthatjuk, hogy a felhasználók nem tudatosan döntenek 1-1 keretrendszer használata mellett. A személyességnek van egy olyan határértéke, amit már nem szeretnek átlépni. Az online eszközökkel szembeni fő kifogás sokáig az volt, hogy túl személytelen és elidegeníti egymástól az embereket. Ehhez képest a virtuális környezetek valószerűsége sokaknak furcsa és nehezen elfogadható. A Second Life helyzete a “technikai hype” görbén nehezen meghatározható, de vélhetően közel áll a mélyponthoz, vagyis nemsokára fellendülés várható. A felhasználók érdeklődése a virtualitással kapcsolatban vegyes, alapvetően passzív. Meglepő eredmény, hogy szerintük egy gyakorlott Second Life felhasználó naponta kb. 6 órát tölt el a virtuális környezetben, ami a komoly vizuális és auditív terhelés miatt rendszeresen aligha lehetséges.

a virtuális oktatással kapcsolatos szekció teljes felvétele (előadásom 19:20-nál kezdődik)

A digitális nemzedékkel kapcsolatos spekulatív elméletek nemsokára alaposan átalakulnak. Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy a digitális bennszülöttekkel kapcsolatosa elvárások bizonyíthatóan nem teljesülnek. A cél természetesen nem a nemzedéki modell teljes eltörése, hanem valamilyen pontosan természetrajz, amiben megmutatkozik, hogy az eszközhasználat miben és mennyire függ az életkortól és más tényezőktől.

[slideshare id=11450962&doc=stratollejanosivoktinf-120206150729-phpapp01]

Egy korábbi felmérés adatai alapján a digitális eszközhasználat és a tanulási stratégia kapcsolatát elemeztem. Az interaktív eszközhasználat komponensrendszer alapján létezik egy jól elkülöníthető eszközhasználati faktor, ami meglehetősen domináns a többihez képest. Egyértelmű, hogy az eszközhasználat nem az iskolával és a tanulással kapcsolódik össze. A változók alapján kialakítunk egy indexet, ami megmutatja, hogy az elvárásokhoz képest “mennyire digitális” az a bizonyos nemzedék. Ennek az eszközhasználati indexnek a tanulási stratégiákkal kapcsolatos összefüggéseit elemezve számos érdekes következtetésre juthatunk Többek között igazolható, hogy a digitális nemzedék vizuális tanulási stratégia dominanciája nem jár együtt az eszközhasználati indexszel, vagyis az eszközhasználó nemzedék egyáltalán nem annyira vizuálisan tanul, mint az korábban feltételeztük.

a digitális nemzedék szekció előadásainak felvétele

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A negyedik

Órák kérdése és kezdetét veszi a IV. Oktatás-Informatikai Konferencia. Ez egy olyan esemény, amiről többféleképpen is írnom lehetne (kellene). Az utólagos szakmai összegzés és tapasztalatok leírása egyoldalú lenne. A program alapján minden szekciót megkedveltem, nehéz lesz választani. A szervezés egyik legérdekesebb része, amikor az elfogadott szakmai anyagokból ki kell rajzolni egy térképet, ami a kérések és korlátok logisztikája által formálódik vissza nem fordítható eseménysorozattá.

Az ELTE Pedagogikum Központ, illetve a Pedagógiai és Pszichológiai Kar támogatásával 2009-ben szerveztük meg az első rendezvényt. Az Oktatás-Informatika folyóirat mellett ez volt a másik olyan projekt, amivel szerettük volna, hogy ha a pedagógia és a pszichológia, illetve a határterületeik stabilizálják a helyüket az erősen és folyamatosan formálódó IKT, eLearning területen. Elnézve a konferenciakiadvány tartalmát, az előadások témáit, azt hiszem ez a cél teljesült és bízom benne, hogy később is teljesíteni tudjuk. A kialakult szokások szakaszában érdemes megnéznünk az idén 250 oldalasra sikerült konferenciakiadvány tartalmát:

A konferencia az első alkalommal egy kísérlet, merész próbálkozás. Második alkalommal öröm, mert akkor már körvonalazódik a folytatás, reményteli a várakozás, hogy nem egy fellángolás, hanem tartós elkötelezettség lehet belőle. A harmadik alkalommal már irányról beszélhetünk, a negyedik alkalommal pedig ráébredünk, hogy vannak kialakult szokások és ez a bizonyosság jó érzés. Az ötödik alkalom lesz, amikor a konferenciának már lesz története is. Anekdotákkal, visszaemlékezéssel, lapozható fényképalbummal. Az ötödik alkalommal már szabad lesz visszafelé is nézni, most még csak fél szemmel illik ilyet tenni, hogy lehetőleg ne vegye észre senki.

Be kell vallanunk, hogy a szervezések közül az eddig legpesszimistább forgatókönyv szerint vágtunk neki ennek a rendezvénynek. Erre gondolva még nagyobb az öröm, hogy végül a várakozásokhoz képest is jó irányba tartanak az események. A konferenciának van hova és van miben fejlődnie, de nagyon bízom benne, hogy ezt mindig is így fogjuk gondolni. Ötletek és tervek vannak, bízunk benne, hogy minden közelgő nehézség ellenére lesz ötödik is.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória