Jó ütemben aktiválta a facebook a timeline szolgáltatást. Több helyen is olvastam a következő évre vonatkozó technikai jóslatok között, hogy 2012-ben elkezdjük megunni a facebookot. A timeline a facebooknak egy olyan oldalát emeli ki, amelyik akár képes is ellensúlyozni ezt a vélelmezett unalmat. Az unalom persze ebben az értelemben megszokást jelentene. Az online közösséget, az információs flowt azt hiszem nem lehet megunni, de a keretrendszert nagyon (túlságosan is) meg lehet szokni. Az unalom azt jelentené, hogy meguntuk az ismerőseinket, vagy már meguntuk a világ dolgait, ami persze nem lehetetlen, de nem is annyira reális és bizonyosan nem a facebook hibája lenne. A facebook számára kiemelten fontos, hogy állandó változtatásaival megőrizze az újdonságérzést a felhasználók számára. Ebben az üzenetküldés, a cset és a csaknem elfeledett levelezés összekapcsolása fontos szerepet játszik, de önmagában nem elég. Az internethasználat egy meghatározott része ma már facebookhasznlat. Az internet nagyon változatos. Nem csak a tartalom, hanem a felhasználhatóság és a technika egyaránt változik, vagyis a facebooknak is lépést kell tartani ezzel, ha nem akarja elveszíteni a részesedését az internetes forgalomban.

A timeline egy nagyon jó előrelépés. Olyan, mint régen az emlékkönyv a 80-as évek általános iskolájában. Azt hiszem csak a lányoknak volt, de az egész osztályt izgalomban tartotta, hogy ki kinek adja oda és kinek ki mit ír bele. Természetesen az emlékkönyvbe nem csak az osztálytársak írhattak, így különösen izgalmassá vált, hogy ha fogytak az üres lapok. Manapság is akadnak még olyanok, akik írnak naplót, akár minden nap. A naplót általában magának írja az illető, esetleg néhány közeli ismerősnek mutatja meg. Az online napló és az offline napló között a legnagyobb különbség a hozzáférhetőség és a megoszthatóság mellett mégiscsak a médiaformátumok sokszínűsége lehet. Geolokációs bejegyzések, videófájok, hangok, képek mind kiválóan egészíthetik ki az egyre rövidebb szöveges bejegyzéseket. Az év utolsó napja pedig remek ehetőség lenne lapozgatni, hogy mi történt az adott évben 🙂

A facebook fejlesztői meglephetnének minket egy olyan beépülő modullal, ami jelzi nekünk, esetleg másoknak is, hogy az előző években azon a napon mi történt velünk. Az online naplónak, akár az offline változatnak akkor lenne igazán értelme, hogy ha minden nap történne bejegyzés, kerülne be tartalom. Kis fejlesztői kreativitással a 14 év alatti gyerekek számára is lehetne vezetgetni az egyelőre interakcióra még nem képes profilt, amit akár kiskorúsága végén át is vehetne és visszalapozhatná, hogy mi történt vele az elmúlt években. Fényképalbum van, babanapló van, a timeline és a fejlesztések együtt már olyan szintű naplót adnának, ami tényleg korszerű lenne és az a bizonyos digitális nemzedék egy remek digitális portfoliót kapna ajándékba. A timelinetól függetlenül érdekes lesz majd a mai 14 éveseknek visszaolvasni mondjuk 34 évesen, hogy kivel miről cseteltek. A naplózott élet számos pozitív hozadéka között örömteli lenne ha mondjuk egy házaspár tagjai felfedezhetnénk az idővonalukban, hogy egy adott napon egyszerre voltak ugyanabban az időben ugyanazon a játszótéren 🙂 A timeline akkor lenne jó, ha összeköthető és szétválasztható is lenne, esetleg családi timelinet is lehetne kérni a facebooktól. Egymás idővonalának lapozgatása igazi kincsesbánya lenne a megismerésben és a sok jó ötlet után itt érkezhetnénk el oda, hogy kivel mit és meddig és hogyan szeretnénk megosztani.

A megoszthatóság és hozzáférhetőség a web 2.0 legnagyobb előnye és egyben legnagyobb akadálya is. Rengetegen félnek, hogy róluk kiderül, hogy egy adott pillanatban hol voltak. Sokan félnek attól, hogy a szolgáltatók nézegetik az üzeneteiket, személyes információikat. (Nyilván az amerikai szolgáltató a kb. 750m facebook fiók közül pont a mi magyar nyelvű üzeneteinket akarja megnézni, esetleg folyamatosan követni…) Ez a félelem elég ellentmondásos, mert a személyesnek gondolt információinkra a közvetlen környezetünkön kívül vélhetően senki sem kíváncsi. Bármilyen furcsa, az információkat elrejteni nem távoli ismeretlenektől akarjuk (hiszen nekik ezek a személyes dolgok nem mondanak, nem jelentenek semmit) hanem személyes környezetünktől. A timeline pedig pont ennek a személyes környezetnek szólhatna. Az online és offline napló között a hozzáférhetőség sem olyan egyszerű, hiszen a kézzel írott napló is könnyedén mások kezébe kerülhet akár véletlenül is, ugyanakkor sokkal sérülékenyebb, mint a facebook biztonságosan archivált szerverein az adataink.

Sokan szidják a facebook információbiztonsággal kapcsolatos beállításait. Természetesen lehetne jobb is, de ne feledjük, hogy a rendszert arra találták ki, hogy megosszunk dolgokat, nem pedig arra, hogy olyan nagyon azért mégse osszunk meg dolgokat. Nem a rendszerrel van a gond, hanem a felhasználóval. Facebooktól függetlenül, vegyünk elő egy papírt és ceruzást és vázoljuk csak fel, hogy egy délelőtti kirándulás helyét, idejét, fényképeit kivel akarjuk megosztani az ismerőseink közül. Kivel és mennyi ideig és ennek az információcsomagnak melyik részét? És az ismerőseink mit csinálhatnak az információkkal a megosztás után? 5-600 ismerős esetén ez kb. több idő, mint maga a kirándulás. A környezetünk társas viszonyai, a különböző szerepek, csoportok, stb. okoznak gondot és nem a facebook beállításai. Erre leginkább akkor döbben rá az ember, hogy ha a google plusban szeretné a köröket alaposan és jól definiálni. Sokan kb. 100 főnél feladják, mert ki akar azon perceket gondolkodni, hogy ismerőseit egyenként mérlegelje, hogy éppen melyik csoportba is tartozik. Ma ezeket a bonyolult, egymást átfedő halmazokat nem tudjuk türelmesen végiggondolni, akkor miért szeretnénk az információmegosztásban egy erre a célra kitalált rendszerben a korlátokat hasonlóan bonyolultan viszontlátni? A facebook csoportok kialakítására egyszer kell sok időt szánni és utána ezt lehet használni – gondolják sokan. Ez valóban nagy könnyebbség, de ne feledjük, hogy a társas kapcsolataink változása alapján ezeket ugyanúgy karban kell tartanunk (ami persze jó kis tréning saját magunknak…)

Az idegen szerveren tárolt adatok miatt aggódok megnyugtatására el kell mondanunk, hogy lehet közösségi életet élni saját szerveren is. Lehetséges a család, vagy szűkebb közösség számára “saját facebook” telepítése, ami igazán szép családi album, vagy társasági képeskönyv. Ilyesmi volt régen a rajnapló, vagy az örs naplója. A különbség nem csak a tárolás helyében és a jogosultságokban van, hanem az üzemeltetésben, a fenntartásban, stb. Ezek a gondok időt és kiadásokat jelentenek, amit a facebook nem számít fel nekünk.

A digitális lábnyomok a tudatos digitális és online lépegetés alapján nagyon szép gyűjteménnyé rendezhetők, ami saját magunk és mások számára is fontos érték lehet. A szándék és a formátum régebben is megvolt az emlékkönyvek, naplók formájában, a kérdés továbbra is ugyanaz, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel. Gondoljunk csak bele, hogy jövőre milyen remek karácsonyi ajándék lenne egy nyomtatott facebook timeline 🙂