Oktatásközeli blogverseny okozta izgatottság

Kis túlzással alig tudtam megállni, hogy ne állítsam be a böngészőm ideiglenes kezdőlapjának az Edublog 2011 végeredményét megmutató listát. Be kell látnunk, hogy nem csak a digitális nemzedékek besorolása nemzetspecifikus, hanem a web 2.0 eszközök használata és ezen belül a blogkultúra is. Az összehasonlításhoz minden esetben kell valami közös alap, amit ebben az esetben legalábbis sokáig kell keresni. Hivatkozhatnánk az angol nyelvre, amit többen írnak és többen olvasnak a magyarnál. Hivatkozhatnánk a jólétre, vagy bármi külső okra ha éppen mentegetni akarnánk a hazai blogkultúrát, de nagyon átlátszó és gyenge kísérlet lenne.

Kedvenceim közé tartoznak az osztályblogok. Rontja ugyan az élményt, hogy az év végén záruló verseny után nem frissül mindegyik de talán a szavazatok száma sem hazai szokás szerint született (légyszilájkoldmárazismerősömismerősénekazoldalátésoszdmeghogymásokislássák fontosnekikegyversenybennemimindegynekedhogymiaz?) ami remek kutatási felület az ismertségi hálózatok feltérképezésére. A tanári és tanulói kategória nem meglepetés, de a könyvtáros már annál inkább. Igazán komoly és vegyes érzelmeket kelt az “iskolai adminisztrátor” kategória. Erős idegzetűek olvassák el az első helyezett kétsoros blogbemutatkozó mondatát. Ha valaki hallott olyanról, aki látott már olyat, aki egyszer találkozott itthon egy hasonlóval, akkor kérem kommentben jelezze. Bátran megirigyelhetjük az “oktatástechnika” blogokat is, informáltságuk és naprakészségük figyelemreméltó. A web 1.0 kötöttségét felvállalóknak szomorúságra adhat okot, hogy vannak kategóriák, ahol nyár óta nem született újabb bejegyzés. Az oktatási wiki csoportnak pusztán a létezése elgondolkodtató a hazai helyzetre vetítve. A webináriumok kategória pedig kötői kérdés például az egyetemi oktatók és kutatók számára, hogy a “tudásközpontok” alkotó tagjaiként lehet érdemes lenne a maradandónál is maradandóbbat alakítani. A twitter és a közösségi csoportok kategóriánál már a kitartó extenzív felhasználók is zavarba jönnek. Gondoljuk végig, hogy hasonló kategóriák mentén összejönne egy hazai lista?

A helyzet ellentmondásos. A Goldenblog meggyőz minket arról, hogy igenis van kínálat és van kereslet is a tudáspiac (információpiac) ezen területén. Egyetlen kivétel ez alól talán az iskola, a tanárok és tanulók, kutatók és fejlesztők világa. Ki tudja miért, de az említett versenyen nincs ilyen kategória. Ez nagy kár, mert ha nincs ilyen ismert verseny, akkor nincs “szaknévsor” sem, ahol lehetne szemlézni a hazai blogokat. Részben erre tett érdekes kísérletet a tanarblogok.hu portál, aminek komoly fellendülést biztosítana, ha tanári, tanuló és pedagógiai blogok linkgyűjteményét frissítené és a leginkább teljessé tenné. Sokszor morgolódtam már azon, hogy nem használjuk ki eléggé a webes technológiát, nincs ez másként a blogolással kapcsolatban sem.

Blogot indítani csak technikailag könnyű, tartalmilag nehéz. Ami még ennél is nehezebbnek tűnik, az a működtetése. Elhagyott blogokat gyakrabban találni, mint most indulókat, de lehet csak én keresek rossz területen. Vannak pihenő blogok is, amiben jobb esetben havonta születik egy bejegyzés, vagy még ritkábban. A blog olyan, mint gazdag tengerparti turistának a nyaralás végén az olcsó sátor. Bátran ott lehet hagyni, mert jó volt és szép volt de magunkkal vinni az utazáshoz már nem éri meg, egyszerre csak körülményes lett.

Ritkaságszámba mennek a gyakran frissített blogok, pedig az ezek által biztosított kínálat részben egyenlő az információfogyasztás kalóriaszegény ám értékes anyagokat tartalmazó menüjével. Nagyon nem mindegy, hogy mit ad nekünk az RSS olvasónk. A blogműfajnak persze konkurencia a twitter, a facebook és még sokan mások, de talán nem olyan erősen, hogy ne működhetne jobban. Elfogadom az azt érvelést is, hogy legalább 8 digitális láb kellene ahhoz, hogy érdemi digitális lábnyomunk legyen a különböző keménységű talajokon, amerre éppen online kalandozunk. Érthető módon a pedagógiai blogok között mostanában az oktatáspolitika pörög jobban, de nem csak az aktuális kérdések miatt, hanem mert egyszerűen nincs komoly konkurenciája. Lehet én vagyok tájékozatlan, de nem tudok osztályblogról, alig hallani tanárblogról, esetleg külön tanulói blogról. A “kényszerblogoltatás” legtöbbször nem produkál maradandó eredményt, a hallgató gond nélkül hagyja ott saját nevével, búcsúposzt nélkül az elindított blogot. A facebook profil lassan olyan lesz, mint az email cím pár évvel ezelőtt. Kellemetlen azt mondani, hogy nekem nincs és megmagyarázni, hogy miért nincs. A facebook esélyes arra, hogy felszippantja a blogolók egy részét, hiszen posztolni az üzenőfalra, előre megadott sablonokban digitális lábnyomot hagyni egyszerűbb, mint írni. Nem szövegalapú formátummal kommunikálni kockázatosabb, de egyszerűbb.

Jó lenne egy friss pedagógiai blognévsor, az se lenne baj, ha benne lennének az elhagyott blogok, hátha valaki kedvet kapna a folytatáshoz. Mennyi? 10! Mi 10? Az év, amivel becslésem szerint le vagyunk maradva.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória