Donald Clark, az egyik kedvenc bloggerem régebben írt egy bejegyzést arról, hogy számára mit is jelent a mobil tanulás és hogyan változtatta meg az életét. Én magam is rendszeres mobil információszerző vagyok és egy ideje próbálom ebben felfedezni a tanulás lehetőségét is. Egyelőre kevés sikerrel. Az IKT és eLearning számos területe közül számomra a mobil tanulás helyes értelmezése és rendszerbe helyezése a legnehezebb feladat. Az alapvető dilemma, hogy az információszerzés (tényleges produktivitás, aktivitás és közösségi tevékenység nélkül) mennyire tekinthető tanulásnak. Nem a pszichológiai, vagy pedagógiai tanulásfogalmakra gondolok, hanem akár egy hétköznapibb tanulásértelmezés esetén is komoly aggályok merülnek fel.

Teljesen egyetértek Donald Clark bejegyzésével, a lelkesedésért magaménak is érzem, de a tanulást nem tudom elfogadni. Lelkes tömegközlekedő vagyok, abból a kényelmesebb típusból, aki egy ülőhelyért akár képes megvárni a következő járatot, bíztosítva saját magának a kényelmes információszerzési környezetet. Tömegközlekedve a mobiltelefonom a kezemben van, mint bliccelőnek a lyukasztásra váró jegy. A mobil információszerzésem praktikus időgazdálkodásból származtatható: igyekszem az utazással töltött időt a lehető legjobban kihasználni. A tanulás nem megy, de például kiváló lehetőség adódik hírek gyorsított böngészésére. A feldolgozhatatlanul sok forrás szelektálására a 45-50 perces utazás nagyon jó, mert ami ezalatt nem kelti fel az érdeklődésem és nem mentem el egy későbbi és nyugodtabb olvasásra, azt vélhetően nem fontos és soha nem is olvasom már el. Remek lehetőség a levelezés parlagfüvének korai irtásába kezdeni például a villamoson. A technikai lehetőség adott a válaszadásra, de valljuk be hogy elég kényelmetlen, főleg télen. Ez a külső környezeti kényszer megakadályozza, hogy olyan levelekre is válaszoljak, amire jól fűtött szobában könnyebben gondolnám, hogy adódik idő. A válasz gomb helyett gyakoribb lesz az archiválás és meglepő módon ez kisebb mértékben csökkenti a kimenő és ezáltal a beérkező levelek számát is. Csak azt a szabályt kell betartani, hogy válaszolj, vagy archiválj, de ne lapozz tovább! A tömegközlekedés kiválóan szabályozza a facebook használatot is. Ez természetesen korlátozást is jelent, lásd interaktivitás a fentiekben, illetve utazva bőven adódnak érdekes dolgok, amit érdemes másokkal megosztanunk. (Ebben még nem vagyok elég gyakorlott.) Örök dilemma az időgazdálkodásba a foursquare használata, ami nem visz el olyan sok időt, hogy zavart okozzon, de egy-egy értékes és érdekes hely kizökkent a mobil office műveletek begyakorlott sorozatából.

az egész életen át tartó mobil tanulás egy lelkes csoportja

Szeretném azt gondolni, hogy a tanulás több, mint információszerzés és elemi része a produktivitás, esetleg a másokkal való együttműködés is. A kiváló technikai eszközök erre persze lehetőséget adnak, de a hazai tömegközlekedésben ez azért nem annyira elterjedt. Meglepő lenne, ha hangjegyzetet készítenénk egy mozgólépcsőn. Eddig összesen egy alkalommal láttam olyat, hogy egy fiatal, vélhetően hallgató, laptoppal metrózott és aktívan dolgozott rajta. Túl a biztonsági kockázaton és nem egyértelmű hálózati kapcsolódáson, mindenki a képernyőjét nézte. Ha jól emlékszem levelezést intézett Lehet kisebb közönsége lett volna egy keményebb természettudományos oktatófilmnek, vagy egy atomfizikai témájú podcastnek, vagyis lehet, hogy a mobile office helyett tényleg a mobil learning a helyes megoldás 🙂