Organikus oktatásmenedzsment az eLearning területén

A felsőoktatásban eLearning rendszert kialakítani, fejleszteni, menedzselni nagyon komplex feladat. Az oktatásmenedzsment bármely területét felvonultathatnánk, nem találnánk olyat, ami ne lenne nehéz, vagy amit éppenséggel könnyű lenne eredményesen, hatékonyan és közelégedettségre üzemeltetni. (Utóbbi eredmény pedig, valljuk meg, lehetetlen.) Évtizedekkel, esetleg évszázadokkal korábban kialakult rendszerek menedzselése is nehéz, hiszen még a rögzült szokásoktól eltérő gondolatok is merészek nemhogy a tettek. (Ha valaki nem hiszi, akkor tegye fel magának a kérdést, hogy a közoktatásban miért 45 percesek az órák? Mi indokolja és mi lehet az oka és mi lenne ha ezen valaki változtatni szeretne?) Külön menedzselési műfaj egy olyan rendszer létrehozni és fejleszteni, amelyik az oktatásszervezésben nagyon fontos szerepet kap és kiemelt a jelentősége az oktatási minőség alakulásában is.

A Felsőoktatás-menedzsment Műhely programsorozata nagyon hasonlít a MeetOff-hoz, illetve azt is írhatnánk, hogy a MeetOff hasonlít a műhely szakmai eseményeihez. (Nem csak abban, hogy a műhely beszélgetésein is készülnek fényképek...) A műhely olyan, mint egy sokat tapasztalt, egy irányra jobban koncentráló MeetOff. Szembetűnő hasonlóság, hogy rövid, lényegretörő, vitaindító előadásokat várnak a fellépőktől és utána a kérdezés legalább olyan fontos, mint a kiválasztott előadók által elmondottak. Nehéz az egyensúlyt megtalálni, mert a témában jártasak az értő közönségnek szeretnek sokat beszélni, ugyanakkor alig várják, hogy jó kérdéseket kapjanak és érdemi legyen a párbeszéd. Január 19-én Forgó Sándorral és Sinka Róberttel nagyon igyekeztünk, hogy az “Elektronikus tanulmányi és e-learning rendszerek menedzselése a felsőoktatási intézményekben” című program megfelelő felvezetéssel induljon. Forgó Sándor az EKTF eLearning helyzetét elemezte, tételesen végighaladva a szervezés és vezetés legfontosabb kérdésein. Sinka Róbert a szempontsor alapján mutatta meg nekünk, hogy milyen a stratégiai alapú eLearning elmélete és gyakorlata. Személy szerint én igyekeztem az ELTE eLearning rendszer organikus fejlődését körbejárni, ennek minden előnyét és hátrányát (viszonylag sok személyes történettel kiegészítve) bemutatni. Az előadások jelene pozitív közönségre talált, a múltja már bizonyos, de a jövőjük még bizonytalan, ám igencsak bíztató. Minden előzetes számítás ellenére én is igyekeztem tartani magam az időbeli keretekhez, ami nehézséget okozott. Ellensúlyozásként, a hallgatóság felé történő utólagos kompenzálásként inkább a kérdéseket eleveníteném fel és röviden összefoglalom a válaszaimat. A kérdések néhol összevonva, néhol kicsit a jegyzetekre hagyatkozva újrafogalmazva jelennek meg. Igyekeztem az olvasó számára itt is érdekeseket leírni.

  • Mi lesz a papír alapú könyvekkel? Az eLearning kiváltja a régi, papír alapú megoldás?
    • Sajnos a válasz közben nem mertem belekezdeni, hogy visszautaljak Nádasi Mária tankönyvekkel kapcsolatos délelőtti előadására, ami a Takács Etel emlékülésen hangzott el, pedig akár abból is kiindulhattunk volna. Én nem szeretem, hogy ha az eLearning megjelenése, térhódítása a kiváltásra koncentrál. Van ilyen hatás is, de talán nem ez a legfontosabb. Az elektronikus tartalmak megjelenése a hozzáférhetőség és a megoszthatóság, illetve az interaktivitás egy új korszakát hozzák el, ami nem a régi elleni küzdelemmel írható le. Árnyalja a képet az eBook megjelenése és ellentmondásos elterjedése és fejlődése is.
  • Mennyi tartalom van a rendszerben?
    • A ténykérdést élőben nem tudtam így ezúton jelzem, hogy az ELTE eLearning rendszerben jelen állapot szerint 58.825 tartalom jellegű dokumentum, vagy ilyenre történő külső hivatkozás van, ami 3 félév összesített munkája.
  • Az eLearning képes lesz-e a külföldi források drága beszerzésének ellensúlyozására?
    • A minőségi tartalomért biztos, hogy mindig fizetni kell, de ez alapvetően nem pénz kérdése, hanem a tartalommegosztás, tudásmegosztása kérdése. A tudásmegosztás kultúrája még messze nem nőtt fel a web 2.0 eszközök elemi szintjéig sem, legfeljebb az illegális megoldásoknál lehetne ezt feltételezni. A szerzői jog és érdek kérdésének és a megosztásnak az ellentmondásaira létrejöttek különböző jogi irányok, de sajnos még mindig a tudás hatalom, a hatalom pedig pénz elv érvényesül, néha még az egyetemeken is. Érdekes lenne egyszer úgy könyvet online (esetleg offline) megjelentetni, hogy nem előre, hanem utólag kell fizetni érte. Ki mennyit tud adni érte és mennyire érte meg megvennie azt a tartalmat. A tartalomfejlesztés és tananyagfejlesztés jelenleg sok forráshoz juthatott, de ezek általában zárt közösségek, pályázatokon, pályázati versenyeken elért eredményei. A kooperativitás nem jelenik meg a nagy tartalomfejlesztési projektekben, amelyeknek a rendszer (vélhetően jól illeszkedve a konkurenciaharcban nyertesek elképzeléseihez is) zárt és mások számára (érdemben) csak ritkán hozzáférhető. Az intézmények közötti verseny és a kooperáció egyensúlyának a megtalálása különösen fontos lenne olyan helyzetekben, amikor egy jó MA (mesterszak) tartalma félévente, évente változik és ehhez nyilván nem tud (talán nem is akar) igazodni az elektronikus tartalomfejlesztés. A mentalitás ezen a téren a közeli jövőben nem fog megváltozni.
  • Hogyan értékelem, hányast adnék a jelenlegi digitális tananyagokra?
    • Elég negatív véleményem van, 1-est adnák. Ennek az az oka, hogy nem a tartalomközpontú, hanem a tevékenységközpontú oktatási folyamat sikerében hiszek, így nagyon nehéz olyan digitális tananyagot elképzelni, ami megfelel ennek. Számomra egy jó tananyag interaktív abban az értelemben is, hogy a tanárok és tanulók nem csak használják, hanem formálják, alakítják, vagy akár kialakítják.
  • Az online tananyagokkal történő tanulást, hogyan lehet hatékonyabbá tenni?
    • Tanulásmódszertani kérdés. Ne gondoljuk, hogy bárki, ide sorolva akár a digitális bennszülöttek nemzedékeit is, úgy találkozik első elektronikus tananyagával, hogy rendelkezésére állnak a tanulás hatékony módszerei. A tanulást tanulni kell offline és online is. Utóbbi esetben nehezebb a dolog, mert nincs meg a közoktatásban (sajnos) megszokott külső kényszer, így a személyes jelenlét hiányának ürügyét kihasználva sokkal kevésbé lesz hatékony a tananyag alkalmazása, mint egyébként lehetne.
  • A pedagógus személyiség hogyan tud online is “átmenni”, megjelenni?
    • Itt szintén félhetünk attól, hogy az online környezetben valami jó elmarad, amit a személyes jelenlét megad az offline tanulóknak. Először is ne gondoljuk azt, hogy a pedagógus személy offline környezetben mindig valami nagyon jót jelent. Ez nem természetes. Ha a pedagógus olyan jó, hogy offline környezetben érződik ennek valamilyen különleges hatása, akkor mindez miért nem érződhetne online is? Nem a kommunikációs közeg számít. Egy jó pedagógusnak online is jónak kell lennie, saját személyes digitális lábnyomával és egyéni portfoliójával megerősítve.
  • Hogyan lehet az oktatót eredményesen motiválni az eLearning használatra?
    • Én kötelező unkaköri feladatnak írnám elő, de jelentős szervezeti és egyéni támogatást is megadnék ahhoz, hogy mindenki megtanulhassa a technikát és a módszertant is. Más egyetemekhez hasonlóan egy külön szervezeti egység foglalkozhatna azzal, hogy módszertani támogatást nyújt az oktatóknak, illetve akár a tanítást minőségét is kontrollálja. Itt jeleníteném meg feltételként az IKT kompetenciákat és az eLearning megfelelő használatát is.
  • Érdekes módon a tanulmányi osztályok, oktatásszervezési hivatalos alig jelennek meg az eLearning történetekben. Mi lehet ennek az oka?
    • Még nem érvényesültek az eLearning, de még csak a hagyományoshoz képest összetettebb oktatásszervezési megoldások a felsőoktatásban, így ez a szerep az eLearning felől nézve passzív szolgáltatást jelent. Egészen más lenne a kapcsolat, hogy ha nem a hagyományos előadások és szemináriumi formák adnák az oktatásszervezés 99%-át, hanem lennének kreatívabb és módszertanilag értékesebb megoldások is.

A műhelybeszélgetés egyik legfontosabb tanulsága, számomra legizgalmasabb élménye, hogy az eLearning kérdése érezhetően módszertani és nem technikai kérdés és ezt mindenki természetesnek gondolja, ami az elmúlt évtized egyik legnagyobb (sorok között elbújó) eredménye.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória