Didaktikát lehet építeni legóból és lehet kirakni puzzle darabokból is. Ha legóból építünk, akkor szigorú és következetes módszerrel kell haladnunk, össze kell kapcsolni az egyes részeket és ügyelni arra, hogy ne maradjon ki alkatrész, esetleg ne fogyjanak el túl hamar a hosszú részek. A puzzle alapú didaktika spekulatív, elméleti munka. Nem lehet előzetesen kiszámolni mindent, hanem előre meg kell álmodni az egészet. Ehhez vízió kell, összhang, harmónia és csak kevésbé szükséges a módszeres tudatosság. Szakbarbárok nem tudnak ilyet, mert legfeljebb kiszámolják, de nem érzik az egyensúlyt a dinamikus rendszerben. A bölcsész művészek pedig olyat álmodnak, amit kisebb részekre fel lehet ugyan vágni, de mások számára az összerakás általában lehetetlen, vagy éppenséggel felesleges. A puzzle darabjait érzések tartják össze, a legót pedig a mechanika szabályai. Mindkettőt egyformán nehéz tervezni, de más-más élmény összerakni vagy kirakni. A differenciális tanításelmélet vázlata puzzle alapú, amit elvek, gondolatok, életérzések tartanak össze, a belső logika másodlagos, ahogy a tartalomjegyzék is mutatja.

Napjainkban a tenger iránti kíváncsiság is differenciálódni látszik. Elgondolkodtunk már azon, hogy 1492-ben miért nem a mélytengeri élőlényekkel való ismerkedés keltette fel a kíváncsiságát a kalandoroknak az új világok felfedezése helyett? Miért akartak messzire jutni, mikor lehetett volna a dolgok mélyére ásni, ahogy egy-egy szakterülten való jártasság tengerfenékig való fokozásának sorozatos példáit manapság is láthatjuk a neveléstudományban is? Messzire indulni, az elmélet tengereit meghódítani kockázatos, de mindenki tudja, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. Senki sem hibáztatja azt aki a végtelen felé indult, de végül csak rövid beszámoló futja tőle. Legalább megpróbálta. Ha kell, akkor akár hetente többször is tud tenni egy kis felszínes kört. “Tántoríthatatlan” vállalkozó, aki a mélységbe száll alá. A lényeg, hogy nyomokat hagyjon és mindig hivatkozható legyen az út, amin egyszer lefelé haladt. Mások is ott ereszkednek le, hiszen a felszín mindenhol unalmasan egyforma, de a másik mégiscsak tudott valamit, ha pont azt a helyet választotta. A mélytengeri búvár specializált számítási apparátusa jól megmutatja, hogy mit találhatunk a parttól egy karnyújtásnyira, de mégis nagyon messze a valódi hétköznapoktól. Az igazi teljesítmény, hogy ha tudunk úgy hajózni, hogy közben halászunk is, akárcsak egy puzzle-ra festett képen, de ilyet csak néhányan tudnak. Hajózás közben az elmélet és gyakorlat távolsága nem értelmezhető. Ehhez minimum a parton kell maradni, vagy részt kell venni valamilyen szélsőséges küldetésben.

A harmónia és egyensúly lehet már nem férhet meg egyetlen emberben, lehet hogy, csak egy csoport tudja ugyanazt nyújtani, amihez korábban elég volt egyvalaki. A tanítványok és követők jöhetnek egy formális szervezeti egységből, de vannak olyan mesterek, akiknek nem kell formális szerep és hivatal. Megtalálja magának azokat, akik egyszerre lesznek tanítványai, barátai, követői és segítői, hogy ha végül úgy alakul a sors. Iskolát létrehozni lehet úgy is, hogy egy szervezet támogatja a törekvéseinket, de lehet úgy is, hogy összetartanak azok, akik majdnem ugyanazt gondolják, ezt felismerik és tudnak neki örülni is.

Hallgatóként nagyszerű élmény, amikor az olvasmányaink szerzői egyszercsak megjelennek és közelről megismerhetők. Ezek az első benyomások legalább olyan súlyosak és maradandók, mintha a könyvet olvasnánk el. Később már látjuk a lapok szélén a szerzőt és megpróbálhatjuk kitalálni, hogy mire gondolt a sorok között.

Megtanultam tőle, hogy nincs megérthetetlen gépezet és fel sem merül, hogy feladjuk. Papírlapokra írt kulcsszavakkal készülünk a problémamegoldásra, megfigyeljük a “varázslatot” és megpróbáljuk megtanulni, vagy legalábbis teret engedünk a kíváncsiságunknak. Az egész életen át tartó tanulást ilyen példán keresztül kellene mindenkinek megértenie. Megtanultam tőle, hogy a nincs elkészült kézirat, csak olyan, amit elvesznek és már nem lehet folytatni. Hiába a tapasztalat, hiába a rutin, ha elvették, akkor kezdődik az aggódás, hogy már nem lehet alakítani rajta, pedig még lenne mit. Megtanultam, hogy lehet valaki barátságos és közvetlen akkor is, hogy ha egy Márai regényből lép elő és egyáltalán nem mindegy, hogy valaki azért nem tanul meg zongorázni, mert nincs rá ideje, vagy azért, mert egyszercsak jön egy világháború.